/

!

tl

/.

■M ANNALES

(ff

HISTORICONATURALES

MUSEI NATIONALE HUNG ARICI,

vol.. XV. 1917.

A MAGYAR NEMZETI MUZEUM TERMÉSZETRAJZI OSZTÁLYAINAK FOLYÓIRATA.

XV. KÖTET. 1917.

A MAGYAR

TÍZ TABLAVAL.

KIADJA

NEMZETI MUZE

SZERKESZTI

HORVÁTH GÉZA.

BUDAPEST

FRANKLIN-TÀRSOLAT NYOMDÁJA.

CONSPECTUS MATERIARUM. — TARTALOMJEGYZÉK.

Becker Theodor,

Fejérváry-Lángh A. M. v., Fényes Dezső Dr.,

Györffy Fug.,

Horváth G. Dr.,

« « «

« « «

Kieffer J. J.,

« « «

Lendl Adolf Dr., Soós Lajos,

Spaeth Franz Dr.,

Pag.

Nachtrag zu meinem Aufsatze: Bei¬ träge zur Kenntnis einiger Gattun¬ gen der Bombyliiden. _ _ _ L. 382 Baronin, Beiträge zur Herpetologie Nord-Ungarns. (Tafel X.) Il X „„ 283 Pedigree-öröklés. (Öt rajzzal). — Pe¬ digree Inheritance. (With 5 figures.) 383 Analecta ad cognitionem Apionina- rum. I. (Cum figuris quatuor.) _ 276 Species generis Corizus Fall. -(The¬ ra plia Am. Sérv.) „„ _ 166

Heteroptera palaearctica nova vel mi¬ nus cognita. I — _ 365

Description d’une nouvelle Cigale d’Égypte. „„ „„ „„ -L „„ 445

Chironomides d’Australie conservés au Musée National Hongrois de Budapest. (Avec 18 figures dans le texte.) „„ „„ „„ „„ „„ 175

Chironomides d’Amérique conservés au Musée National Hongrois de Bu¬ dapest. (Avec 48 figures dans le texte.) „„ _ „„ _ „„ % 292

Die Muskelfasern der Arachniden. I.

(Tafel I -IX.) _ „„ _ „„ 229

Vizsgálatok a magyarországi Pulmo- náták rendszertani anatómiája kö¬ réből. (109 szövegrajzzal.) — Zur systematischen Anatomie der un¬ garischen Pulmonaten. (Mit 109

Textfiguren.) _ „„ „„ 1

Neuer Beitrag zur Kenntnis der ost- und zentralafrikanischen Cassidi- nen. (Mit 2 Textfiguren.) _ §| „„ 422

Pars prima (pag. 1 — 272 cum tab. I — IX.) edita die 15. Septembris 1917. Pars secunda (pag. 273 — 447 cum tab. X.) edita die 31. Decembris 1917.

A MAGYAR NEMZETI MUZEUM TERMÉSZETRAJZI OSZTÁLYAINAK FOLYÓIRATA.

SZERKESZTI

HORVÁTH GÉZA.

BUDAPEST

KIADJA

A MAGYAR NEMZETI MUZEUM.

.

\ N Á . ■

Editum die 1 5. Septem, bris 1917 . Megjelent 1917 . szeptember 15-én.

ANNALES

HISTORICO-NATUEALES

MUSEI NATIONALE) HUNGARICI

VOL. XV. 1917. — PARS PRIMA.

1917

CONSPECTUS MATERIARUM. — TARTALOMJEGYZÉK.

Pag.

Soós Lajos, Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszer¬

tani anatómiája köréből. (109 szövegrajzzal.) —

Zur systematischen Anatomie der ungarischen

Pulmonaten. (Mit 109 Textfiguren.) . . _ 1

Dr. G. Horváth, Species generis Corizus Fall. (Therapha Am. Sérv.) 166 J. J. Kieffer, Chironomides d’Australie conservés an Musée Na¬ tional de Budapest. _ „„ ^ ^ „„ 175

Dr. Adolf Lendl, Die Muskelfasern der Arachniden. I. (Tafel I — IX.) 229

XV. ANNALES MUSEI NATIONALE? HUNGARICI.

1917.

VIZSGÁLATOK A MAGYARORSZÁGI PÜLMONÁTÁK RENDSZERTANI ANATÓMIÁJA KÖRÉBŐL.

(109 szövegrajzzal).

Irta Soós Lajos.

ZUR SYSTEMATISCHEN ANATOMIE DER UNGARISCHEN

PÜLMONATEN.

Yon L. Soós.

A Molluscákról való ismereteink gyarapo dtával mindinkább nyilván¬ valóvá lett az az igazság, hogy a fajok és a többi, nagyobb rendkzertaíii egységek biztos elhatárolására nem elégséges a szervezet külső' alaktani

bélyegeinek ismerete, s különösképen nem elégséges ismerni a héjat, a mely

régebben szinte kizárólagos alapjául szolgált a Molluscák rendszerének.

Mert bár egészen kétségtelen, hogy a héj és a szervezet többi részei közt lévő kölcsönös viszony csodálatosan szoros, úgyannyira, hogy sokszor való¬

ban meglepően aprólékos anatómiai eltérésnek a héjon szintén eltérés felel

meg, másrészt azonban kiderült az is, hogy anatómiailag nagyon eltérő fajoknak héja szinte a megkülönböztethetetlenségig hasonló lehet, tehát hasonló, vagy épen azonos héj nagyon eltérő szervezetet rejthet magában. Legyen elég a Fruticicola sericea Drap, és a Monacha rubiginosa A. Schm. példájára hivatkoznom, melyeknek héját a szakértő is csak a legnagyobb nehézséggel tudja megkülönböztetni — ha ugyan egyáltalában meg tudja — s íme boncztani viszonyaik pontosabb megismerésével kiderült, hogy még csak nem is ugyanabba a nembe tartoznak. Idők jártán még több ilyen eset vált ismeretessé — se dolgozat során magam is ismertetek egy ilyen példát — a mi lehetőleg az összes fajok anatómiájának megvizsgálását, az összegyűlt anyag viszont a rendszertannak anatómiai alapokra való fek¬ tetését tette szükségessé. A haladás ezen a téren örvendetesen gyors, úgy hogy immár nincs messze az az idő, a midőn legalább az európai fajok¬ nak legfontosabbjai rendszertani anatómiai tekintetben is ismeretesek

lesznek.

Annales Musei Rationalis Hungarici. XV.

t

2 s'oós iiAJOs y

Ebből a munkából óhajtom kivenni részemet, midőn az alábbiakban a nálunk előforduló tüdőscsigák — Pulmonáták — nagyobb sorozata ana¬ tómiájának legfontosabb vonásait megismertetem. A munkának nem alkalomszerűen vágtam neki, mert ez szerves alkotórésze készülő magyar Mollusca-faunámnak. Az itt közölt eredmények eredetileg ebbe a munkába voltak szánva, azonban arra való tekintettel, hogy e munkám csak évek múlva láthat napvilágot, az eredmények közlését nem halaszthattam akkorra, mert hiszen külföldi búvárok mind nagyobb és nagyobb számmal vetik magukat a kevésbbé ismert keletibb faunák tanulmányozására s ily körülmények közt kötelességemnek tartom, hogy az elsőbbséget megóvjam nem a magam, hanem a magyar tudomány számára. Ez a szempont eléggé súlyosnak tűnik fel előttem, akár a speciálisan magyar fajokat tekintem, a melyeket megismertetni elsősorban a mi kötelességünk, akár azokat, melyek általánosabban elterjedt európai vagy épen az egész palæarktikus régióban élő fajok. Mert az alább megismertetendő fajok tekintélyes része e két csoportba tartozik s úgy vélem, hogy a magyar tudományra csak haszon származhatik belőle, ha ezekkel kapcsolatban is magyar kutató neve szerepel az irodalomban.

A dolog természetéből folyik, hogy munkám mozaikmunka, melyet magasabb egységekbe összefűzni ez alkalommal csak helyenként kíséreltem meg, ott, a hol a mozaikszernek önmagukban is alkalmasoknak és elég¬ ségeseknek bizonyultak ilyen magasabb egység megalkotására ; a többiek csak az ismert vagy a még megismerendő adatokkal egyetemben foglal¬ hatók hasonló módon össze, ez azonban jelen dolgozatom keretén kívül esik. Tarka változatossággal követik itt egymást olyan fajok, melyek anatómiai tekintetben eddig teljesen ismeretlenek voltak, azután olyanok, a melyekre vonatkozó adatok kiegészítésére avagy javításra szorulnak. Minderről külön- külön, az illető helyen emlékszem meg. Igen tekintélyes számmal szerepelnek az apró fajok, a Molluscák minutiái, melyeknek ismeíete természetszerűleg a leghiányosabb, vizsgálatuk nem csekély nehézségei miatt. Főképen ezek között vannak olyan messze elterjedt fajok, melyekre föntebb czéloztam (Vitrea- fajok, apró Planorbis- ok stb.). De olyan nagyobb fajok is akadnak köztük, melyeknek vizsgálata semmiféle különösebb nehézséggel sem jár (pl. Physa), s a melyek anatómiai ismereté¬ nek forrása még ma is Lehmann 44 éves hiányos adatai és nagyon is váz¬ latos rajzai.

Mint dolgozatom czíme is utal rá, az anatómiai viszonyokat első¬ sorban a rendszertan szempontjából vizsgáltam s így fő figyelmemet a rend¬ szertani szempontból fontos szervekre fordítottam. Régóta ismeretes, hogy ebből a szempontból főképen a rágókészülék és — különösen a Pulmonátákat illetőleg — az ivarkészülék a legfontosabb része a szervezetnek. De figye-

MAGYARORSZÁGI PULMONÁTÁK ANATÓMIÁJA.

3

lemmel voltam, bár esetenként nagyon különböző mértékben, egyéb szer¬ vekre, jelesen a köpenyszeryek csoportjára, a bélcsatornára és az ideg- rendszerre is, mely szervek már eddigi tudásunk szerint is, alkalomadtán nem kevéssé fontosak rendszertani szempontból. Ez esetekre különös figye¬ lemmel voltam, azonban nem tartózkodtam esetleg oly adatok közlésétől sem, melyek legalább mai tudásunk szerint a nevezett szempontból ke- vésbbé jelentősek. Mert lehetséges, hogy ez nem egyéb ismereteink hiányos¬ sága keltette látszatnál, azért az ily adatok gyűjtését sem szabad elha¬ nyagolnunk. Ez okból közlöm pl. több Stylommatophora központi ideg- rendszerére vonatkozó megfigyeléseimet, mert ha az idegrendszer sajátos¬ ságai nem is használhatók fel a fajok elhatárolására, esetleg igen fontosak lehetnek a magasabb rendszertani kategóriák megállapítására.

A szöveget illusztráló rajzok kivétel nélkül rajzolókészülékkel készül¬ tek, tehát minden vázlatosságuk ellenére is teljesen hűek. E rajzok bár¬ mennyire igénytelenek legyenek is művészi szempontból, a czélnak bizonyára megfelelnek.

Meg kell jegyeznem azt is, hogy a szervek leírásában nem használtam absolut mértéket, vagyis a különböző méreteket nem fejeztem ki milli¬ méterekben, mint némely szerző teszi. Kerültem pedig ezt egyrészt azért, mert a szervek egyes alkotórészei gyakran sokszorosan csavarodottak s így a pontos mérés úgyis lehetetlen, másrészt pedig a mérték úgyis csak viszony¬ lagos értékű, mert hiszen a fajok különböző egyénei nagyon különböző nagyságúak s ennek megfelelően változnak szerveik méretei is. Absolut méretek helyett czélszerűbbnek tartom a relativ, más szervekhez viszonyí¬ tott méretek megadását, mert hiszen rendszertani szempontból ez a fontos, és voltaképen a milliméterekben kifejezett méretek is csak ezt a czélt szolgálják — fölöslegesen komplikált alakban.

*

Mielőtt az egyes fajok anatómiai viszonyainak ismertetésébe kezdenék, szükségesnek tartom, hogy előzetes tájékozást nyújtsak az itt tárgyalt szervek, illetőleg szervrendszerek általános morphologiai viszonyairól. Erre az áttekintésre szükség van már csak a pontos terminologia kedvéért is, mely nélkül a legegyszerűbb viszonyokat sem lehet kellőképen megértetni.

A rendszertani szempontból különösen fontos szervrendszerek a kö¬ vetkezők: 1. a köpenyszervek csoportja ; 2. a bélcsatorna ; 3. az ivar készülék és 4. a központi idegrendszer. Ezeket kell mindenekelőtt főbb vonásaikban megismertetnem.

1. Köpenyszervek. A test hátoldalán, bizonyos távolságban a fej mögött, majdnem minden csigán egy tágas üreget találunk, mely vagy széles, az egész hát szélességén áthúzódó réssel, vagy pedig kisebb, kerek

1*

4

SOÓS LAJOS

nyílással nyílik a szabadba. Ezt az üreget köpeny- vagy lélekzőüregnek nevezzük, mivel ebben vannak elhelyezve a kopoltyúk, illetőleg kopoltyúk hiányában ennek a felülete a lélekzőfelület. A tüdőscsigák lélekzőüregének nyílása mindig kerek s lélekzőnyí lásnak (pneumostoma) nevezzük. El- helyeződését illetőleg tudnunk kell, hogy a jobbra csavarodott csigákon a test jobboldalán, a balra csavarodottakon pedig megfelelően annak bal¬ oldalán keresendő.1 Ebben az üregben vannak elhelyezve a köpenyszervek néven összefoglalt szervek, jelesen a vese, a szív, a kopoltyiik és az osphradium néven ismert érzékszerv. Ez utóbbi a tüdőscsigákban csak többé-kevésbbé dégénérait állapotban van meg, avagy teljességgel hiányzik, azért ez al¬ kalommal ismertetését mellőzhetem, épen úgy, mint a kopoltyúét is, mert a tüdőscsigáknak valódi kopoltyújuk tudvalevőleg soha sincs. A köpeny¬ szervekhez számíthatjuk bizonyos fokig a végbelet is, bár tulajdonképen nem fekszik a lélekzőüregben, hanem csak annak a fala mentén fut végig s nyílása közvetetlenül a lélekzőnyílás mögött van. A Pulmonáták meglévő és tágabb értelemben vett köpenyszervei úgy helyezkednek el, hogy — jobbra csavarodott formát véve alapul — a köpenyüreg jobb zuga mentén fut végig a végbél, ettől balra, nem nagy távolságra foglal helyet a vese, s viszont ettől balra, közvetetlenül mellette, sőt részben a vese megfelelő íves beöblösödésébe benyomódva található a szívburok s benne a fej felé eső részen a szívpitvar, mögötte a szívkamra. Balra csavarodott fajokon a szervek sorrendje megfelelően fordított. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez csak schema — bár a legtöbb esetre érvényes schema — mert a kö¬ penyszervek elhelyeződésében különböző körülmények eltolódásokat idéz¬ hetnek elő.

A köpenyüreg viszonylagos nagysága nagyon különböző s általᬠban véve a test és a héj alakjától függ. Oly fajoknak, melyeknek a zsiger- zacskója s ennek megfelelően héja kevés számú, de tágas kanyarulatból áll, a mivel együtt szokott járni az utolsó kanyarulat öblös volta, nem mély, de nagyon széles, tágas lélekzőürege szokott lenni ; oly fajoknak viszont, melyeknek zsigerzacskója és héja igen sok kanyarulatból áll, azoknak köpeny ürege keskeny, de nagyon mély, szinte lapos csőalakú. A köpeny¬ üreg mélysége hatással van a vese alakjára is, mert a mély lélekzőüreggel bíró fajoknak rendesen hosszú, keskeny, néha szinte szalagalakú, ellenben a rövid, széles lélekzőüreggel ellátott fajoknak sokkal zömökebb veséje van.

A jobbra csavarodott csigák veséje — mint említettem — a végbéltől mindjárt balra, tehát a lélekzőüreg jobboldalán, annak a boltozatán és

1 A csavarodás irányát nagyon könnyű megállapítani, mert a nézővel szembe és csúcsával fölfelé fordított héj nyílása baloldalon fekszik, ha balra csavarodott a héj, és jobboldalon, ha jobbra csavarodott.

MAGYARORSZÁGI PULMONATAK ANATÓMIÁJA.

5

egészen a mélyén foglal helyet s szélesebb végével, vagyis alapjával a köpeny¬ üreg alapjára támaszkodik, míg ellenkező vége, vagyis a csúcsa a fej irᬠnyába fordult. Nagy általánosságban megnyúlt háromszögalakú test, mely hosszabb tengelyével párhuzamosan fut a végbéllel. Hátul, alapjánál a leg¬ szélesebb s előre, a csúcsa felé lassan megvékonyodik. A vese a héj eltávolítása után rögtön szembetűnik, mert színével élesen elüt a kör¬ nyezetétől. • .

A vese szerkezete tekintetében a Pulmonáták két csoportja, a Basom- matophorák és Stylommatophorák között meglehetősen éles különbség van. A Basommat o phorák veséje egyszerű zacskó, melynek külsőleg is élesen el¬ határolódott vezetéke (húgyvezeték, ureter) nincsen s váladéka a vese csúcsán lévő nyíláson át távozik el. Szövettanilag azonban a vese tulaj dónké peni kiválasztó része meglehetősen élesen elhatárolódik a pusztán kivezetésre szolgáló résztől. Más szerkezetű a Stylommatophorák nagyobb részének veséje, mert annak külön vezetéke, uretere is van, mely köz vet et lenül a vese csúcsánál kezdődik. A vezeték nem egyenes folytatása a vesének, mert nem egyenesen előre irányul, hanem sajátságosképen hátrafelé s a vese mentén, ahhoz szorosan hozzánőve egészen a vese alapjáig halad, a hol elválva tőle, erős ívben hirtelenül áthajlik a végbél oldalára s annak a mentén halad tovább a végbélnyílás tájékáig, a hol végződik. A járatnak elülső, a veséhez nőtt része, az ú. n. elsődleges húgyvezeték széles és lapos, mely azonban a vese alapja felé fokozatosan megvékonyodik s végül hen¬ geres csővé válik. A vezeték második, a végbél mentén haladó részét másod¬ lagos húgyvezetéknek nevezzük. Míg az elsődleges húgyvezeték egész lefutásában zárt járat, addig a másodlagos húgyvezeték részben vagy egészben nyitott lehet, a mi azt jelenti, hogy egy részét csillangós sejtekkel kibélelt csatorna helyettesítheti. Abban a tekintetben, hogy a másodlagos húgyvezetéknek mekkora része zárt és mekkora nyitott, a változatosság rendkívül nagy s a mint látszik, egyáltalában nem alkalmazkodik az egyéb sajátságok alapján megállapított systematikai sorrendhez. Vannak u. i. fajok, melyeknek egész másodlagos húgyvezetéke nyitott s így tulajdon- képeni húgyvezeték-nyílásuk mindjárt a vese alapjánál keresendő, míg más fajokban a vezeték harmada, fele stb. zárt, ill. nyitott, minek követ¬ keztében a tulaj dónké peni nyílás a vese alapja és a végbélnyílás közé eső távolság valamelyik pontján foglal helyet. A legtökéletesebben fejlett fajoknak, a legmagasabbrendű Helicidáknak egész hosszában zárt másod¬ lagos húgyvezetékük van.

A másodlagos húgyvezetéknek itt ismertetett viszonyairól egyébként csak a teljesség kedvéért emlékszem meg, mert vizsgálataim során e viszo¬ nyokra csak alárendelt mértékben voltam tekintettel, egyrészt azért, mert a kisebb rendszertani egységek elhatárolására alig remélhettem tőle fon-

6 SOÓS- LAJOS

tosabb útbaigazításokat, másrészt pedig azért, mert Behme 1 vizsgálatai révén e tekintetben gazdag adatokkal rendelkezünk.

Érdekes és fontos körülmény az, hogy a St ylo rumato phorák között is vannak olyan alakok (Bulimmus- és Pwpa-félék s alkalmasint a Vallonia is)? melyeknek veséje a Basommatophorákéval egyezik meg. E tény fon¬ tossága még növekszik, ha tudjuk, hogy vele együtt járnak egyéb szer¬ veiknek, jelesen ivarkészüléküknek és idegrendszerüknek bizonyos ősi sajátságai is, a mi támogatva még a geológiai soron való megjelenésük korai időpontja által is, mindenesetre arra utal, hogy e formákban nagyon ősi Stylo rumato phorákat kell látnunk.

A szív, a mint láttuk, a vese mellett, részben annak íves be öblö- södésében foglal helyet. Fejlődéstanilag e két szerv, t. i. a szív és a vese, a legszorosabban összefügg s az összefüggés nyoma későbben is megmarad, mert a vese és a szívburok egy járat, az ú. n. reno peri cardialis járat köz¬ vetítésével későbben is összefügg egymással. A két szerv szoros összefüggésé¬ nek folyománya, hogy abban az esetben, a midőn a vese valami ok folytán eltolódik eredeti helyzetéből, a szív is minidig vele együtt változtatja a helyét. A szív egyébként a szívburokban elhelyezett pitvarból és kamrᬠból áll. Az utóbbinak a nagysága mindig az előbbiétől függ, illetőleg megfordítva. A szívburoknak a veséhez viszonyított nagysága nagyon változékony s esetleg rendszertani jelentősége is van. Egyszer eléri, sőt túl is haladja a vese felehosszát, máskor ellenben jóval rövidebb annál. A szívpitvar és szívkamra elhelyeződését illetőleg a Prosobranchiákéval egyezik meg, a mennyiben a pitvar a kamra előtt fekszik, vagyis közelebb a fejhez.

2. Bélcsatorna. A bélcsatorna hosszú, különböző részei szerint nagyon különböző vastagságú cső, mely a szájnyílással kezdődik és a végbél¬ nyílással végződik. Jellemző vonása a csigák bélcsatornájának, hogy a száj- és végbélnyílás — egyes, másodlagosan módosult formákat leszᬠmítva — egy irányba esik, a csigák szervezetét jellemző 180°-os csavarodás eredményeként. A bélcsatornának általában véve 3 részét különböztet¬ hetjük meg, ú. m. az elő-, a közép- és az utóbelet. A középbél entodermalis, a másik két rész pedig ektodermalis eredetű. Az előbél részei a következők : a száj üreg, a garat (pharynx) és a nyelőcső (oesophagus). A középbél részei a gyomor és a vékonybél, mely után a harmadik rész, az utó- vagy végbél következik.

A bélcsatorna hatalmas, izmos, változóalakú, de nagyjából tojásdad- vagy inkább csonka kúpalakú duzzanattal kezdődik, melyet buccalis massza

1 Behme, Th., Beiträge zur Anatomie und Entwicklungsgeschichte des Harnappara¬ tes der Lungenschnecken. (Arch. f. Naturgesch., 55. Jg., 1889).

MAGYARORSZÁGI JP.GLMOXÁtÁK ANATÓMIÁJA.

•7

'néven szoktak, emlegetni s.a üielyet legegyszerűbben., talán buccalis duzza¬ natnak nevezhetünk. Kezdőrészén van a szájnyílás. A duzzanat belsejében lévő üreget az állkapocs két részre osztja, az elülső, nagyon kicsiny üreg a száj üreg, a hátsó, nagyobb üreg pedig a bucçalis üreg vagy garat. Meg kell jegyeznem, hogy a legtöbb szerző egyszerűség, illetőleg könnyebb kifejezhetőség kedvéért röviden az egész képződményt, vagyis az egész buccalis tömeget pharynxnak nevezi.

A buccalis üregben foglal helyet a rágószerv, mely két főrészből áll, jelesen az állkapocsból és a Molluscákra rendkívül jellemző reszelőbői vagy radulából. A két szerv morphologiailag egyébként teljesen független egy¬ mástól.

Az állkapocs a buccalis, üreg boltozatán, tehát a dorsalis oldalon, haránt irányban elhelyezkedő, egy vagy több részből álló szilárd lemez, mely azonban egyes esetekben teljesen hiányozhatik is. Anyagát illetőleg conchyolinból, bizonyos chitinszerű anyagból áll. Az állkapocscsal bíró Stylo mmatophoráknak egyetlen állkapcsuk van,. míg a Basommatophoráké eredetileg 3 részből áll, egy középső, nagyobb, főrészből, melyhez kétoldalról egy-egy kisebb lemez járul. A járulékos lemezek gyakran összeforranak a főlemezzel, az ilyén Basommatophoráknak tehát szintén csak egy áll¬ kapcsuk van. Az állkapocs nagyon jellemző a csigák egyes csoportjaira, azért sok szerző, különösen régebben, ezt a szervet használta föl elsősorban a Stylommatophorák rendszertani taglalására. Az állkapocs felülete u. i. egyszer egészen síma, széle pedig egyenes vonalú (oxygnath állkapocs), máskor ellenben felülete harántul finoman barázdált, minek megfelelően széle csipkézett (aulacognath állkapocs), ismét máskor pedig felülete erősen bordázott, széle meg fogazott (odontognath állkapocs). Ezek azonban csak a főbb typusokat képviselik, melyeken kívül az állkapocsnak még több változata is van.

A rágókészülék másik része, a radula, a buccalis üreg ventralis oldalán, egy nyelvszerű, hátra felé lelapuló és a pharynx falába lassanként beolvadó, elül ellenben erős ívben előre ugró. izmos, saját izmokkal mozgatható szerven, az ú. n. nyelven ül, melynek támasztékát erős, porczszerű szövet alkotja. A radula a «nyelv» felületét vonja be s hátrafelé belé nyúlik az ú. n. radula- zacskóba, mely egyszersmind a radula képződésének helye is. Tudnivaló u. i., hogy a radula elülső része használat következtében állandóan kopik s az elkoptatott részek helyett a radulazacskóban állandóan újak képződ¬ nek. A radulazacskó nem más, mint a pharynx vakbélszerű, eredeti helyzeté¬ ben annak ventralis oldalán helyet foglaló kitüremlése, függeléke. Nagysága nagyon különböző, mert míg egyszer hosszabb magánál a buccalis duzzanat¬ nál is, máskor csak apró, félgömbszerű kitüremlés annak a falán. A radula maga lapos lemez, mely, mint az imént említettem, a «nyelv» felületét vonja

8 SOÓS LAJOS

be s így alakja annak a felületének alakjától függ. Leggyakoribb alakjáról talán úgy adhatok legkönnyebben megérthető képet, ha kurtaszárú, hajlott szopókájú pipához hasonlítom. Ha az ilyen pipát nyílásával lefelé fordítva képzeljük, nagyon megközelítő képet kapunk a Stylo mmatophorák radu- lájának alakjáról, a mennyiben a pipa maga ebben a helyzetben a radula elülső, a szájnyílás felé eső, erősebben ventralis irányban hajlott részének, szára a «nyelv» hátoldalát fedő s rézsutosan hátra és lefelé haladó, ívesen fölfelé hajló szopókája pedig a radulazacskóban lévő s ennek alakjᬠnak megfelelően ívesen fölfelé hajló részének felel meg. A radula szélei ezen kívül a «nyelv» jobb- és baloldalának megfelelően kétoldalt lefelé türem- lettek.

A radula anyagát szintén a rendkívül szívós conchyolin alkotja. Finomabb szerkezetét illetőleg két részt különböztethetünk meg rajta jelesen a «nyelvet» bevonó alap- vagy radulahártyát és az azon szabályos hosszanti és harántsorokban elhelyezkedő fogakat. A fogak maguk az alaphártyán ülő alaplemezből és a tulaj dónké peni fogból állanak, melyek az alaplemez¬ nek egyenes, horogszerűen hátrafelé hajló folytatásai s egy vagy több éles hegyben végződnek. A Pulmonáták sorában nagyon gyakori a háromhegyű fog, azért a fogak leírása alkalmával ebből indulunk ki. A három hegy közül a középső, a mesoconus a legnagyobb és legerősebb, míg a mellette jobbról- balról lévők, a mellékhegyek, kisebbek. A mellékhegyek közül a középvonal felé erőt endoconusnak, a radula széle felé esőt pedig ectoconusnak nevezzük.

Miként említettem, a fogak szabályos hosszanti és harántsorokban helyezkednek el. Bgy-egy harántsor fogainak száma egyenlő, azért a radula jellemzésére teljesen elégséges egyetlen harántsor fogainak ismerete, sót még az sem szükséges, mert a radula symmetrikus volta miatt elegendő egy félsor ismerete, mivel a fogak a középvonaltól jobbra és balra teljesen egyenlően, symmetrikusan vannak kifejlődve. A középvonal, vagyis az ú.n. rhachis mentén fekvő fog rendesen sajátos, a többitől elütő, symmetrikus szerkezetű, ezt a fogat középsőfognak (rhachis- vagy centrális fog) nevezzük. A középsőfogak alkotta symmetria vonalt ól jobbra és balra rendesen két-két pásztát lehet megkülönböztetni, egy-egy belsőt s egy-egy külsőt. Az egy pásztába tartozó fogak többé-kevésbbé megegyeznek egymással, ellenben eltérnek a szomszédos pászták fogaitól, úgy hogy a radula öt hosszanti pásztára oszlik. A középvonal, illetőleg középső pászta mellett fekvőkét adradialis vagy pleuralis, a radula két szélét elfoglaló pásztákat pedig uncinalis pásztáknak nevezzük. A pleuralis pásztán lévő fogakat mellék¬ fogaknak (pleurae), az uncinalis pásztán lévőket pedig peremfogaknak (uncini) hívjuk. Az egyes pásztákon lévő fogak száma és alakja, esetleg valamelyik pászta fogainak teljes hiánya rendkívül jellemző a Molluscák bizonyos csoportjaira, minek következtében rendkívül alkalmas egyes

MAGYARORSZÁGI PULMONATAK ANATÓMIÁJA.

9

rendszertani csoportok elhatárolására. Ez a tétel elsősorban az ősibb csi¬ gákra, a Streptoneurákra érvényes, mert azoknak a raduláján az említett pászták, illetőleg fogféleségek mindig élesen elhatárolódnak. E szabályosság következtében a radulát könnyen áttekinthető mathematikai formulával lehet jellemezni, oly módon, hogy a középső-, mellék- és peremfogak számát egyszerűen egymás mellé írjuk s a számokat ponttal vagy kereszttel elvᬠlasztjuk egymástól, azonban ez a formula a radula symmetrikus volta miatt még egyszerűsíthető is, a mennyiben elégséges a középsőfogat és egy félsor fogainak számát jelezni. Előfordul, hogy a szélső pászta fogainak száma rendkívül nagy, esetleg apró és tömött voltuk miatt meg sem számolhatók ; ebben az esetben a pontos szám helyett a mathematikai «végtelen» ér¬ tékjelét, a fekvő oo-t alkalmazzuk.

További rendszertani taglalás czéljaira kevésbbé alkalmas a Pul- monáták radulája, mivel azonban fajonként változik, mint faji bélyegnek ismerete elsőrendű fontosságú. Eadulájuknak formulába való szorítása is nehezebb, mert pásztáik nem határolódnak el olyan élesen, mint a föntebb ismertetett esetben, hanem a fogak a középsőfogtól kiindulva egészen lassan és fokozatosan alakulnak át, vagyis a mellék- és peremfogak határa el¬ mosódott. Azért ez esetben aprólékosabb sajátságokat, mint a fogak alakját, nagyságát, hegyeik számát és alakját stb. használjuk fel az elkülönítésre s ilyen módon, természetesen kevesebb határozottsággal, szintén megkülön¬ böztethetjük a fogak három fajtáját, lerajzolásuknál pedig szokásos meg¬ jelölni a sorszámukat. Az említett okból a Pulmonáták radula formuláját nem lehet megszerkeszteni a föntebb említett egyszerű módon s a külön¬ böző szerzők meglehetősen eltérő formulákat használnak. Egyik igen gyak¬ ran alkalmazott formula az, a mely törtszám alakjában fejezi ki az egyes fogféleségek és a foghegyek számát, mely esetben a tört számlálója a fogak, a nevezője pedig a foghegyek számát jelöli. Az alábbiakban én is ezt a jelölés¬ módot használom.

A buccalis üreg hátoldalán ered a nyelőcső, mely egyszer hosszabb, másszor rövidebb, egyszer vastagabb, máskor vékonyabb hengeres cső, s vagy egyenletes átmérőjű egész hosszában, vagy pedig valamelyik része begygyé tágul ki, hátrafelé pedig éles határ nélkül megy át a gyomorba. A pharynx és a nyelőcső határán nyílnak a nyálmirigyek vezetékei. A nyál¬ mirigyek száma mindig kettő, melyek többnyire a garatideggyűrű mögött, ritkábban azonban az előtt fekszenek, de az az eset is előfordul, hogy a garatideggyűrű a nyálmirigyek fölött halad át. Állományuk, alakjuk, nagy¬ ságuk nagyon különböző, egyszer nagyon kicsinyek, máskor nagyon ter¬ jedelmesek, egyszer lemezalakúak és több lebenyre tagolódtak, melyek egészen körülveszik a nyelőcsövet, máskor hengeresek, egyszer meglehetősen tömörek, máskor nagyon laza állományúak. Vezetékük nagyon vékony,

10

. ; \SQÓS. LAJOS .

hosszabb vagy rövidé bb s midőn a nyálmirigyek a gara tide ggy űr ű mögött fekszenek, ez alatt haladnak át.; , .. vj. .

A gyomor többnyire egyszerű, kisebb-nagyobb tágulata a bé.lcsatorná- nak, mely vagy egységes, vagy pedig, mint pl. a Basommotophorák nagyobb részének esetében, több részre különül el. Erről az illető helyen külön meg- emlékszem. A gyomorba vagy a gyomor után következő középbél kezdő¬ részébe egy vagy több vezetékkel egy nagy mirigy nyílik, a közönségesen májnak, vagy helyesebben indifferens névvel középbélmirigynek neve¬ zett szerv.

A gyomor után következő középbél egyenletes átmérőjű cső, melynek hosszúsága nagyon különböző. Legrövidebb, mint más állatok esetében is, a húsevőké, hosszabb a növényevőké s leghosszabb az ú. n. homokevőké, vagyis azoké, melyek szerves törmelékből, Diatomeákból stb. élnek s a táplálékkal ballasztként nagymennyiségű homokot is vesznek fel. Ha rövid a bélcsatorna, akkor egyszerűen U-alakúan hajlott cső, ha azonban hosszabb, több, állandó és esetenként nagyon jellemző kanyarulatot ír le. A gyomor és a közé pbél rendesen be van ágyazva a középbélmirigy anyagába.

A középbél folytatása a végbél; ennek lefutásáról már a köpeny¬ szervek kapcsán szóltam s legföljebb még azt jegyezhetem meg róla, hogy egyszer vastagabb, máskor ellenben vékonyabb a középbélnél. Hossza a köpeny üreg mélységétől függ.

8. Ivarkészülék. A Pulmonáták rendszertani anatómiájában egészen különleges hely illeti meg az ivarkészüléket, mert ez a rendkívül bonyolult szerv tapasztalat szerint fajonként változik, azért a radula mellett ennek van legnagyobb szerepe a fajok határának megvonásában. Vizsgála¬ taim czéljának megfelelően én is erre vetettem a fősúlyt s az alább tárgyalt fajok között mindössze egy van, a melynek ivarkészülékéről nem szólok s ezét is csak azért mellőzöm, mert kellőképen ismeretes. Kétszeresen fontos tehát, hogy e szervrendszer morphologiai viszonyait ismerjük s ép oly fontos, hogy a megértés lehetősége és a jellemzés lehető rövidsége kedvéért pontos terminologia álljon rendelkezésünkre. A pontos terminologia egyes esetek¬ ben, sajnos, nem egyéb ugyan jámbor óhajnál a készülék egyes elemeinek tökéletlen differentiálódása miatt s azért ez esetekben mégis csak a körül¬ íráshoz kell folyamodnunk, azonban iparkodtam, hogy az utóbbi esetet lehetőleg elkerüljem.

Az ivarkészülék morphologiájának és terminológiájának megismer¬ tetésében kiinduló pontnak, mint ismertebbeket, a Stylommatophorákat, ezek közül is a legmagasabb fejlettségű Helicidákat vehetjük, mert ezeknek az ivarkészüléke a legbonyolultabb, a legtöbb alkotóelemből áll, melyeket megismerve, az egyszerűbb összetételű ivarkészülék ismerete önmagától megadódik.

MAGYAROBSZÁGI PULMONÁTÁK ANATÓMIÁJA. '11

Az általánosan ismert tény, hogy a Pulmonáták kivétel nélkül hím¬ nősek s ivarkészülékük bonyolult szerkezetű hímnős készülék, melynek hím és női alkotórészei szoros egységgé forrtak össze. A készülék a máj, ill. középbélmirigy legfelső részébe beágyazott hímnősmirigygyel (glandula hermaphroditica) kezdődik (1. pl. a 105-ik rajzot), mely csőalakú mirigycsövekből, acinusokból áll. A mirigycsövek vagy többé-kevésbbé egységes, gömbded tömeget alkotnak, vagy pedig több, közös vezetékük mentén sorjában, egysorosán elhelyezett, egymástól élesen elhatárolódott s tekintélyes távolságban elhelyeződött bojtokban csoportosulnak, mint pl. a OZaímZia/civarmirígyének acinusai. A hímn ősmirigy vezetéke a nagyon külön¬ böző hosszúságú hímnős vezeték (ductus herma phro di ticus), mely¬ nek vagy csak egy része, vagy az egész nagyon erősen kanyargós ; vastagsága szintén nagyon különböző, de rendesen nagyon vékony. A hímnősvezeték a pete-ondó vezetékben (s permovi ductus) folytatódik, melynek kezdőrészébe egy hatalmas mirigy, a fehérjemirigy (glandula albuminifera) vezetéke ömlik be. A hímnősvezeték végső része behatol a fehérjemirigy anyagába, azért minden további praeparálás nélkül nem iátható. A behatolás táján egy kicsiny, magános, vagy esetleg páros, vakbél¬ szerű kitüremlés ül rajta, mely némelykor könnyen látható, mert a fehérje- mirigy felületén helyezkedik el, máskor azonban többé-kevésbbé el van rejtve a fehérjemirigy anyagában. Ezt a kis függeléket a régebbi szerzők ondóhólyagnak (vesicula seminalis) szokták nevezni, azonban helytelenül, mert e néven azt a szervet szokás nevezni, a melyben az illető állat saját spermája halmozódik fel. Már pedig a szóban lévő függelék nem az ilyen sperma összegyűjtésére szolgál, hanem a párzás actusában résztvevő másik egyén spermájának befogadására való. Ez a sperma eredetileg, mint mindjárt szó lesz róla, a készülék más részébe kerül ugyan, onnan azonban csakhamar a szóban lévő szervbe jut s ebben termékenyíti meg a hímnősvezetéken át lejutó petéket. Épen azért ezt a szervet megtenné ke nyitó' zacskó- n a k vagy ondótáskának (receptaculum seminis) nevezzük. Az előbb említett magyar kifejezés nehézkessége miatt, bár az általánosan elfogadott megjelölésnek az felel meg, az utóbbi elnevezés használata ajánlatosabb.

A pete-ondó vezeté k, mely mint említettem, egyenes folyta¬ tása a hímnősvezetéknek, két egymáshoz forradt félcsőből áll, üregük tehát összefügg. Vékonyabbik része az ondó vezeték (spermiductus), jóval tágasabb és rendesen erősen redőzött része apötevezeték vagy anya¬ méh (uterus) ; az ondóvezetéket, mivel fala erősen mirigyes, rendesen prostatának szokták nevezni. A két vezeték kívülről is jól megkülön¬ böztethető már eltérő színéről is s különösen könnyű a megkülönböztetés akkor, mikor a vezeték spirálisan csavarodott, mert ilyenkor a prostata

12

SOÓS LAJOS

mintegy a tengelyt alkotja, mely körül az uterus spirálisan körülcsavarodik. A hím és női rész bizonyos távolságban, mely fajok szerint nagyon eltérő, elválik egymástól és önállóvá lesz. Az ondóvezeték folytatása a rendesen nagyon bosszú, de nagyon vékony ondócsatorna (vas deferens), mely a párzószervbe, a penisbe vezet. A penis többé-kevésbbé hengeres, az ondócsatornánál rendesen sokkal vastagabb cső, a melyen nagyon sok¬ szor két részt lehet megkülönböztetni, az alsót, az ivarnyíláshoz közelebb esőt s az ennek egyenes folytatását alkotó felső részt. Az előbbi vastagabb, az utóbbinál s ettől egy határozottabb vagy gyengébb duzzanat választja el. Az alsó rész a szokásos elnevezés szerint a tulaj dónké peni penis, a felső az e pi phallus. Azonban meg kell jegyeznem, hogy a közönségesen penisnek nevezett szervet helyesen peniszacskónak kellene nevezni, mert a valódi penis ezen belül van s nem más, mint a peniszacskó üregébe benyúló, aránylag nagyon kicsiny, hengeres szerv s így a penis és a peniszacskó körülbelül úgy viszonyúk egymáshoz, mint az emlősök penisének makkja a præputiumhoz. Azonban rövidség kedvéért az alsó részt a szokásos módon penisnek nevezem.

Az e pi phallus tulajdonképen nem más, mint az ondócsatora végső, megvastagodott része, melytől nagyon sok esetben rendkívül nehéz, sőt sokszor teljességgel lehetetlen elhatárolni, máskor azonban a határt ponto¬ san megszabja az o s t o r nak (flagellum) nevezett, rövidebb vagy hosszabb, csőalakú függeléke a párzószervnek. Az epiphallus az ú. n. spermatokok (spermatophorok) képzésére való szerv. Ugyanis sok faj spermáját közösülés alkalmával nem «szabadon» viszi át a megtermékenyítendő egyénbe, hanem szilárd burkú tokokban, a s perniato phorokban, melyeknek fala csak későb¬ ben oldódik fel s csak akkor válik a bennük lévő sperma szabaddá. Az itt elmondottakból következik, hogy a fajok egy részének van epiphallusa, a másiknak ellenben nincs. Azonban mivel ebbeli ismereteink még meglehető¬ sen hiányosak, sohasem lehetünk biztosak, hogy ama fajokban, a melyek¬ nek külsőleg is differenti álódott epiphallusuk nincs, az ondócsatorna alsó része nem szerepel-e epiphallus ként, vagyis valójában mégis nincs-e epi¬ phallusuk? Itt rejlik a terminológiának egyik bökkenője, melyre föntebb czéloztam.

A penisnek majdnem mindig van külön visszahúzóizma (musculus retractor penis), melynek egyik vége a penishez vagy az epi¬ phallus hoz, a másik pedig ritkábban az oszlopizomhoz, rendesen ellenben a diaphragmához, vagyis a lélekzőüreget a testüregtől elválasztó hártyához tapad.

A penisen nem ritkán egy néha nagyon jelentéktelen, máskor azon¬ ban, mint pl. a Buliminus- ok esetében, hatalmas függelék ül, melyet appen¬ dixnek nevezünk.

MAGYARORSZÁGI PULMONATAK ANATÓMIÁJA.

13

Á széles, lapos, tágas uterus folytatását önállóvá válta után többé¬ ke vésbbé hengeres cső alkotja, mely az ivarnyílás előtt egyesül a penisszel. Tehát a Stylo mmato phorák ivarkészülékére jellemző, hogy hím és női ivar¬ vezetékük kezdetben egységes, azután szétválnak s végül ismét egyesülnek egymással, következésképen egyetlen ivarnyílásuk van.

A női vezeték önálló részét ismét két részre kell osztanunk, a felső rész az ú.n. szabad petevezeték (vagy némely német szerző szerint uterus- nyak), a melyet én a hím vezeték megfelelő részének terminológiájával való párhuzam kedvéért petecsatornának nevezek ; alsó határát a párzó¬ táska (1. alább) beömlésének helye jelöli meg, míg e pont alá eső rész ahü- V e ly (vagina). A két rész pontos megjelölése azért szükséges, mert kölcsö¬ nös viszonyuk, hosszúságuk, alakjuk stb. az egyes fajok szerint változó s így jellemző.

A női vezetékkel esetleg több járulékos szerv függ össze, jelesen a párzótáska, a nyálkamirigyek, a nyiltok s az ú. n. appendi culák.

A párzótáskát (bursa copulatrix), rendesen receptaculum se-, minisnek szokták nevezni, azonban, mint Brüel kifejtette, az elnevezés nem felel meg a physiologiai viszonyoknak, mert a párzás alkalmával beléje juttatott sperma, illetőleg spermát ophorok csak rövid ideig maradnak benne s innen csakhamar tovább vándorolnak a föntebb ismertetett és helyesen receptaculum semmisnek nevezett szervbe. Sok szerző, bár elis¬ meri ennek a terminológiának helyeslés jogos voltát, a burs át mégis re¬ ceptaculum semmisnek nevezi, azon a iCZÍmen, hogy az irodalomban ál¬ talánosan ez az elnevezés használatos s a helyes elnevezés alkalmazásával félreértésektől tart. Úgy vélem azonban, hogy ez. a szempont nem lehet irányadó, mert végtére is sokkal fontosabb a valódi physiologiai viszonyok¬ nak megfelelő elnevezés, melyhez nem kapcsolódik téves fogalom, s a mi ma szokatlan, holnap megszokottá válik, ha pedig pontosan megjelöljük, hogy melyik szervet mily néven nevezünk s az elnevezést következetesen használjuk, félreértés sem támadhat.

A párzótáska legegyszerűbb alakjában egyszerű cső; tökéletesebb akkor, mikor vége megduzzadva tartály lyá öblösödik ki. A tartály egyszer élesen elhatárolódik a n y é 1 nek nevezett csőszerű résztől, máskor azonban az átmenet a két rész közt fokozatos, tehát pontos határuk sem vonható meg. A terminologia ebben az esetben ép oly határozatlan, mint pl. az e pi phallus említett esetében. A párzótáska nyelén igen gyakran vékonyabb vagy vastagabb, rövidebb vagy hosszabb, néha rendkívül hosszú, a nyélnél sokkal hosszabb, csőalakú függelék (diverticulum) ül, mely egyszer közelebb, máskor távolabb esik a nyél beömlésének a he¬ lyétől. A diverticulum által ketté osztott nyél két részének viszonylagos hossza nagyon különböző és jellemző lévén, rövid kifejezhetőség kedvéért

SOOS LAJ OS '

m

szükséges a két résznek pontos névvel való megjelölése. Az alsó, vagyis a beömlés helye és a függelék közé eső részt szár nak, a függelék és a tar¬ tály közé eső részt pedig k o c s á n y nak nevezhetjük.

A női vezetéknek másik járulékos szervei a nyálkamirigyek (glandulae mucos æ), melyek a párzótáska beömlésének helye alatt nyílnak a vezetékbe, attól kisebb vagy nagyobb távolságra. Számuk, alakjuk, elhelyez¬ kedésük nagyon különböző, egyszer örvösen helyezkednek el a vezeték kerü¬ lete mentén, máskor symmetrikusan annak kétoldalán, ritkábban lemez, de rendesen osőalakúak, egyszerűek vagy elágazók, számuk egyszer csak egy pár, máskor ellenben sokkal több.

A harmadik járulékos szerv a n y i 1 1 o k (bursa telæ amoris), mely rendesen tojásdadalakú s belsejében nagyon változó alakú és szerkezetű mészképződmény található, a szere lemnyil (tela amoris). A nyil- tokok vagy mindjárt a nyálkamirigyek alatt találhatók, vagy pedig jóval alább foglalnak helyet a hüvely falán. Számuk 1—4 között változik, azon¬ ban, ha számuk nagy, mindegyikban nem szokott nyil lenni.

Végül a női vezeték negyedik függelékes szervei, azappendiculák hengeres képződmények, számuk változó. Ezekről való ismereteink még meglehetősen fogyatékosak s még azt sem tudjuk biztosan, de valószínű, hogy ez elnevezés alatt különböző morphologiai értékű képződmények lappanganak.

Az ivarvezeték végső, páratlan részét, mely a hím és női vezeték egyesülésének helye és az ivarnyílás közé esik, p i t v a rnak (antrum ge¬ nitale) nevezzük. Csőalakú, rendesen nagyon rövid és csak kivételesen ér el nagyobb hosszúságot.

Ezek a részek fordulhatnak elő a legbonyolultabb, legtökéletesebb fejlettségű ivarkészüléken. Azonban nem minden Stylo mmatophora ivar¬ készüléke ilyen bonyolult, mert tetemes, sőt nagyobb részüké jóval egy¬ szerűbb, a mennyiben hiányozhatik róla a női ivarvezeték járulékos részei közül a nyíltok és a nyálkamirigyek, a párzótáskáról pedig a nyél függeléke, sőt ritka esetekben a párzótáska mindenestől is hiányozhatik s igen gyak¬ ran hiányzik az ostor, ritkábban pedig a penis visszahúzóizma is.

A Basommatophorák ivarkészüléke alapjában véve ugyané szerint az alapterv szerint épült föl, azonban egy igen fontos vonásban eltér tőle, jelesen abban, hogy az ivarvezeték mindjárt a fehérjemirigy beömlésének a helye körül két, hím és női részre válik szét s a két rész többé nem is egyesül egymással, következésképen külön hím és külön női ivarnyílásuk van. A hím ivarnyílás közvetetlenül a tapogató mögött található, míg a női ivar¬ nyílás hátrább, a Planorbis- okon például kevéssel a hím nyílás mögött, a Limnaeák- on ellenben jóval hátrább keresendő. A hím járaton nagyjában ugyanazokat a részeket lehet megkülönböztetni, mint a Stylo mmatophorá-

MAGYARORSZÁGI RULMONÁtÁK ANATÓMIÁJA.

15

kén, azonban részben más elhelyezkedésben. A vezeték felső része az o n dó¬ ve z et é k, az alsó mirigyes rész a prostata, mely azután a nagyon vékony ondócsatornában folytatódik. A hím és női vezeték eredeti helyzetében szorosan egymáshoz tapad s különösen az apróbb fajokét csak megfelelő, nagy óvatossággal lehet elválasztani egymástól. A vezeték mirigyes része, vagyis a prostata, rendesen jóval a noi ivarnyílás mögött végződik s a folytatását alkotó ondócsatorna a női vezeték lefutását követi egészen női ivarnyílásig, a hol a Limnaeák és Physák esetében sajátságos módon mélyen behatol a test szövetei közé s ott halad egészen a hím ivarnyílás tájáig, a hol kiszabadul s most már a penis mentén fut végig egészen annak a distalis végéig. A Planorbis- ok ondócsatornája gyakran végig szabad, leg¬ följebb kevés rostból álló szövedék fekszik fölötte. Penisük két részből áll. A Limnaeák penisének két része élesen elkülönül egymástól, mert az ivarnyílás¬ hoz közelebb eső rész sokkal hatalmasabb, vastagabb és hosszabb, mint a felső rész, mely oly vékony, hogy első pillanatra az ondócsatorna részé¬ nek látszik s csak közelebbi megtekintéssel látható, hogy attól egy duzzanat elválasztja. A Physák penisének két része közt sokkal kisebb az átmérő¬ beli különbség s még kisebb a Planorbis-oké közt, azonban a határuk majd¬ nem mindig eléggé éles. Erről az illető helyen lesz szó. A penis két részének, mint általában véve a sokkal kevésbbé tanulmányozott Basommatophorák egész ivarkészülékének terminológiája nagyon bizonytalan. így például a Limnaeák párzószervének két részét egyszerűen «kis cső» és «nagy cső» néven emlegetik, a Planorbis- ok penisének proximalis (vagyis az ivarnyílással ha¬ táros részét) Buchner præputiumnak, a másikat pedig penisnek nevezi. Ez utóbbi rész elnevezése helyes abban az értelemben, a hogyan a Stylom- matophorák párzószervének megfelelő részét is ezzel a névvel jelölik, de csak annyiban, mert a szóban levő rész külső burka nevezhető inkább præ¬ putiumnak, melynek belsejébe glans módjára nyúlik be a tulaj dónké peni penis. E részt rövidség kedvéért én is penisnek nevezem, az alsót (a «nagy csövet») ellenben, mely tehát nem præputium, az indifferens penishüvely névvel illetem. A penisnek, illetőleg penishüvelynek egy vagy több vissza¬ húzóizma van, ezekről az illető helyen külön szólok.

A vezeték női része nagyon eltérő az egyes nemek szerint s azért azt nemek szerint külön terminológiával kell jelölni, melyről a maga helyén szólok. Azonban általánosan jellemző a receptaculum seminis hiánya és az, hogy járulékos szervei közül csak a párzótáska van meg s hogy ennek a nyelének soha sincs függeléke.

4. Idegrendszer. A csigák központi idegrendszere nagy álta¬ lánosságban öt pár idegdúczból és az őket összekötő idegfonatokból áll. A Pulmonáták idegdúczai mind a nyelőcső körül csoportosultak és zárt garatideggyűrűt alkotnak, ellenben az alsóbbrendű csigák egyes dúczai

16

SOÓS LAJOS

hátrább tolódtak, minek következtében az őket összekötő idegfonatok is hosszabbak azoknál, a melyek a Pnlmonáták megfelelő dúczait kötik össze, egymással. . ,

A dúczok gömbalakúak vagy tojás da dalakúan megnyúltak, esetleg szabálytalanul sokszögletesek s egymáshoz viszonyított nagyságuk nagyon különböző. Az öt dúczpár közül kettő mindjárt a garat fölött vagy a mögött, de a bélcsatorna dorsalis oldalán foglal helyet, a dúczokat a bélcsatorna fölött áthúzódó rövidebb vagy hosszabb idegfonat köti össze egymással. E dúczok az agydúczok (ganglion cerebrale), #z őket összekötő idegfonat az agy pánt (commissura cerebralis). Az agydúczok rendesen az ideg- rendszer legnagyobb dúczai, melyek gyakran több karéjra, lobusra tagolód¬ tak. Az agydúczoknak megfelelően a bélcsatorna ventralis oldalán, mind¬ járt a láb belső felszínén egy másik dúczpár található, a lábdúczok (ganglion pedale), melyek a középvonal mentén oly szorosan egymáshoz simulnak, hogy az őket összekötő idegfonat (commissura pedalis) alig észre¬ vehető. Helyzetüket illetőleg vagy egy magasságban fekszenek az agydú- czokkal, vagy gyakran jóval azok előtt, esetleg náluk hátrább helyezked¬ nek el. Az agydúczokat a lábdúczokkal összekötő idegfonatot cerebro- pedalis connectivu m-nak nevezzük. Az agy- és lábdúczok között, de a cerebro-pedalis connectivum mögött, kisebb-nagyobb távolságra egy kicsiny idegdúczot találunk, a pleuralis dúczot (ganglion pleurale), melyet az agydúczczal a cerebro-pleuralis, a lábdúczczal pedig ^ pleuro-pedalis connectivum köt össze. A pleuralis dúcz mögött, a bélcsatorna oldala mentén, de jobban a , ventralis oldal felé to¬ lódva találjuk a parietalis dúczot. Míg az előbb említett dúczpár két egyenlő dúczból áll, addig a parietalis dúczpár mindig asymmetrikus, mert egyik dúcz, a jobb vagy a bal, mindig jobban fejlett a másiknál, a sze¬ rint, hogy az illető egyén jobbra vagy balra csavarodott-e? Végül a parietalis dúcz mögött, a bélcsatorna alatt, de a középvonalból mindig félretolódva találjuk a visceralis vagy zsiger dúczot, mely páratlan ugyan, azonban theoretikus alapon két dúcz összeolvadásából keletkezettnek kell képzelnünk. A központi idegrendszer dúczpárainak a száma eképen tehát valóban öt. A zsigerdúczot a pleuralis dúczczal összekötő, morphologiailag rendkívül fontos idegfonatot, melyben benne fekszik a parietalis dúcz is, pleuro-visceralis connectivu m-nak nevezzük. Esetleg szük¬ ségünk lehet arra is, hogy ennek két részét, melyek egyike a parietalis dú¬ czot a zsigerdúczczal, a másika pedig a pleuralis dúczczal köti össze, külön is megjelöljük. Ezt a két részt pleuro-parietalis, illetőleg v i s- cero-parietalis connectivu m-nak nevezzük.

Ezen az öt fő dúczpáron kívül még egy nevezetes dúczpárja van a csigáknak, a melyet némely szerző szintén a központi idegrendszerhez szá-

MAGYARORSZÁGI PULMONATAK ANATÓMIÁJA.

17

mit. Ez az ú. n. buccalis dúczpár, mely az agyduczpár előtt, közve- tetlenül a nyelőcső kezdetén s annak a ventralis oldalán foglal helyet. Ezt a dúczpárt az agydúczczal a buccalis connectivum köti össze.

*

Ezzel megismertettem a rendszertani szempontból elsősorban fontos szervrendszerek legfőbb vonásait annyira, a mennyire a következők megér¬ tésére okvetetlenül szükséges s így áttérhetek az egyes fajok, illetőleg nemek rendszertani anatómiájának tárgyalására.

A) BASOMMATOPHORA.

I. Limnaea Brug.

A Limnaeak anatómiájára vonatkozó ismereteink fölötte hiányosak, jóllehet legnagyobb és mindenütt előforduló fajukat, a L. stagnalis- 1 már az anatómiai tudományok első fellendülésének korában vizsgálták (Lister és Swammerdam), Cuvier 1 pedig az állat egész anatómiájáról eléggé rész¬ letes ismertetést adott, azonban mint tulaj dónké peni úttörő, a hibákat nem kerülhette el. Az állat ivarkészülékéről később Paasch 2 adott majdnem hibátlan leírást s meglepően szép rajzot. Ugyanerről még tökéletesebb le¬ írást és rajzot adott Baudelot,1 2 3 a kinek a rajza azután beléj ütött a tan- és kézikönyvekbe is, jóllehet egy tekintetben hiányos és hibás, mert a női ivarvezeték kezdőrészének szerkezetét hibásan tünteti fel. Ezt a hibát kijavítva látom Taylor4 5 rajzán, így tehát most már elmondhatjuk, hogy legalább a L. stagnalis ivar készülékét tökéletesen ismerjük. A többi fajnak az ismerete ezzel szemben nagyon hiányos lévén, jónak láttam, hogy legalább azokat a fajokat ismertessem meg, a melyekből sikerült meg¬ felelő anyagot szereznem. Mint legfontosabbra, az ivarkészülék viszonyai¬ nak kiderítésére vetettem a fősúlyt,6 azonban nem hanyagoltam el, a mennyi-

1 Cuvier, G., Mémoirs pour servir à l’histoire et à l’anatomie des Mollusques. Paris,

1817.

2 Paasch, A., Über das Geschlechts system und über die Harn bereit er. den Organe einiger Zwitterschnecken. (Arch. f. Naturg., 9. Jg., 1843, p. 90).

3 Baudelot, Recherches sur l’appareil générateur des Mollusques Gastéropodes. (Ann. Sc. Nat., (4) vol. 19, 1863, p. 190).

4 Taylor, John W., Mon. of the land and freshwater Mollusca of the British Isles. Leeds, 1894-900, p. 355.

5 Lehmann (Die lebenden Schnecken und Muscheln der Umgegend Stettins und in Pommern. Cassel, 1873), a ki a Stettin környékén előforduló majdnem valamennyi fajt meg¬ vizsgálta anatómiai szempontból, leírta és lerajzolta az itt ismertetett fajok ivarkészülé-

Annales Musei Rationalis Hungarici. XV. 2

18

SOÓS LAJOS

ben szükségesnek látszott, a többi szerveket sem. Idegrendszerükről nem kell megemlékeznem, mert az Lacáze-Duthiers vizsgálatai óta kellőképen ismeretes. Bélcsatornájukat illetőleg a L. ovatá- ra utalok, melynek e szervét megvizsgáltam s tapasztalatom szerint a rajta megállapított viszonyok érvényesek a többi fajra is. Radulájuknak, mint kellőképen ismert szerv¬ nek tárgyalását szintén mellőztem.

Miként említettem, figyelmemet elsősorban az ivarkészülék megisme¬ résére fordítottam. Alább a nálunk előforduló hat faj közül háromnak az ivarkészülékét ismertetem meg, megjegyezve, hogy e három ivarkészülék csak három typust jelöl, melylyel egy-egy faj ivarkészülé kének anatómiája még egyáltalában nincs tökéletesen megismertetve, mert a Limnaeák cso¬ dálatos változékonysága miatt okvetetlenül szükséges, hogy oly formák is megvizsgáltassanak anatómiailag, melyeket a héj alapján egyik vagy másik faj változatának szoktak tartani. Az itt tárgyalt három faj a L. auricularia L., L. ovata Drap, és L. palustris Müll. A L. stagndlis L.-t, melynek anatómiáját szintén feldolgoztam, a föntebb ismertetett oknál fogva mellőzhetem, a L. peregra MüLL.-ből egyelőre nem sikerült alkalmas anyagot szereznem, a mi végül a 6-ik fajunkat, a L. truncatula Müll.4 illeti, egyelőre mellőzni vagyok kénytelen, jóllehet megvizsgáltam, azonban anatómiájának egyik pontját még nem tudtam tisztázni s a hiány pót¬ lására ez idő szerint nincs anyagom.

Mielőtt azonban az említett fajok tárgyalására áttérnék, külön meg kell emlékeznem a Limnaeák ivarkészülékének, kivált képen női részének és a penis visszahúzó-izomrendszerének szerkezetéről, a mennyiben az eltér a föntebb megismertetett általános typustól.

A: Limnaeák hímnős vezetéke majdnem egyenes lefutású cső, melynek falán, eltérően a Stylommatophoráktól, valamint a Planorbis-okt6\, hengeres, ujjszérü, avagy gömbalakú függelékek ülnek; számuk eltérő, egyszer rend¬ kívül sok s a vezeték egész falát ellepik, máskor kevesebb, de hiányozni sohasem hiányzanak. Ezeket a függelékeket ondóhólyagoknak (vesiculae seminales) értelmezik.

Női ivar vezetékük terminológiája nagyon ingadozó s egyes részeit ahány szerző, annyiképen ne vezi, a legtöbb pedig egyszerűen körülírással jelöli meg az egyes elemeit. Abból a ezélból, hogy a leírás alkalmával lehetőleg rövid lehessek, a következőképen jelöltem a járat egyes szakaszait (v. ö. pl. az 1.

két is, azonban leírásaiban annyi a tévedés és raj zái annyira vázlatosak, hogy egyedül az ő adataira támaszkodni nem lehet, azok mind rè visièra, javításra és kiegészítésre szorulnak. Ezzel egyáltalában nem akarom Lehmann nagy érdemeit kisebbíteni, mert a mi művében hibás és hiányos, az elsősorban nem rajta, hanem nyilván hiányos műszerein múlt. Azt sem szabad elfelednünk, hogy sok fajnak az anatómiáját ő ismertette meg először s így érde¬ mei, hibái ellenére is, elévülhetetlenek. '

O . . .

MAGYARORSZÁGI PULMONATAK ANATÓMIÁJA.

19

rajzot): A járat három részből áll, melyek a következők : 1. a pe t e ve¬ zeték, 2. az uterus és 8. a hüvely. A petevezeték ismét két részből áll, a felső rész vékonyabb és erősen kanyargós, az alsó vastagabb, síma falú és egyenes, illetőleg gyengén hajlott s e szerint az előbbit a petevezeték ka¬ nyargós, a másikat pedig egyenes részének nevezhetjük, mely utóbbi el¬ nevezés nem egészen helyes ugyan, azonban jobb hiányában ezt használom, mert az ellentét erejénél fogva pontosan megkülönbözteti az első résztől. A kanyargós rész eredeti helyzetében sűrű gomolylyá, gömbded tömeggé van összecsavargatva, mely részben belésímul a fehérjemirigynek vele határos oldalán levo, homorú bemélyedésébe. Ezt a vezetékrészt csak a legnagyobb óvatossággal és nem csekély nehézséggel lehet szétfejteni s lefutását eképen megállapítani. BAUDELOT-nak a L. stagnalis- ra vonatkozó, említett leírásᬠban itt volt az egyetlen hiba, mert ő e bonyolult rész szerkezetét nem tudta helyesen megállapítani s azért egyszerű, redős duzzanatnak ábrázolta és írta le. A petevezeték kanyargós része hirtelenül, átmenet nélkül megy át a második részbe s így a köztük lévő határ magában véve is eléggé éles, de még könnyebben felismerhető a határ az által, hogy az egyenes rész leg¬ elején tekintélyes nagyságú, mirigyes duzzanat van, melyet nidjamém t a li S m i r i gynek neveznek onnan, hogy a föltevés szerint ennek a váladéka szolgáltatja a petecsomók, a nidusok ragasztó anyagát, melybe az egyes peték be vannak ágyazva s a mely első táplálékául szolgál a petéből kikelő fiataloknak. A petevezték alsó vége hirtelenül kitágulva átmegy a hatal¬ mas, terjedelmes uterusba, melyet alakjáról körtealakú testnek is: szoktak nevezni. Az uterus felül öblösebb, hengeres vagy kissé lapított; az ivarnyílás felé azonban megvékonyodik, lassanként hengeres csővé szűkül s ilyen marad a vezeték egészen az ivarnyílásig. A harmadik rész, a hüvely, nagyon rövid, hengeres, melyet az uterus alsp részéből egyáltalában nem lehetne elhatárolni, ha a párzótáska beömlésének helye meg nem jelölné a határt. j ; V :j.,y

A mi a penis visszahúzó-izomrendszerét illeti, az megérdemelné a közelebbi, részletesebb tanulmányozást. Én, a ki elsősorban a rendszer- tanilag is értékesíthető anatómiai vonásokra voltam tekintettel, mint e szempontból alig értékesít hét őt, közelebbről nem vizsgáltam meg, azért megjegyzéseim meglehetősen általános természetűek lesznek.

A Basommatophorák izomrendszere általában s így az ivarkészülék visszahúzó-izomrendszere is sokkal ősibb vonásokat visel magán, mint a Stylommatophoráké, SiMROTH-nak 1 azt az állítását azonban, hogy a Baár ommatophoráknak a pharynx izmait kivéve a bőrizomt ömlőről lé fűződött külön izomnyalábjaik nincsenek, határozott túlzásnak kell minősítenünk,

1 Simroth, H., Mollusca, 3. Bd., in : Brónh’s Klassen und Ördnungeh, p. 167.1;

2*

20

SOÓS LAJOS

mert pl. a penisnek fő visszahúzóizma ilyen elkülönült izomnyaláb, melylyel egyesül a test elülső részének a penistől balra tapadó, nagy, szintén jól differenti álódott visszahúz óizma is, mint a L. ovatá- n volt alkalmam meg¬ figyelni.

A mi már most a penis visszahúzó-izomrendszerét illeti, arra vonatko¬ zólag nagy általánosságban a következők érvényesek: E szervnek hatal¬ masan fejlett visszahúzóizma van, mely a penishüvely letompított végén tapad, több kisebb-nagyobb ággal. Ehhez a főizomhoz egy másik csatlako¬ zik, a mely szintén a penishüvelyhez tapad, distalis végétől bizonyos távol¬ ságra, valamint egy másik, vékony izom is, a mely a penist az ondócsator¬ nától elválasztó duzzanathoz tapad. Ez izomcsoport viszonyai meglehetősen állandóak, tehát e tekintetben bizonyos fokig nyugvópontra jutott fejlő¬ dési folyamattal állunk szemben. Másképen áll a dolog a penishüvely izom- zatát illetőleg. Ennek mindegyik oldalához tapadnak izmok, azonban szᬠmuk változó, homorú oldalához mindig több izom tapad, melyek azután beléolvadnak a láb és a jobb testoldal határán futó és a bőrizomt ömlőről bizonyos fokig lefűződött izomszalagba, melybe olyan módon olvadnak belé a penishüvely egyes izmai, mint a hogyan egyoldalasán, parabola módjára beléfutnak valamely nagy vasúti állomáson az egyes mellékvágᬠnyok a fősínpárba. Ez az izomnyaláb azon a tájon, a hol a zsigerzacskó ki¬ emelkedik a láb szintjéből, egységes izommá egyesül, azonkívül megszapo¬ rodik a testfal és a láb bizonyos fokig szintén lefűződött izomelemeivel s akkor áthajlik a zsigerzacskónak a columella felé eső oldalára s lassan beléolvad abba. Ugyanitt van kapcsolata magával a colume llá vai is, két¬ ségtelen tehát, hogy itt tulajdonképen primitiv, még fejlődőben lévő oszlop¬ izommal van dolgunk, mely homolog a Stylommatophorák megfelelő, de sokkal fejlettebb oszlopizmávah A penis domború oldalán egy vagy több izom van, melyek a test dorsalis oldalfalába, vagyis a nyakrész falába ol¬ vadnak be. Az előbbi izomzatot retractornak, az utóbbit pedig protractor- nak szokták tekinteni, vagyis olyannak, a mely a penishüvely kitűrésében játszik szerepet. Ez kétségtelenül jogos feltevés, azonban mindenesetre fontos körülmény, hogy az izomrendszer ugyanazon a fajon belül is nagyon változékony, az izmok száma nagyon változó, nagyon fejletlen lehet, sőt részben hiányozhatik is, s azért a penis izmainak működése közelebbi vizsgálatra szorul, mert a penis működése az említett föltevés mellett érthe¬ tetlen abban az esetben, a mikor a föltételezett protractor nincsen meg. Általában véve a penis izomzatúnak nagy változékonysága arra utal, hogy itt még teljességgel meg nem állapodott, vagyis kialakulófélben lévő viszo¬ nyokkal állunk szemközt.

Az itt elmondottak után teljesen fölösleges, hogy a penis izomzatá- ról az egyes fajoknál külön is megemlékezzem. Bővebb felvilágosítást a

MAGYARORSZÁGI PULMONATAK ANATÓMIÁJA.

21

rajzok nyújtanak, azonban az elmondottakból nyilvánvaló, hogy azok az izomzat tekintetében nem általános érvényű morphologiai viszonyokat, hanem csak egyéni eseteket tárnak elénk.

1. Limnaea auricularia L.

(L rajz).

Ivarkészülék. Hímnős mirigye a hímnős vezeték két oldalán meglehetősen szabálytalanul elhelyezett, hengeres-ujjalakú, avagy többé- kevésbbé gömbded-sokszögletű mirigycsövekből áll, melyek mélyen be vannak ágyazva a középbélmirigy anyagába, a honnan csak nagy nehéz¬ séggel lehet kiszabadítani őket. Hímnős veze¬ tékének szabad része aránylag nagyon rövid, kezdetben igen kicsiny darabon síma felületű, a következő részén ellenben kisebb-nagyobb hengeres függelékek ülnek, és pedig kis he¬ lyen nagyon sok ilyen függelék ül, úgy hogy azok szorosan összezsúfolódva szabálytalan alakú fürtöt alkotnak; a vezeték utolsó része ismét síma felületű és egyenes lefutású. Fehérje¬ mirigye nagy, a felületét borító finom hár¬ tyába rakódott pigmenttől szürke színű, vese¬ alakú, erősen lapított, homorú oldala mentén vékonyabb, beljebb egyre vastagodó. A fehérje¬ mirigy feltűnően vastag, de nagyon rövid veze¬ tékkel nyílik a petevezeték legfelső részébe.

A petevezeték felső része hosszú és lapos, finom, szabályos ránczokba szedett, azon kívül erős hurkokat alkotó cső, mely a nidamentalis mirigygyel egyetemben hatalmas, a fehérje¬ mirigy alsó oldalához szorosan odatapadt tömeget alkot (a rajz a petevezeték hurkait részben szétfejtve ábrázolja). A petevezeték alsó része síma felületű, egyenes lefutású, kezdetén foglal helyet a tekin¬ télyes nagyságú, gömbded vagy zacskóalakúan megnyúlt nidamentalis mirigy> uiely széles alapjával úgy ül a petevezetéken, hogy tulajdon¬ képen annak egyszerű tágulatának tekinthető. Uterusa hatalmas nagy¬ ságú, kissé lapított körtealakú, mely a nyílása felé fokozatosan megvéko¬ nyodik, míg végre csőalakúvá lesz s ilyen marad egészen az ivarnyílásig. Az uterus duzzadt részének a hím vezetékkel határos oldala hosszant

ivarkészüléke.

22

SÒÓS LAJOS

csatornásán bevágott,, körülbelül olyan módon, mint a kávészem s ebben ,á bemélyedésben fut végig a hím vezeték egy része. Kevéssel a női ivar¬ nyílás mögött nyílik be a nó'i vezetékbe a párzótáska. Ez utóbbi aránylag hosszú, hengeres nyélből s az ennek a végét elfoglaló tojásdadalakú tartály¬ ból áll. A női vezetéket borító hártyában rendkívül finom szemecskékből álló pigment van, mely az uterus falában meglehetősen szabályos haránt¬ vonalakba rendeződött, úgy hogy a női vezetéknek ez a része harántul sávozott.

Hím ivar vezet éke kezdet beji vékonyabb, egyenletes átmérőjű, lapí¬ tott csőalakú járat, mely alább egyenletesen, bunkóalakúan megvastagodva a prostatát alkotja. Falában tekintélyes mennyiségű pigment rakódott le. A prostat ának a női vezeték. felé eső oldalán, tehát nem a végén ágazik ki belőle az ondócsatorna, mely kezdetben nagyon vékony és a női vezeték mentén halad egészen a női ivarnyílás tájáig, a hol beléhatol a test szövetei közé s ott halad, míg a hím ivarnyílás tájáig nem ér, a hol ismét kiszabadul a szövetek kökül ; innen kezdve már jóval vastagabb s több kanyarulatot írva le a penis mentén fut végig annak distalis végéig. A penis körülbelül olyan vastag, mint az ondócsfitorna s attól nem is lehetne megkülönböztetni, ha határukat egy duzzanat nem jelölné. A duzzanat úgy keletkezik, hogy a penist átlátszó, kötőszöveti elemekből álló burok veszi körül, mely az emlí¬ tett ponton a legvastagabb. A penis hossza meglehetősen változékony egye- dek szerint, azonban aránylag tekintélyes hosszúságú, néha valamivel hosszabb a penishüvelynél, máskor ellenben rövidebb nála. A penishüvely hatalmas nagyságú, izmos íalú, hengeres szerv s distalis végének közepén nyílik beléje a penis.

Az ivarnyílások heíyéről fönnebb már megemlékeztem, itt csak azt kell még megjegyeznem, hogy a két ivarnyílás jóval közelebb esik egymás¬ hoz, mint a következő fajop.

Az e fajra vonatkozó irodalmi adatokról a következő faj ismertetése Során emlékezem meg.

2. Limnaea ovata Drap.

(2 — 3. rajz).

Bél csat orna. Pharynxa hatalmas fejlettségű, általában véve oldalról lapított körtealakú szerv ; nyelőcsöve közepes hosszúságú s aránylag nagyon vastag; nyálmirigyei mindjárt a pharynx és a garatideggyűrű mögött találhatók, nagyon laza állományúak és rövid, lemezalakú lebe¬ nyekké tagolódtak, melyek kötőszöveti elemekkel vannak egymáshoz fűzve s a nyelőcső körül laza szövésű gomolyt alkotnak. A mirigyek száma egy pár, a mit az is bizonyít, hogy összesen két nyálmirigy vezetéket

MAGYARORSZÁGI PULMONÁtÁK ANATÓMIÁJA.

23

találunk,1 melyek a garat ideggyűrű alatt áthaladva, a nyelőcső két oldalán nyílnak a pharynxba. Bár a nyálmirigyek lebenyeinek kialakulása nem követ szoros szabályt, mégis nagy általánosságban érvényes az a tétel, hogy mindkét mirigy 3—3 főlebenyből áll, A jobboldali mirigy három lebenye csillagalakúan ágazik el a mirigy vezeték törzsének végérpl, olyan módon, hogy a három lebeny és a vezeték egy kereszt 1—1 szárát alkotja, a mennyiben az egyik lebeny a vezeték irányára merőlegesen jobbra a hasoldal felé halad, a másik vele szemben ered s vele ellentétesen, a nyelőcső

fölött a baloldali mirigy felé húzódik, a harmadik pedig hátrafelé való egye¬ nes folytatása a mirigyvezetéknek. A baloldali mirigy lebenyei nem helyez¬ kednek el ilyen szabályosan s e mirigy eltér a másiktól abban is, hogy jobban a hasoldal felé tolódott ; lebenyei nem csillagalakúan ágaznak ki egy pontból, hanem egymás mögött ülnek a nyál-

2. rajz. A Limnaea ovata Drap. ivarkészüléke.

3. rajz. A Limnaea ovata Drap, ivarkészülékének alsó része eredeti helyzetében.

vezetéken; a legelső lebeny körülbelül a jobboldali mirigy vezeték fele¬ hosszának a magasságában ágazik ki s rézsutosan előre halad, ez a leg¬ kisebb lebeny a három közül; a második lebeny e mögött helyezkedik el bizonyos távolságra, igen nagy, át hajlik egészen a nyelőcső hasoldalára s ott szorosan összetapad a jobboldali mirigy hasoldal felé haladó lebe-

1 Baker szerint (The gross anatomy of Limnæa emarginata, Say, var. Mighelsi, Binney. Bull, of the Chicago Academy of Sciences, vol. II., 1900, p. 199) egyik észak-amerikai fajnak négy nyálmirigyvezetéke van. Ezt semmiképen sem tartom valószínűnek s Baker állításában megfigyelésbeli tévedést sejtek.

24

SOÓS LAJOS

nyével; végül a harmadik lebeny jóval hátrább található, kezdetben jobbra halad, azután majdnem hegyes ívben hirtelenül balra hajolva a nyelőcső baloldala mentén fut ventralis irányban. E lebeny az említett kanyarulat mentén összefügg a jobboldali mirigy baloldal felé haladó lebenyével s az összefüggés oly szoros, hogy a jobb- és baloldali mirigyet e ponton föltehetőleg nemcsak kötószöveti elemek kapcsolják egymás¬ hoz, hanem maguk a mirigyek függenek össze, úgy hogy a jobb- és baloldali mirigy voltaképen egységes képződmény s ez annál inkább való¬ színű, mert az összefüggés a hasoldalon is megfelelő' módon benső' a miri¬ gyek ez irányban haladó lebenyei közt. Szóval tulajdonképen nem két, hanem csak egyetlen mirigygyei van dolgunk, melyek azonban a mi¬ rigyvezetékek tanúsága szerint eredetileg párosak.

A nyeló'csó' folytatása a gyomor, mely három részből áll, ú. m. eló- gyomorból, izmosgyomorból vagy zúzából és utógyomorból (apogaster, Gartenauer). Az elógyomor nagyon kicsiny s tulajdonképen nem más, mint a nyeló'csó tágulata. Annál nagyobb az izmosgyomor vagy zúza, mely körülbelül széles gyűrűalakú s mint már régen ismeretes, hatalmasan fejlett izomrétege van. Izomzata különösen jobb- és baloldalán hatalmas vastagságú, hol két eros, concavo-convex duzzanatot alkot, ellenben a középvonal mentén jóval gyengébb fejlettségű. Az izmosgyomor mögött a megnyúlt kúpalakú, nagyon vékony falú utógyomor következik, mely egyenletesen megvékonyodva a középbélbe megy át, az átmenet helyén ömlik a bélcsatornába a középbélmirigy hatalmas vezetéke. A középbél először is egy teljes körívet ír le a gyomor körül, azután pedig egy hatalmas, a gyomor mögött fekvő hurkot alkot, melynek végei nagyon közel hajlanak egymáshoz, íve azonban igen tág. A hurok után a rövid végbél következik; a végbélnyílás a lélekzóüreg nyílásán kívül, a pseudosi phonalis nyúlványtól jobbra fekszik.

Ivarkészülék (2—8. rajz). Hímnósmirigye a középbélmirigy be van beágyazva s a hímnós vezeték két oldalán elhelyezett gömbded, tojás- dadalakú vagy többé-kevésbbé hengeresen megnyúlt acinusokból áll. líím- nósvezetéke kezdetben vékonyabb és egyenes lefutású, azonban csakhamar megvastagszik és kissé kanyargóssá válik. Ezen a részen ülnek a szabály¬ talanul elhelyezett, kisebb-nagyobb, gömbded, sokszögletű vagy hengeresen megnyúlt függelékek. Majd ismét meg vékonyodik, síma falúvá és egyenes lefutásúvá lesz s ilyen marad egészen kettéágazásának helyéig. Fehérje- mirigye alak és szerkezet tekintetében a L. auricular iá-év al egyezik meg. Petevezetékének felsó' része egészen lapos és sűrű gomolyba van össze¬ csavargatva (a rajzon szétfejtve van ábrázolva), mely gomoly szorosan hozzásímul a fehérjemirigy homorú oldalához, másrészt pedig a nidamentalis mirigyhez tapad oly szorosan, hogy e három szerv, vagyis a fehérje mirigy,

MAGYARORSZÁGI PULMONATAK ANATÓMIÁJA.

25

a petevezeték felső, része és a ni damentalis, mirigy eredeti helyzetében első pillanatra egységesnek látszó, gömbded tömeget alkot. A petevezeték alsó része hengeres és aránylag vékony; a nidamentalis mirigy gömbdedalakú, felülete haránt ul csíkos, a csíkosság harántsávok mentén nagyobb mennyi¬ ségben fölhalmozódott pigmenttől ered, A mirigy a vezetéken olyan módon ül, hogy annak egyszerű tágulatának látszik, épen úgy, mint a megelőző faj estében. Az uterus hatalmasan duzzadt, hengeres és haránt ul szintén sávozott, az ivarnyílás felé fokozatosan megvékonyodik s végül csőalakúvá válik. Párzótáskája tojásdadalakú s nyele, mely mindjárt az ivarnyílás mögött nyílik, rendkívül rövid; maga a tartály üres állapotban kisebb, azonban midőn a spermát magába fogadja, hatalmasan megduzzad (mint pl. a lerajzolt példányon).

Hím ivarvezetéke kezdetben lapos cső, mely már itt is meglehetősen széles, tovább folytatódva pedig hatalmasan, bunkóalakúan megvastagszik. Ondócsatornája a bunkónak a női vezeték felé eső oldalán ered s aránylag vastag, egész hosszában egyenletes átmérőjű cső. Az ivarkészüléket két rajzon mutatom be, az egyiken az egészet olyan módon, hogy elemei lehe¬ tőleg szét vannak praeparálva s pl. az ondócsatorna egészen ki van szaba¬ dítva (2. rajz), a másik pedig eredeti helyzetében tárja elénk annak alsó részét (B. rajz). Mint ezen az utóbbi rajzon látható, az ondócsatorna a női ivarnyílástól meglehetősen távol hatol be a test szövetei közé, a honnan csak a hím ivarnyílás mellett szabadul ki ismét s több kanyarulatot írva le a penis mentén halad ennek distalis végéig. Az ondócsatorna és a penis kölcsönös viszonya olyan, mint a L. auriculariá-n. A penis egyszer majdnem olyan hosszú, mint a penishüvely, máskor ellenben tetemesen rövidebb nála. A határt a penis és az ondócsatorna közt úgy, mint a megelőző fajon, kötőszövet alkotta duzzanat jelzi. A penishüvely hatalmas, hengeres, kissé ívesen hajlott szerv. A hím ivarnyílás mindjárt a széles, lapos tapogató hátsó fele alatt van.

Az irodalom adatait vizsgálva, minden valószínűség a mellett szól, hogy — mint arra már Roszkovski 1 is rámutatott — a szerzők egy része ezt a fajt összetévesztette a L. auriculariá-val. E két faj typusos képviselőit teljes biztossággal meg lehet különböztetni egymástól, azonban határaik nem élesek, mert közbülső alakok kapcsolják őket egymáshoz, úgy hogy Bollinger, mint Roszkowski hivatkozik rá, a Basel környékéről származó példányok közt az átmenetek hiánytalan sorát tudta összeállítani a héjaik alapján. Hogy anatómiailag miképen áll a dolog, biztossággal nem tudom megállapítani, annyi azonban kétségtelen, hogy a héjuk szerint typusos

1 Roszkowski, W., Notes sur les Limnées de la faune profonde du lac Léman. (Zooh

Anz., 40. Bd., 1912).

26

SOGS LAJOS

példányokat anatómiailag is könnyű megkülönböztetni. Ha összehason¬ lítjuk a két faj ivarkészülékéről adott föntebbi rajzokat, több kisebb- nagyobb különbséget találunk köztük, melyek közül egy különösen éles és határozott, t. i. a párzótáska szerkezetében megnyilvánuló különbség. Míg u. i. a L. auriculariá- nak hosszú s tojásdadalakú tartály lyal bíró párzó¬ táskája van, addig a L. ovata párzótáskájának nyele alig megkülönböztet¬ hető módon rövid, úgy hogy a hatalmas tartály majdnem közvetetlenül a női vezetéken ül. Ez a különbség, mint számos példány felbonczolása alapján meggyőződtem róla, teljességgel állandó és ugyanerre az eredményre jutott Boszkowski is, úgy hogy ez teljesen biztos megkülönböztető bélyeg. Boszkowski azt írja (i. h., p. 377), hogy ő közbülső alakokat is vizsgált ebből a szempontból s a jelzett anatómiai bélyeget állandónak találta. Nekem ilyen átmeneti alakokat nem volt alkalmam vizsgálni s így a kérdéshez egyelőre nem szólhatok hozzá.

Ezek után rátérve az irodalom adataira, meg kell említenem, hogy a L. auricularia ivar készülékér ól Moqtjin Tandon,1 Eisig,2 3 Lehmann 3 és Baker,4 * 6 a L. ovatá-é ról pedig Klotz 6 közölt adatokat, illetőleg rajzokat. Lehmann szerint a L. auricularia és ovata közt anatómiailag nincs különb¬ ség, azért fajilag nem választja el őket; a párzótáskáról mindössze azt mondja, hogy rövid nyelű, mely határozatlan megjelölése alapján nem lehet eldönteni, hogy tulajdonképen melyik fajt vizsgálta; vázlatos rajzai alapján szintén alig lehet eligazodni, azonban valószínű, hogy legalább az első kettő (Taf. XV, fig. 64, A, B) a L. auricularia ivar készülékét ábrázolja. Eisig állítása szerint a L. auriculariá- 1 vizsgálta s ivarkészülékéről rajzot is adott, Klotz viszont a L. ovata ivar készülékéről szólva megjegyzi, hogy az megegyezik a L. auriculariá-éyeA s azért nem is ad külön rajzot, hanem egyszerűen átveszi EisiG-ét, de fölemlíti, hogy a L. ovata párzótáskájának nyele még rövidebb, mint a milyen Eisig rajza szerint a L. auriculariá-é. Már mostan összevetve Klotz adatait Eisig rajzával, kétségtelen, hogy Klotz valóban a L. ovatá- 1 vizsgálta, ellenben kétséges, hogy Eisig rajza melyik fajra vonatkozik? Boszkowski azt véli, hogy Eisig tulajdonképen szintén a L. ovatá- 1 vizsgálta, melyet azonban héja alapján helytelenül

1 Moqtjin Tandon, A., Hist. nat. Moll. France. Paris, 1855, II., p. 465, pl. XXXIII, fig. 27.

? Eisig, H., Beiträge zur Anat. und Entwicklungsgesetz der Geschlechtsorgane von Lymnaea. (Zeitschr. f. wiss. Zool., 19. Bd., 1869).

3~ Lehmann, 1. c., p. 181, t. 15, fig. 64.

4 Baker, F. C., Notes on the genitalia of Lymnaea. (Amer. Natural., vol. 39, 1905.

Csak idézetből ismerem !)

6 Klotz, J., Beitrag zur Entwicklungsgeschichte und Anatomie des Geschlechts¬ apparates von Lymnaeus. (Jen. Zeitschr. Naturw., 23. Bd., 1889).

MAGYARORSZÁGI PULMONÁTÁK ANATÓMIÁJA.

:27

határozott meg. Azonban a, dologi a valóságban nem ily egyszerű, mert Eisig rajzáról az. első pillanatra megállapítható ugyan, hogy nem a L. auri¬ cularia ivarkészülékét ábrázolja, viszont azonban, ha csak a párzótáska nincs helytelenül rajzolva, nem is a typusos ovatá-é t, mert ennek a párzó¬ táskája határozottan rövidebb nyelű, mint azt Klotz helyesen szintén megjegyzi. Ebből bizonyos joggal arra következtethetünk, hogy az Eisig által vizsgált példányok a typusos ovata és auricularia közé eső közbülső alakok közül valók, s hogy tehát nemcsak a héj, hanem az ivarkészülék szerkezete tekintetében sem éles a határ a szóban lévő két faj között, a miért RoszKOWSKi-nak az anatómiai bélyegek tökéletesen állandó voltát illető föntebb említett adatát minden esetre bizonyos fentartással kell fogadnunk.

3. Limnaea palustris Müll.

(4. rajz);

B é 1 c s a t o r n á j a tekintetében; nem tér el a L. ovatá- tói.

ív a r kész ü 1 é k. Hímnős mirigye a középbélmirigy anyagába van beágyazva, fölér majdnem a mirigy csúcsáig s a hímnős vezeték két oldalán szabályosan elhelyezett, kisebb-nagyobb, gömbded . vagy szabálytalanul sokszögletű acinusokból áll. Hímnős vezetékének szabad része nagyon hosszú, a valóságban jóval hosszabb, mint a hogyan első pillanatra látszik, vagy a miként a rajzból is következtetni lehetne,, mert nagyon kanyargós, azonban kanyarulatait a rajta tömötten ülő függelékek eltakarják. Ez utóbbiak száma igen nagy s megtalálhatók majdnem a vezeték egész hosszán át ; a függelékek gömbdedek vagy kurta hengeralakúak, melyek szabályos sorok¬ ban helyezkednek el, azonban a szabályosság csak akkor látható, ha a vezeték kanyarulatait a lehető¬ ségig kiegyenesítjük, mert a függelékek eredeti helyzetükben szabálytalan bibircs óktömegeknek látszanak ; a rajz ebben az eredeti helyzetben tűn? teti fel őket. A fehérjemirigy nagy, hosszabb tenge¬ lyével haránt ul fekszik s körülbelül vesealakú.

4. rajz.

A petevezeték felső része a már ismert módon A Limnaea palustris Müll. lapított, erősen ránczolt, nagy hurkokban össze- ivarkészüléke, kanyargatott s eredeti helyzetében a fehérjemirigy

alsó oldalához tapadó tömeget alkot ; a petevezeték alsó része hengeres, kezdőrészén ül a szabálytalanul sokszögletű nidamentalis mirigy. Az uterus

28

SOÓS LAJOS

lényegében nem tér el a megelőző két faj megfelelő szervétől s erre vonat¬ kozólag csak azt kell megjegyeznem, hogy az uterus jóval terjedelmesebb, mint a hogyan a rajzból következtetni lehetne, mert lapított s a lerajzolt helyzetben keskenyebbik oldalával fordult a néző felé. Párzótáskája arány¬ lag hosszú, hengeres nyélből s az élesen elhatárolódott, hatalmas, gömbded tartályból áll ; e tekintetben leginkább a L. stagnalis- szál egyezik meg.

Ondóvezetéke tágas, kissé lapított, bolyhos felületű cső, mely hir- telenül megy át a hatalmas, lapított gömbalakú prostatába ; ondócsatornája a prostata végén lévő bemélyedésben ered, meglehetősen vastag és egész lefutásában egyenletes átmérőjű. Penise rövid, a penishüvely hosszának körülbelül csak harmada, az ondócsatornánál vastagabb s attól nagyon élesen elhatárolódik, mert végén lapított, szemecskés felületű, mirigyesnek látszó s magától a penistől is élesen elhatárolódott képződmény ül sapka módjára. A penishüvely hengeres cső, mely csak a penis felé eső oldalán vastagszik meg egy kissé.

A mennyire az irodalmat áttekinthetem, e faj ivarkészülé kéről Paasch (l. c.) négysoros megjegyzését leszámítva, csak Lehmann adott leírást s vázlatos és nagyon hiányos rajzot (1. c., t. XVI, fig. 68).

II. Physa Drap.

Faunánkban két Physa- faj szerepel, jelesen a Ph. fontinalis L. és a Ph . hypnorum L. A két faj héja, jóllehet igen sok vonásban megegyezik egy¬ mással, több más tekintetben viszont lényegesen eltér egymástól. A Ph. fon¬ tinalis köpenyének a peremén ujjalakú függelékek ülnek, melyek ráhajlanak a héjra s azt részben eltakarják, a Ph. hypnorum-én ellenben ilyen függelékek nincsenek. A héj és a köpeny eltérő sajátságai alapján némely szerző két különböző nembe sorolja a két fajt, igen sok pedig legalább eltérő alnemek képviselőinek tekinti őket. Anatómiájuk mindeddig nem, illetőleg fölötte hiányosan lévén ismeretes, vajmi kevés alapot nyújtott a rendszertani elhatárolás fokának a megállapítására, a mi annál meglepőbb, mert mindkét faj elterjedt Európaszerte, sőt Észak- Amerikában is előfordul s termetük is akkora, hogy bonczolásuk még a kezdőnek sem okoz különösebb nehéz¬ séget. Arra vonatkozólag, hogy ismeretük mennyire hiányos, csak azt hozom fel, hogy Simroth (1. c,. p. 503), a ki az irodalom összes adatait feldolgozta hatalmas összefoglaló munkájában, csak annyit jegyezhetett meg, hogy e két faj látszólag tetemesen eltér egymástól, mely nézete pusztán Lehmann adataira van alapítva, ezek lévén az anatómiájukra vonatkozó egyetlen forrásaink mind a mai napig.

Ez okból különös gonddal hasonlítottam össze a két faj anatómiáját s, ennek alapján azoknak a táborához kell csatlakoznom, a kik két

MAGYARORSZÁGI PULMONÁtÁK ANATÓMIÁJA.

29

különböző nem képviselőjének tartják őket. Mielőtt azonban rámutatnék az ivarkészülékük szerkezetében megnyilvánuló különbségekre, annak általános szerkezetére kell néhány megjegyzést tennem.

Ivarkészülékük nagy általánosságban a Limnaeák-év al egyezik meg, azonban eltér azokétól az ivarvezetékek bizonyos sajátságai által. Neveze¬ tesen : egyik faj női ivarvezetékén sem különül el a petevezeték oly élesen az uterustól, mint a Limnaeák esetében, a petevezetéken pedig szintén nem lehet oly élesen elhatárolódott két részt megkülönböztetni; nidamentalis mirigye egyik fajnak sincs ; hím ivarvezetékük a Limnaeák-é tói eltérően nem tágas, prostat áj uk pedig nem hatalmas bunkóalakú test, hanem a hím ivarvezeték eredetétől kezdve egészen a penisig vékony csatorna, melynek falán bizonyos darabon helyet foglaló mirigyek Összessége alkotja a prostatát. A Limnaeák ivar készülékére alkalmazott terminologia, az itt elmondottak¬ nak megfelelő változásokkal egyébként alkalmazható rájuk is.

A mi már most a két faj közt lévő anatómiai különbségeket illeti, azok a 6. és a 9. rajz pontosabb összevetéséből könnyen megállapíthatók. Mint a rajzokból látható, nincs az ivarkészüléknek olyan része, melynek tekintetében teljesen megegyeznének egymással, mégis, mint legfontosabba¬ kat, a következőket kell különösen kiemelnem: 1. a Ph. fontinalis női ivar¬ vezetéke kevésbbé tág és kevésbbé kanyargós s különösen az alsó része, az uterus egészen síma felületű, hasonlatos a Limnaeák-é hoz, ellenben a másik fajé több kiöblösödésre tagolódott s körülöleli a mintegy tengelyül szolgáló hím ivar vezetéket, mely a Ph. fontinalis- on teljesen szabadon fut le a női ivarvezeték mentén ; 2. a Ph. hymnorum párzótáskája a Limnaeák-élaoz hason¬ latosan kevéssel a női ivarnyílás mellett ömlik be a női vezetékbe, míg a Ph. fontinalis-é attól nagyon távol, nagyon magasan, úgy hogy az utóbbi faj¬ nak igen hosszú vaginája van ; 3. míg a Ph. fontinalis prostatamirigyei mind¬ járt az ondóvezeték legelején kezdődnek, de viszont nagyon magasan, míg a párzótáska beömlésének helye fölött végződnek, addig a Ph. hypnorum ondóvezetékének felső részén alig vannak mirigyek, a tulaj dónké peni prostata jóval alább kezdődik, de viszont lenyúlik egészen a női ivar¬ nyílásig; 4. míg a Ph. fontinalis párzószerve rövidebb penishüvelyből s nála mintegy kétszer hosszabb penisből áll, addig a Ph. hypnorum megfelelő két szerve körülbelül egyenlő hosszúságú. Egyéb szerveik közt lévő eset¬ leges különbségekről semmit sem mondhatok s pl. bélcsatornájukat nem hasonlíthatom össze, mert mikor e sorokat írom, a Ph. hypnorum- ból nem áll anyag rendelkezésemre, mivel alkoholba, sajnos, elmulasztottam eltenni példányokat, úgy gondolkodva, hogy bármikor szerezhetek élőket is, s azok bizony épen akkor nem szerezhetők meg, a mikor legnagyobb szükség volna rájuk. Ámde az ivarkészülék felsorolt nagy eltérései maguk-

30

SOÓS LAJOS

ban is elégségesek annak a megállapítására, hogy a szóban lévő' két faj való¬ ban két különböző' nembe sorolandó.

Physa fontinalis L.

(5—8. rajz).

B é 1 c s a t o r n a (5. rajz). Pharynxa tekintélyes nagyságú s körül¬ belül kissé megnyúlt, letompított sarkú koczkához hasonlít, melynek előre¬ felé rövid, hengeres nyujtványa van. Radulazacskója aránylag hosszú, hengeres, fölfelé kunkorodó. Nyelőcsöve közepes hosszúságú, eléggé tágas s meglehetősen hirtelenül kitágulva megy át a gyomorba. A gyomor nagy, erősen hajlott s majdnem teljes kört ír le ; homorú oldalán, a pylorustájhoz közelebb ujj alakú, vakbélszerű nyujtványa van, míg a domború oldalán, de közelebb a cardiatájhoz nyílik beléje a középbélmirigy vezetéke, azonban benyílásának pontosabb körülményeit nem sikerült földerítenem. A gyomron három, eléggé jól elkülönült részt lehet megkülönböztetni, elő-, közép- és utógyomrot ; az előgyomrot a középgyomortól egy befűződés választja el, az utóbbi határát hátrafelé a vakbélszerű függelék jelzi ; az utógyomor terjedelmes s lassan megvékonyodva megy át a középbélbe. A. három rész nemcsak anatómiailag, hanem histologiailag is eltér egymástól, mert mig az elő- és utógyomor nagyon vékony falú, nagyon szakádé kony, kékesfehér színű, addig a középgyomor fala nagyon vastag, látszólag mirigyes, világos sárgásfehér színű. A középbél laza S- alakú hurkot ír le s azután átmegy a végbélbe. A nyálmirigyek hátrafelé kihegy esedő hurkaalakúak, felületük az egyes mirigycsöveknek megfelelően szemecskézett, vezetékeik rövidek, messze elül nyílnak a pharynxba, megfelelően a nyelőcső eredési helyének. A garatideggyűrű a mirigy eket' pántszerűen szorítja a nyelőcsőhöz s e helyen a két mirigy oly szorosan egymáshoz simul, hogy határuk föl nem ismerhető, vagyis a nyálmirigy ék a Limmeák-é itól eltérően jórészt a garatideggyűrű előtt fekszenek. A mirigy külső burkolatában kevés, rendkívül apró szem¬ csékből álló pigment van.

Ivar készülék (6—8. rajz). Hímnősmirigye a középbélmirigybe van beágyazva, lapított, nagyjából háromszögalakú, melynek felső része szabályosabban elhelyezett és megnyúlt, alsóbb része pedig nagyobb, szabály¬ talan gömbalakú, illetőleg sokszögletű acinusokból áll. Hímnősveze- téke majdnem egyenes, csak kevéssé hajlott, egyik oldala végig sí ma, a másikon ellenben végig félgömbalakú függelékek ülnek; a Vezetéket borító finom hártyában s különösen a függelékek közeit kitöltő kötőszövet- bén nagyon sok fekete pigment halmozódott fel. Fehér jeniiri gye szabály¬ talan gumóalakú, síma felületű s rajta épúgy, mint az egész ivarkészülék

MAGYARORSZÁGI PULMONATAK ANATÓMIÁJA. 31

5. rajz. A Physa fontinalis L. 6. rajz. A Physa fontinalis L.

bélcsatornája. ivarkészüléke.

32

SOÓS LAJOS.

felületén, tetemes mennyiségű, egyenletesen elosztott, finomszemű pigment van. A hímnősvezeték a fehérjemirigy alapjánál ágazik ketté, az egyik ág, a hím vezeték egyenesen az ivarnyílás irányában halad, a másik az ellenkező irányba fordulva behatol a fehérjemirigybe s itt nyílik beléje ennek a vezetéke, ez utóbbi vastagabb amannál. A sajátságos elhelyeződésnél fogva a petevezeték a fehérjemirigyt vezetéke egyenes folytatásának lát¬ szik. A petevezeték hengeres cső, s épen úgy, mint a női vezeték többi része is, vízben nagyon erősen megduzzadó szövetekből áll; kezdőrésze vékonyabb s erősen össze van csavargatva, úgy hogy csővolta csak teljes szétfejtése után látható, e nélkül ellenben egyszerű zacskóalakú tágu- latnak látszik; a petevezeték következő szakasza síma felületű, nagyon tág s alább még jobban kitágulva éles határ nélkül megy át az uterusba, melynek folytatása viszont az ivarnyílás felé lassan, egyenletesen megvéko¬ nyodó hüvely. Párzótáskája, mint már említettem, nagyon magasan nyí¬ lik, nyele nagyon vékony, eléggé élesen elhatárolódó tartálya tojásdad- alakú.

Hím ivarvezetéke szorosan a női ivarvezeték mentén fut le s egyszerű vékony cső, melynek falán majdnem a kezdetétől fogva mirigyek ülnek, úgy hogy a vezetéknek majdnem egész felső része prostatának nevezendő. A prostata-szakasz körülbelül a párzótáska benyílásának a magasságáig ér. A vezeték további folytatása, vagyis az ondócsatorna nagyon vékony cső, mely a női ivarnyílásig a hüvely mentén halad, ott nagyon kicsiny darabon behatol a test szövetei közé s azok közt halad a hím ivarnyílásig, a hol kiszaba¬ dulva egyenes vonalban fut a penisig. Penise hatalmas, bunkóalakú szerv, mely distalis végén, vagyis az ondócsatorna beömlésénél a legvastagabb s innen kezdve egyenletesen vékonyodik egészen a penishüvelyig ; az utóbbi hengeralakú, a penisnél felényivel rövidebb, attól élesen elhatárolódik, mert jóval vastagabb annak proximalis végénél. A penishüvelynek a penis felé eső végéhez közelebb félgömbalakú függelék ül, melynek hogy mi lehet a fel¬ adata, nem volt megállapítható. E duzzanat a 6. rajzon nem látható, mert a nézőtől elfordult oldalon foglal helyet, ellenben látható a nagyobb nagyí¬ tással készült 7. rajzon. A hím ivarnyílás kevéssel a bal tapogató mögött fekszik — az állat u. i. balra csavarodott — s mögötte nem nagy távolságra található a női ivarnyílás. Meg kell jegyeznem, hogy a két nyílás távolsága jóval nagyobb, mint a 6. rajzból következtetni lehetne. E rajzon a két nyílás azért esik olyan közel egymáshoz, mert conser válás alkalmával összehúzódott példányról készült. A helyes viszonyokat a 8. rajz tünteti fel, melyet teljesen kinyúlt példányról rajzoltam. Az ondócsatornának a test szövetei közt futó része olyan élesen látható, mint a rajz feltünteti, mert a fölötte fekvő szövetréteg nagyon vékony és átlátszó. Ez utóbbi rajzon a penis kitűrt állapotban látható s ennek tanúsága szerint a penis

MAGYARORSZÁGI FULMONÁtÁK ANATÓMIÁJA.

33

nyílása oldalt foglal helyet s köralakú duzzanat veszi körül. A penis vissza¬ húzóizma kétágú, az egyik ág a penis proximalis részéhez tapad, a másik pedig két ággal a penis distalis végén, az ondócsatorna beömlésének helye mellett tapad.

Idegrendszer. Agydúczai nagyok, erősen megnyúltak, lapított tojásdad- vagy majdnem hengeralakúak, melyeken több lebeny különül el többé-kevésbbé élesen ; az agypánt nagyon rövid ; lábdúczai nagyok, tojás- dadalakúak, a középvonalban érintkeznek egymással, a cerebro- pedalis connectivum nagyon rövid és vékony; a pleuralis dúczok nagyon aprók, az agydúcztól rézsutosan le- és hátrafelé foglalnak helyet, a lábdúczok közelében; a pleuro-pedalis connecti vumok nagyon rövidek és vékonyak, ellenben a cerebro-pleuralis connectivumok szintén nagyon rövidek ugyan, de egyben nagyon vastagok, úgyannyira, hogy a pleuralis dúczok az agydúczoktól külsőleg nagyon kevéssé élesen határolódnak el s az előbbiek az utóbbiak egyszerű lobusainak látszanak; a parietalis dúczok gömbdedek, a jobboldali nagyon kicsiny, alig nagyobb az előtte fekvő pleuralis dúcznál, ellenben a baloldali igen tekintélyes nagyságú s csak kevéssel kisebb a köz- vetetlenül mellette fekvő, tojásdadalakú visceralis dúcznál; a pleuro-vis- ceralis connectivum nagyon rövid, tehát a visceralis dúczcsoport dúczai nagyon közel fekszenek egymáshoz.

III. Aplexa Flem.

A nem jellemző anatómiai bélyegeit lásd a megelőző nemnél.

Aplexa hypnorum L.

(9. rajz).

Ivarkészülék. Hímnősmirigye lazán összefüggő, szabálytalan sok¬ szögletű, gömbded vagy tojásdadalakú acinusok sorozata, melyek közül a legelsők kisebbek, az utóbb következők nagyobbak. Hímnős vezetéke egyenes lefutású, közepe táján kisebb-nagyobb, szabálytalan alakú függelékek ülnek rajta, melyeknek száma meglehetősen kicsiny. Fehérje miri gye rend¬ kívül nagy, négyszögletesbe hajló tojásdadalakú, felülete egyenlőtlen, rendkívül nagy mirigycsövekből van összetéve. Női ivarvezetéke egész lefutásában szabálytalanul hengeres, kezdetben szűkebb, majd jobban kitáguló cső, melyet vízben rendkívül erősen megduzzadó szövetek alkot¬ nak. Petevezetéke erősen fodrozott, nagy ki öblös ödése két alkot, melyek részben egymáson fekszenek; uterusa nagyon tág és spirális vonalban csavarodott a mintegy tengelyt alkotó hím ivarvezeték köré ; az uterus

3

Annales Musei Nationalis Hungarici. XV.

84

SOÓS LAJOS

alatt hirtelenül megvékonyodik, hengeres csőalakú lesz s ilyen marad egészen az ivarnyílásig. Párzótáskája kevéssel az ivarnyílás mögött nyílik a női vezetékbe, nyele nagyon vékony, tartálya élesen elhatárolódik tőle,

nagy, toj ásdad- vagy majdnem hengeralakú, friss állapotban élénk vörösszínű.

Ondó vezetéke hengeres cső, kezdetén apró kis kitüremlések ülnek rajta; prostatája szintén vékony, hengeres cső, melynek falán a hengeres prostatamirigyek nagyon sűrűn ülnek; a prostata lenyúlik egészen a női ivarnyílás tájáig, hol a vezeték, most már ondócsatorna, eltűnik a test szö¬ vetei közt, a honnan csak a hím ivarnyílás táján szabadni ki ; az ondócsatorna végig egyenletes átmérőjű cső, mely egyenletesen kitágulva éles határ nélkül megy át a penisbe; a párzószerv az ivarkészü¬ lék nagyságához képest rendkívül kicsiny; peni se hengeres, vége az ondó¬ csatorna felé kihegyese dő, a penishüvelynek az ivarnyílás felé eső része vékonyabb, ellenben a penis felé tölcsérszerűen kitágul, melynek nyílásába a penis mintegy belé van dugva. A penis visszahúzóizma a penishüvely legvastagabb részéhez tapad. A hím ivarnyílás közvetetlenül a bal tapogató mögött fekszik s jóval mögötte található a női ivarnyílás.

*

A faunákban előforduló és általam vizsgált Basommatophorák utolsó csoportját a Planorbis- ok alkotják. Talán feltűnő lehet, hogy a Planorbis- ok csoportjáról és nem a Planorbis- nemről szólok. Erre azonban jó okom van. A kinek csak egyszer is volt alkalma végignézni valamely conchyliologiai gyűjtemény Planorbis- ain, ha szeme egyébként be van gyakorolva a rend¬ szertani különbségek meglátására, csakhamar meggyőződhetett róla, hogy a Planorbis nagyon tág fogalom, melyben nagyon-nagyon eltérő alakok vannak összezsúfolva s ezeknek csak az a közös vonásuk, hogy héjuk lapos s hogy valamennyien balra csavarodottak. A héjuk nagy különbségei már a régi búvárokat is arra ösztönözték, hogy a nemen belül kisebb egysé¬ geket, csoportokat vagy alnemeket különböztessenek meg. Arra vonat¬ kozólag, hogy e kisebb egységek esetleg külön genusok értékével is bírhat-

9. rajz.

Az Aplexa hypnorum L. ivarkészüléke.

MAGYARORSZÁGI PULMONATAK ANATÓMIÁJA.

35

nak, csak elvétve találunk egy-egy bátortalan utalást. S ezen nem is csodál¬ kozhatunk, mert a biztos generikus elkülönítés czéljaira oly hiányos és oly bizonytalan adatok állottak rendelkezésre, hogy azokra szilárdabb épü¬ letet emelni valóban lehetetlen volt. Az európai Planorbis- okát, illetőleg azoknak egy részét rendszertani-anatómiai tekintetben eddig mindössze Lehmann (1. c.) vizsgálta meg, de a kinek összes adatai, mint már meg¬ említettem, revisióra szorulnak. A velük foglalkozó legutolsó dolgozat Büchner1 tollából származik, a kinek valóban sok helyes adatot köszön¬ hetünk, de a kinek a műve más oldalról meglehetősen sok hibás és nagy általánosságban odavetett adatot tartalmaz, a melyek a legnagyobb óva¬ tosságra intenek. Buchner kiváltképen az annyira fontos ivarkészülékkel foglalkozott, azonban úgy látom, hogy pontosabban csak a párzószervet vizsgálta meg, mert a készülék egyéb részeire vonatkozó futólagos és a nagy általánosságok keretében mozgó megjegyzései arra engednek következtetni, hogy az ivarkészülék többi részét csak futólag tanulmányozta, illetőleg, hogy az igen nagy nehézséggel bonczolható apróbb fajok ivarkészülékét egyáltalában nem sikerült kikészítenie.

így állván a dolog, csak természetes, hogy e csigák anatómiájának megismerésére egészen különleges gondot fordítottam. Jóakaratom elé gátat vetett ugyan az a körülmény, hogy a nálunk előforduló 13—14 faj közül Budapest környékén élő állapotban eddig csak hetet tudtam meg¬ szerezni, azonban a hét faj szerencsére hat különböző csoportba, illetőleg alnembe tartozik, t. i. olyan alnembe, a melyet a héj alapján különböztet¬ nek meg, úgy hogy csak 1, legföljebb 2 olyan csoport van még hátra, mely¬ nek képviselőjét nem vizsgálhattam. Az anatómiai vizsgálat eredménye röviden az, hogy a conchyliologiailag megállapított csoportok közt akkora anatómiai eltérések vannak, hogy azokat véleményem szerint generikus értékkel bíróknak kell tartanunk, vagyis az illető csoportokat önálló nemeknek kell tekintenünk. Az a körülmény, hogy — a mennyire eddigi vizsgálataim tanúságot tehetnek, — az anatómiai határok egybeesnek a conchy liologiaiak- kal, csak még jobban megerősíti álláspontomat. A Planorbis- ok nemeinek legfontosabb bélyegeit könnyebb áttekinthetőség kedvéért alább rövid tabelláris áttekintésben nyújtom.

Mielőtt azonban ezt tenném, röviden összefoglalom a Planorbis- ok, illetőleg most már a Planorbidae- család közös jellemző bélyegeit.

Bélcsatornájuk jellemző vonásai közül különösen kettőt kell kiemel¬ nem. Az egyik az, hogy nyálmirigyeik, egyetlen kivételt (Pl. corneus) le¬ számítva, hurkaalakúak, hasonlatosan a Physá-é hoz s e mirigyek a garat-

1 Buchner, O., Beiträge zur Kenntnis des Baues der einheimischen Planorbiden. Inaug. Dissert. Stuttgart, 1890.

3*

36

SOÓS LAJOS

ideggyűrű előtt fekszenek, a miben ismét a Physá-v al egyeznek meg, azon¬ ban eltérnek a Limnaeák- tói, melyeknek e szerve a garatideggyűrű mögött fekszik.1 Bélcsatornájuk másik jellemző vonása az, hogy gyomruk és közép¬ belük határán, ismét egy kivételt ( Bathyomjphalus contortus ) leszámítva, vakbélszerű függelék van, melyet röviden pylorus-függeléknek nevezek. Erről a szervről, mely bizonyára homolog a Physa gyomrának hasonló függelékével, az irodalomban nem találok említést.

Radulájuk sokkal kevésbbé változékony, semmint egyéb példák alapján várni lehetne, úgy hogy e szervet rendszertani beosztás alapjául csak nagyon korlátolt mértékben lehet felhasználni.

Ivarkészülékük legjellemzőbb, közös vonásai a következők: Hímnős- mirigyüka Limnaeák- tói, a Physá- tói és az Aylexá- tói eltérően nincs be¬ ágyazva a középbélmirigybe, hanem az előtt, a zsigerzacskó legcsúcsában, vagyis a héj legbelső részében foglal helyet s acinusai nem kétoldalt helyez¬ kednek el a hímnősvezeték mentén, hanem a Stylommatophorákhoz hason¬ latosan egysorosán, annak egyik oldalán. Női ivarvezetékükön a petevezeték és az uterus nem határolódik el élesen, hanem az előbbi fokozatosan kitágulva megy át az utóbbiba, azért ismertetése alkalmával röviden női ivarvezeték- nek fogom nevezni. Párzótáskájuk mindjárt az ivarnyílás mögött nyílik, tehát vaginájuk, mint a Limnaeák-é és az Aylexá-é, nagyon rövid. Hím ivarvezetékük tekintetében a Physá-v al és az Aplexá-val egyeznek meg, mert az vékony cső, melynek egyik része a mirigyes prostata. Párzó¬ szervük két részből áll, mint a Basommatophoráké általában, s egyik fontos sajátsága következtében két csoportra oszthatók. U. i. az egyik csoport penisére, t. i. a tulaj donképeni penisre jellemző, hogy végén mész- ből álló szuronyszerű képződmény van, a mint azt már Picinus2 és Lehmann megállapította, s a melyet illetőleg különösen Buchner végzett (1. c.) értékes és beható vizsgálatokat, azért erre a pontra különösebb figyel¬ met nem kellett fordítanom, mert az általam vizsgált fajokat az említett szerzők ebből a szempontból már megvizsgálták. Az érdeklődő Buchner dolgozatában megtalálja az idevágó pontosabb útbaigazításokat. A másik csoport tagjait viszont az jellemzi, hogy penisüknek szuronyszerű függe¬ léke nincs. Lehmann e sajátság alapján a Planorhis- okát két csoportra osztotta, jelesen az «Inermes» és «Armati» csoportokra, mely két csoportot én is megtartom.

Az elmondottak után az általam vizsgált Planorhis- féléket a követ-

1 Buchner (1. c., p. 17) hangsúlyozza, hogy a Planorhis- oknak 4, és nem 2 nyálmiri¬ gyük van. Ezt a tévedését annál kevésbbé értem, mert maga, bár hibásan, lerajzolja a Qyrorhis vortex bélcsatornáját (t. I., fig. 5) s azon csak két nyálmirigyet rajzol.

8 ElCINUS, Der Penis der einheimischen Planorben. (Zeitschr. f. die gesammt. Natur¬ wissenschaften, 30. Bd., 1867).

MAGYARORSZÁGI PULMONÁtÁK ANATÓMIÁJA.

87

kező, röviden jellemzett nemekbe oszthatjuk be, megjegyezve, hogy a héj sajátságait nem említem, mert az bármely faunistikai munkában meg¬ található.

I. Inermes. Penisüknek tőrszerű függeléke nincs.

1. Penisüknek mirigyfüggeléke nincs.

A ) Nyálmirigye lapos, rövid, lebenyekre osztott ; prostatája zömök,

penishüvelye nagyon rövid, bunkóalakú, peremfogainak külső éle csipkézett. Planorbis O. F. Müll.

B) Nyálmirigyei hengeresek, kolbászalakúak, prostatamir jgyei a hím ivarvezeték hosszú részét elfoglalják, penishüvelye hosszú, karcsú.

Tropidiscus Stein.

2. Penisének mirigyes függelékei vannak, penishüvelye sokkal vastagabb a

penisnél, prostatamiri gyeinek száma kevés. Segmentino, Flem.

II. Armati. Penisüknek tőrszerű függeléke van.

1. Pylorus függeléke nincs, mellék- és peremfogainak éle finoman csipkézett.

Bathy omphalus Ag.

2. Pylorusfüggelékük van, mellékfogaik háromhegyűek.

A ) Penise és penishüvelye határán duzzanat van, penise hosszabb a

pen ishüvely énéi, a prostatamirigyek száma nagy, női ivarvezetékének felső része rendkívül vékony. Gyrorbis Ag.

B) Penise és penishüvelye határán nincs duzzanat, az utóbbi sokkal

vastagabb az előbbinél, a két rész körülbelül egyenlő hosszú, a prostatamirigyek száma csekély, a női ivarvezeték felső része nagyon tág. Gyraulus Ag.

IY. Planorbis 0. F. Müll.

Planorbis corneus L.

(10-11. rajz).

E faj ivarkészülékéről nem kell külön megemlékeznem, miután kellő¬ képen ismeretes. Leírta és lerajzolta már Paasch (1. c., p. 87, t. V, fig. 6), azután Moquin Tandon (1. c., II., p. 448, pl. XXXII, fig. 2), Baudelot (1. c., p. 197, pl. IV, fig. 2) és Lehmann (1. c.), mely rajzok közül különösen Baudelot-Ö jó. Bélcsatornáját már Cuvier leírta (1. c.), későbben Moquin Tandon (1. c., II, p. 447, pl. XXXI, fig. 87), Gartenauer 1 és Buchner (1. c.) emlékszik meg róla, azért annak az ismertetését is mellőzhetem s bővebb leírás helyett a Tropidiscus planorbis- ra utalok, mert az ott adott leírás erre is illik. Hogy pedig mégis külön megemlékszem róla,

1 Gartenauer, H. M., Über den Darmkanal einiger einheimischen Gastro poden. Inaug. Diss. Strassburg, 1875.

38

SOÓS LAJOS

annak az az oka, hogy e fajnak jól fejlett, hengeres pylorusfüggeléke van (10. rajz), melyről az idézett szerzők egyike sem emlékezik meg. Ez annál feltűnőbb és szinte megmagyarázhatatlan tény, mert hiszen nem valami apró, a megfigyelő szemét könnyen elkerülő, hanem jól fejlett, könnyen felötlő szervről van szó. A Planorbis- félék pylorusfüggelékére vonatkozó adatokat egyáltalában nem találok az irodalomban. Simkoth,

a ki az idevágó irodalmi adatokat rendkívül lelkiismeretesen összeállí¬ totta (1. c.), a Planorbis-íélékrol e tekintetben egy szóval sem emlé¬ kezik meg. Nem hagyhatom meg¬ említés nélkül azt sem, hogy a PL corneus nyálmirigyeinek szerkezete tekintetében eltér a többi Planorbis - 10. rajz. A Planorbis corneus L. gyomra. feletői, mert míg az utóbbiaké vé¬ kony, megnyúlt, hurkaalakú, addig ezé rövid, lapos, két végén kihegyezett tojásdadalakú s laza állománya több lebenyre tagolódott.

Radula (11. rajz). Középsőfoga kéthegyű, kisebb a mellékfogaknál ; mellékfogai háromhegy űek, azonban rendellenességként előfordulhat, hogy

20 28 34 39 41

1 1 10 14 16

11. rajz. A Planorbis corneus L. radulája.

az endoconus két ágra hasad s így a fog négyhegyű lesz ; a 11. rajzon ábrᬠzolt példányon pl. a középsőfog mellett egyik oldalon szabályos háromhegyű, a másik oldalon pedig rendellenes négyhegyű mellékfog látható; a 4-ik mellékfognál, de esetleg csak az 5-iknél vagy 6-iknál a mesoconus és az ectoconus között egy kis dudor jelenik meg s vele együtt gyakran egy másik hasonló dudor jelentkezik az ectoconus külső oldalán is, első nyomaként a szélsőbb fogakra annyira jellemző apró csúcsoknak ; megjegyzendő azon¬ ban, hogy a kis dudor megjelenése nemszabályos, mert beljebb eső fogon

MAGYARORSZÁGI PULMONATAK ANATÓMIÁJA.

89

meglehet, ellenben kijebb esőn hiányozhatik. A belső 13 fog háromhegyű, a 14-ik körül kezdődik az endoconus szabályszerű kettébasadása, tehát a peremfogak innen számítandók ; a hasadás a következő fogakon megismét¬ lődik, vagyis az endoconus többszörösen hasad, pl. a 16-ik fog endoconusa már bárom hegyre hasadt ; még jobban a radula széle felé haladva, az endo¬ conus még több hegyre hasad (az általam megfigyelt legnagyobb szám 9), hasonlókép többszörösen hasad az ectoconus is s a közte és a mesoconus közt lévő kis csúcs, a 4-ik fognál kezdődő kis dudor egyértékese, szintén ha¬ sad, ellenben a mesoconus jellemző módon sohasem hasad, azonban kisebb lesz, úgy hogy végül nagyság tekintetében csak csekély különbség van közte s a mellékhegyek hasadásából keletkező másodlagos hegyek közt, azért a szélső peremfogak már fűrészszerűek ; a legszélső fog nagyon csenevész, csak részben fűrészes élű. Egy-egy félsorban átlag 41 fog van s az elmondottak alapján a radula képletben a következő módon fejezhető ki :

1 13

2 + 3 ‘ 4 — oo *

A raduláról bővebben meg kellett emlékeznem, mert a rávo¬ natkozó irodalmi adatok nagyon eltérnek egymástól, úgyannyira, hogy lehetetlen megítélnem, vájjon megfigyelésbeli tévedésekről van-e szó, avagy arról, hogy e faj radulája tájékok szerint nagyon változó? Ez utóbbi tény minden esetre lehetséges, de viszont lehetetlennek tar¬ tok akkora változékonyságot, mint a mekkorára az adatokból követ¬ keztetni lehetne, másrészt e faj fogai olyan nagyok s így oly könnyen vizsgálhatók, hogy ily vastag tévedéseket alig merek föltenni szakember¬ ről, azért ellenőrző vizsgálatok nagyon kívánatosak. Lehmann (1. c.) sze¬ rint a középsőfog háromhegy ű, azonban hogy ez előfordulhatna, semmi¬ képen sem valószínű s az sem helyes adata, hogy a legszélső fogak 5—7 he- gyűek. Hasonlóképen érthetetlenek előttem Taylor (1. c., p. 270, fig. 541) adatai is, ki szerint a mellékfogak kéthegyűek, számuk 8, míg a peremfogak

1 8 25

(25) 2—5 hegyűek, vagyis a formula szerinte + — + - — ^ . Ellenben

Zt zi Zi - 0

teljes összhangban vannak az én, budapesti példányokon alapuló adataim DYBOwsKi-éival,1 a ki litvániai példányokat vizsgált, az eltérés mind¬ össze az, hogy szerinte egy-egy félsorban 46 fog van.

1 Dybowski, W., Studien über die typischen Formen der Zahn platten der lit ha uischen lungenathmenden Binnenschnecken. (Malakozoolog. Bl., N. F., 8. Bd., 1886, p. 139, t. VIII, fig. 2).

40

SOÓS LAJOS

Y. Trcrpidiscus Stein.

Tropidiscus planorbis L.

(12 — 15. rajz).

Bélcsatorna. Pharynxa (12. rajz) zömök, oldalról lapított gömb¬ alakú, előrefelé hengeresen kissé megnyúlt. Nyálmirigyei hengeresek, pat ko¬ ala kúan meghajlottak, szárai egymáson fekszenek ; a nyálmirigyeket ilyen alakúnak egyetlen más Planorbis- félében sem találtam. Sajátságos alakjᬠnak oka abban keresendő, hogy e faj idegrendszere nagyon elül, közvetetle- nül a pharynx mögött, a nyálmirigy elülső végének a magasságában fek¬ szik, s mivel a garatideggyűrű alá, a családra jellemző módon csak a mirigy hátulsó vége nyúlik be, ennek természetesen patkóalakúan meg kellett hajolnia s így erre a fajra is áll az a tétel, hogy a Planorbis- félék nyálmirigye a garatideggyűrű előtt fekszik. Nyelőcsöve meglehetősen hosszú és vastag; gyomra a szokásos módon három részre különült el, elő-, közép- és utó¬ gyomorra (18. rajz). Előgyomra közepes nagyságú s kevéssé élesen határo¬ lódik el a majdnem gömbalakú középgyomortól, a két rész együttvéve körtealakú; utógyomra hengeres és élesen elkülönül a középgyomortól is, meg a középbéltől is, mely utóbbitól meglehetősen éles befűződés választja el. A gyomor és a középbél határán nyílik a pylorus- függelék, valamint a középbélmirigy hatalmas vezetéke is. A bélcsatorna mindjárt eredési he¬ lyén visszahajlik a szájnyílás irányába s egyenes vonalban, tehát a nélkül, hogy kanyarulatot írna le, halad a végbélnyílásig ; a közép- és végbél határa külsőleg meg nem állapítható. A gyomor, valamint a bélcsatorna nagyobb része teljesen fekete a borító, pigmenttel teljesen impregnált hártyától, szinte olyan, mintha tentába mártották volna. A gyomortól kiindulva a száj-, illetőleg a végbélnyílás felé haladva a pigment mennyisége egyre csökken, a nyelőcső elülső része pedig teljesen pigmenttelen.

Radula (14. rajz). Középsőfoga kéthegyű, valamivel kisebb a mellékfogaknál, hegyei egyenlő hosszúak ; mellékfogai háromhegyűek, azonban külső oldalukon, rendesen mára 2-iktól kezdve, apró kis járulékos hegy jelenik meg ; a fogak végig megtartják háromhegy űségüket, kivéve az utolsó 5—6 fogat, melyeknek éle csipkézett, míg a kijebb eső fogak éle már alig fölhajlott, a legszélsők pedig egyszerű lemezalakúak. Egy-egy félsor fogainak

I 22 _ 25

a száma 28—80. A radula képlete körülbelül ez lehetne : — -f - - - 1- 5—6.

Ä ó

E faj raduláját leggondosabban Dybowski 1 tanulmányozta, a kinek

1 Dybowski, W., Studien über die Zahn platten des Planorbis marginatus Drap. (Sitzungsber. der Naturforscher-Gesellschaft bei der Universität Dorpat, 7. Bd., 1886, p. 315, t. II., fig. 8).

MAGYARORSZÁGI PULMONÁtÁK ANATÓMIÁJA.

41

az adatai azonban az enyéimtől több tekintetben eltérnek. Először is szerinte egy-egy félsorban 84 fog van ; a középsőfog akkora, mint a szomszédos mel¬ lékfogak, a mellékfogak közül csak a belsők háromhegyűek, ellenben a kül-

12. rajz. A Tropidiscus planorbis L. bélcsator¬ nájának elülső része a központi idegrendszer¬ rel, baloldalról.

A Tropidiscus planorbis L. gyomra.

25 24 20 19 11 10 3 2

14. rajz. A Tropidiscus planorbis L. radulája.

15. rajz. A Tropidiscus planorbis L. ivarkészüléke.

sok négyhegy űek, vagyis a járulékos hegy (v. ö. a mellékelt rajzon a 19. és 20. fogat) épen akkora, mint a másik három hegy, a melyek az én pél¬ dányaimon egészen aprók ; a szélső fogak, melyeknek száma Dybowski példányain 10, megegyeznek az én példányaiméival. Ezek az eltérések egyébként nem haladják túl a lehetséges variálás határát. 0

42

SOOS LAJOS

Ivarkészülék (15. rajz). A hímnősmirigy a zsigerzacskó csúcsát foglalja el s kurta, hengeres acinnsokból áll, melyek szabályos kettős sorban helyezkednek el s e szabályosság csak a fehérjemirigy felé eső vége közelé¬ ben zavart egy kissé, a hol a mirigy cső vek többé-kevésbbé szabálytalanul helyezkednek el. A mirigyet borító hártyában nagyon sok a fekete pigment, s különösen bőséges az acinusok közeit kitöltő kötőszövetben. Hímn ős¬ vezetéke kezdetben nagyon vékony és egyenes, majd fokozatosan megvastag¬ szik s egyben kanyargóssá válik, legvastagabb része kevésbbé kanyargós, ellenben az ezt követő vékonyabb rész oly sűrűn össze van kanyargatva, hogy a vezeték gyűrűzöttnek látszik; végső része ismét egyenes. Hímnős- vezetéke egy kis mirigyes duzzanatba hatol be, mely első pillanatra a pete¬ vezeték részének látszik, a melytől azonban könnyen megkülönböztethető, mert felülete szemecskés és kissé pigmentes, míg amazé síma és fehérszínű. A hímnősvezeték ebben a duzzanatban ágazik ketté s ebbe nyílik a fehérje¬ mirigy vezetéke is. Fehérjemirigye zömök, széles, erősen lapított és hosszᬠban csatornaszer űen összehajlott, nagy, lazán összefüggő acinusokból áll, azért állománya nagyon laza. Petevezetéke kezdetben nagyon vékony, lapított, majd lassan vastagabbá válik, legnagyobb vastagságát a közepe táján éri el, onnan az ivarnyílás felé ismét egyre vékonyabbá s lassan hen¬ geressé lesz, fala végig síma, illetőleg kissé hullámos. Párzótáskája hen¬ geres cső, melynek vége tojásdadalakú tartály lyá duzzad meg.

Ondóvezetéke kezdetben aránylag vastag, hengeres, síma falú cső s ilyen marad a petevezeték 2/5-öd részének megfelelő hosszúságban, a hol a hosszú prostatarészbe megy át, mely a párzótáska distalis végének magas¬ ságáig ér. A prostatarész tulaj dónké peni vezetéke az ondóvezetéknél jóval vastagabb, a prostatami rigyek hengeresek, számuk több 50-nél ; a prostata fala pigmentes, különösen a mirigyek közt halmozódott fel nagyobb mennyi¬ ségű pigment, azért a szerv haránt ul sávozott. Az ondócsatorna kezdőrésze vastagabb, megfelelően a prostatavezeték vastagságának, alább azonban nagyon vékonynyá válik. Kezdetben a női vezeték lefutását követi, a női ivarnyíláson túl pedig a test oldalfala mentén fut s majdnem a hím ivar¬ nyílásig halad, ott áthajlik a penisre s annak a fala mentén folytatódik to¬ vább, közben a test szövetei közé tulajdonképen seholsem hatol be, mert csak kevés kötőszövetrost alkot fölötte rendkívül laza szövedéket. A penis az ondócsatornától külsőleg nem határolódik el élesen, a mely tekintetben eltér a többi, általam eddig vizsgált Planorbis- félétől. Penishüvelye nagy¬ jából hengeres, legvastagabb az ivarnyílás táján, a honnan tovább ha¬ ladva, rendkívül lassan meg vékonyodik s fokozatosan megy át a penisbe, melytől külsőleg az által határolódik el, hogy fala erősen pigmentes. A penis visszahúzóizma azon a tájon tapad, a hol a penis átmegy az ondó¬ csatornába.

MAGYARORSZÁGI PULMONATAK ANATÓMIÁJA.

43

Idegrendszerér ől a 12. rajz ad útbaigazítást, mely a tápláló¬ cső elülső részével egyetemben feltünteti a baloldali dúczokat is. Feltűnő az agydúcz hatalmas fejlettsége, mely két nagy lebenyből áll, a felsőből ered a cerebro- pleuralis, az alsóból pedig a cerebro-pedalis connectivum.

VI. Seg mentina Flem.

Segmentina nitida Müll.

(16-17. rajz).

Bélcsatorna (16. rajz). Pharynxa kicsiny, tojásdadalakú ; nyál¬ mirigyei hengeresek, eléggé rövidek, kihegyesedő hátsó részüket a garat- ideggyűrű a nyelőcsőhöz szorítja. Nyelőcsöve rendkívül hosszú és vékony, mely hirtelenül kitágulva megy át a feltűnően kicsiny, tojásdadalakú gyo¬ morba ; a gyomrot két gyenge befűződés a rendes három részre osztja. Az előgyomor kúpos, a középgyomor hordóalakú, az utógyomor hengeres, pylorus-függeléke hengeres, jól fejlett, vastagabb a középbélnél is, vele együtt nyílik a középbélmirigy hatalmas vezetéke is. A középbél a gyomor körül majdnem teljes kört ír le, azután gyenge S-alakú hurkot alkot s éles határ nélkül megy át a vele egyenlő vastagságú végbélbe.

Badulafogai, mint a Planorbis-ìélékéì a Pl. corneus kivételével ál¬ talában, rendkívül aprók, melyeknek viszonyai csak teljesen kifogástalan készítmény alapján volnának megállapíthatók, mivel azonban csak egy darab nem megfelelő módon sikerült készítmény áll rendelkezésemre, a radula ismertetéséről egyelőre le kell mondanom. Annyit e készítmény alapján is megjegyezhetek, hogy a szóban lévő faj radulája egyetlen jelentős vonásᬠban sem tér el a Planorbis- félékre jellemző typustól.

I V a r k é s z ü 1 é k (17. rajz). Hímnősmirigye a zsigerzacskó csúcsát foglalja el s hatalmas nagyságú, világos okkersárga, vékonynyelű bunkó¬ vagy inkább palaczkalakú acinusokból áll. Hímnős vezetéke kezdetben egye¬ nes és vékony, azonban alább hirtelenül hatalmasan megvastagodik s kissé kanyargóssá válik, azután lassan ismét megvékonyodik, még vékonyabbá válik, mint a milyen a kezdőrésze, egyben egyenes lefutásúvá lesz és ilyen marad egészen végig. Fehérjemirigye kicsiny és fürtszer űen csoportosuló mirigy csövekből áll. A hínmősvezeték kettéágazása mintegy 25-szörös na¬ gyítással jól látható, ellenben a fehérjemirigy vezetéke beömlésének körül¬ ményeiről a tárgy kicsisége miatt nem tudtam semmi biztosat sem meg¬ állapítani. A petevezeték felső része vékonyabb, hengeres, össze csavarga¬ tott cső, mely azonban meglehetősen rövid és csakhamar helyet ad a vezeték második, tágabb, vastagfalú részének, mely körülbelül a közepe táján a

44

SOÓS LAJOS

legvastagabb, a honnan kezdve egyenletesen vékonyodik egészen az ivar¬ nyílásig. Párzótáskája aránylag nagy, jól fejlett, eléggé vastagnyelű, dis¬ talis vége felé egyenletesen, bunkó- szerűen megvastagodó szerv, mely kevéssel az ivarnyílás mögött nyílik a női vezetékbe, minek következté¬ ben a hüvely nagyon rövid.

Hím ivarvezetéke egész hosszában vékony, hengeres. Legfelső' részének, az ondóvezetéknek a fala sima ; a pros- tatára jellemzó', hogy csak kevésszámú mirigyből áll, melyek föntebb elszór¬ tan, egymástól nagyobb távolságra foglalnak helyet, alább,, a párzótáska distalis végének a magasságában el¬ lenben tömörebben sorakoznak egy¬ más mellé; a mirigyek rövid hengere¬ sek vagy félgömbalakúak. A mirigyek száma változó, változik egyének, s esetleg egyéb körülmények szerint is. Büchner szerint (1. c., p. 31) számuk szabály szerint csak 12, azonban ez

a szám mindenesetre nagyon alacsony s helytelen a Büchner rajzán (Taf. 1, fig. 13) feltüntetett elhelyeződés is, mely szerint a mirigyek ,a vezeték egyik oldala mentén a fésű fogai módjára helyezkednek el,

16. rajz. A Segmentino, nitida Müll. bélcsatornája.

MAGYAROBSZÁGI PULMONATAK ANATÓMIÁJA.

45

mert ilyen módon legföljebb a felsőbb mirigyek sorakoznak egymás mellé. Az ondócsatorna nagyon vékony, a női vezeték mentén fut le egé¬ szen a női ivarnyílásig, a hol egészen jelentéktelen kis darabon behatol a test szövetei közé, azután át hajlik a párzószerv oldalára s ott fut le a penis distalis végéig, a hol a benyílása van. Penise egyenletes átmérőjű, hengeres szerv, a penishüvely szintén hengeres, de az ivarnyílás felé kissé megvékonyodik, sokkal vastagabb a penisnél, egyszer hosszabb, máskor ellenben rövidebb nála. A rövid, de erős visszahúzóizom a penishüvely felső harmadán tapad. A penisnek két hosszú, hengeres, mirigyes függeléke van, melyek az ondócsatorna benyílása mellett nyílnak a penis be ; a két függelék, melyek közül az egyik valamivel hosszabb a másiknál, szorosan egymáshoz tapad egész hosszában s végük is oly szorosan csatlakozik egymás¬ hoz, mintha tulajdonképen egyetlen, két egymásra hajló szárból álló kép¬ ződmény volna. E mirigyes függelékek mindig hosszabbak a penisnél. A hím ivarnyílás kevéssel a bal tapogató mellett található, a női ivarnyílás pedig kevéssel e mögött. A mellékelt rajz egészen kinyúlt állapotban rög¬ zített példány alapján készült s így a két nyílás távolságát teljesen hűen tünteti föl.

A S. nitidá- hoz héja tekintetében nagyon hasonlít az a faj, mely a conehyliologiai irodalomban Hippeutis complanatus L. néven szerepel s azért annak idején már Flemming közös nembe tartozóknak tekintette őket, az újabb irodalom azonban egyhangúlag külön csoportba, illetőleg alnembe sorolja őket, azon a czímen, hogy a S. nitida házának üregét több zománczszerű, gyűrűalakú duzzanat több szakaszra osztja (innen a Seg- mentina név), ellenben a másik fajét nem. Ezzel a sajátsággal szemben áll az, hogy a H. complanatus penisének szintén van függeléke, mint azt már Ficinus és Lehmann is megállapította, azonban ezé nem hengeres, hanem rövid, zömök, félgömbalakú. Lehmann az egyedüli, a ki megvizsgálta az állat egész ivarkészülékét , azonban az ő leírása és rajza nyomán nem lehet pon¬ tosan megállapítani, hogy e faj ivarkészüléke mennyiben egyezik meg a S. nitidá-év al, annyi azonban a legnagyobb valószínűségként állítható, hogy a két faj ugyanabba a nembe sorolandó.

VII. Bathy omphalus Ag.

Bathyomphalus contortus L.

(18—20. rajz).

Bélcsatorna (18. rajz). Pharynxa tojásdadalakú, oldalról erő¬ sen lapított ; radulazacskója meglehetősen nagy, fölfelé kunkorodó ; nyál¬ mirigyei nagyon rövidek, kissé lapított hengeralakúak, vezetékeik rendkívül

46

SOÓS LAJOS

vékonyak és rövidek, a mirigyek hátul megvékonyodnak és szorosan össze - tapadnak. Nyelőcsöve nagyon hosszú s végig egyenletes haj szál vékonyságú. Gyomra fölötte kicsiny, alig szembeötlően kitágult része a bélcsatornának s a többi Planorbis- félékétől eltérően nem gömbded, hanem hengeres, azon¬ ban a jellemző három részt ezen is meg lehet különböztetni; előgyomra megnyúlt, kissé kúpos, középgyomra hengeres, utógyomra nagyon kicsiny, ez már alak tekintetében is közel áll az említett fajok megfelelő szervéhez. Pylorus- függeléke nincs s ebben a tekintetben élesen elüt a többi Planorbis- f élétől. A gyomor mögött következő rövid bélrészlet a bél legtágasabb része, azonban csakhamar vékonyabbá válik s a bélcsatorna innen kezdve egyen¬ letes vastagságú egészen a végbélnyílásig, a középbél és végbél határa külsőleg föl nem ismerhető. A középbélmirigy vezetéke a középbél legelülső részébe nyílik. A bélcsatorna semmiféle kanyarulatot sem ír le, hanem a gyomor hátsó végénél rögtön előre hajlik s egyenes vonalban halad a vég¬ bélnyílásig.

Eadula (19. rajz). A Pl. corneus- szál egyetemben ez az egyetlen az általam vizsgált Planorbis- félék közt, melynek radulája eltér a rendes typus- tól. Fogai rendkívül aprók, melyeknek sajátságai csak a mai mikroszkópok¬ kal elérhető legnagyobb nagyítással ismerhetők fel. Középsőfoga határozat¬ lanul kéthegyű, amennyiben felhajlott élét egy bemélyedés két lekerekített karéjra osztja. Mellék- és peremfogainak határa meg nem vonható, mert a fogak az első mellékfogtól kiindulva nagyon lassan alakulnak át a radula peremét elfoglaló lemezkékké s nincs egyetlen olyan sajátságuk sem, mely¬ nek alapján a határ megjelölése lehetséges volna. A mellékfogak nem háromhegyűek, mint az összes többi Planorbis- félékéi, hanem finoman csipkézettek. Egy-egy félsor fogainak a száma átlag 20, ezek közül 17—18- nak éle csipkés, a 17-ik fog éle, a rajz tanúsága szerint, már nagyon csene- vész, a két utolsó pedig már csak az alaplemezből áll. A fogak alakja annyi¬ ban változik, hogy míg a beljebb eső fogak magasabbak, mint a milyen szé¬ lesek, addig a szélsők fokozatosan szélesebbekké, de megfelelően nagyon

1 20

alacsonyakká válnak. A radulát körülbelül— -j - képlettel lehetne jelölni.

E faj raduláját tudtommal csak Lehmann vizsgálta. Szerinte a kö¬ zépsőfog kéthegyű, a mellékfogak pedig háromhegyűek, később kéthegyűek ; rajza szerint (T. XVII., fig. 74) a fogak nagyon karcsúak, több mint kétszer oly magasak, mint szélesek. Lehmann adatai tehát igen tetemesen eltérnek az enyéimtől; az eltérésnek okát keresgélni meglehetősen meddő dolog volna, ha azonban arra a tökéletlen s különösen arányaiban teljességgel elhibázott rajzra tekintek, melyet Lehmann e faj ivarkészülé kéről ad, akkor nem tudom hinni, hogy a radula viszonyait helyesen ismerte meg.

Ivarkészülék (20. rajz). Hímnősmirigye a zsigerzacskó legfelső

MAGYARORSZÁGI PULMONATAK ANATÓMIÁJA.

47

csúcsát foglalja el s a héj átmetszetének megfelelően lapított, külső oldala kissé domború, a belső megfelelően homorú; a mirigy két egymáson fekvő, nagyon szabályos acinussorból áll, melynek szabályossága csak a proximalis vége felé zavart egy kissé. Mindkét sor U-alakúan egymásra hajlott szárú acinusokból áll, azonban a homorú oldal acinusai hosszabbak, a domború oldaléi ellenben valamivel rövidebbek. Minden egyes U-alakú

18. rajz. À Bathyomphalus contortus L. 20. rajz. A Bathy omphalus contortus L.

bélcsatornája. ivarkészüléke.

20 19 18 17 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1

19. rajz. A Bathyomphalus contortus L. radulája.

mirigycső önállónak látszik s egymással, illetőleg a hímnősvezetékkel való összefüggésük mikroszkópi vizsgálat nélkül meg nem állapítható. A hím¬ nős vezeték a mirigy mentén csak egy darabig követhető, kezdetben egyenes lefutású, rendkívül vékony s szabályos gömbalakú tágulattal kezdődik, majd fokozatosan vastagabbá s egyszersmind nagyon erősen kanyargóssá válik, végül ismét megvékonyodik, kiegyenesedik s ilyen marad egészen végig; kettéágazását vékonysága miatt nem figyelhettem meg. Fehérje¬ mirigye aránylag nagy, lapított háromszögalakú, igen sok, apró acinusból áll.

48

SOOS LAJOS

Petevezetékének legfelső része lapított, kezdetben kissé tágasabb, azután egy hosszú darabon rendkívül vékony, fele hossza táján elkezd széle¬ sedni s kissé meg is vastagszik, úgy hogy átmetszete ezen a tájon ellipsis- alakú, míg alsó része ismét megvékonyodik s az ivarnyílás felé fokozatosan hengeressé lesz ; felülete végig egyenletesen síma, lapos része kékes hyalin, alább sárgásfehér színű. Párzótáskája kicsiny, nyele hengeres, distalis vége felé egyenletesen kitágul s vége tojásdadalakú tartálylyá duzzad meg, kevéssel az ivarnyílás mögött nyílik, azért a hüvely nagyon rövid.

Hímivarvezetéke hosszának mintegy % részében oly vékony, hogy még a «hajszál vékonyságú» megjelölés is túlságosan erős ; vékonysága az oka, hogy a mellékelt rajzon fel sem lehetett tüntetni, s mivel a hasonlatosképen na¬ gyon vékony petevezetékhez szorosan hozzátapadt, az ivar vezeték felső ré¬ szét egységesnek kellett feltüntetnem, magán a tárgyon azonban a két vezeték szétválasztása nagy óvatossággal s természetesen megfelelő nagyítás mellett , lehetséges, bár oly módon, hogy mindkét vezeték ép maradjon, csak nagyon ritkán sikerül. A vezeték a prostatatáj felé közeledve kissé vastagabbá válik; a prostatamirigyek rövid hengeralakúak és fésű módjára ülnek a vezetéken; a mirigyek száma Buchner szerint 20—30 között változik, én azonban úgy találtam, hogy a szám 85, sőt több is lehet. A mirigyes rész a párzótáska distalis végének a magasságáig ér. Ondócsatornája kezdetben vastagabb, de alább fokozatosan megvékonyodó cső, mely eleinte a női vezeték mentén halad a női ivarnyílásig s ott a nélkül, hogy a test szövetei közé behatolna, át hajlik a párzószerv oldalára s annak a mentén halad a penis distalis végéig, a hol beömlésének a helye van. A penis a distalis vége felé megvastagodó bunkóalakú, a penishüvely nagyjából szintén ilyen alakú, azonban vékonyabb és rövidebb, a kettőnek a határát duzzanat jelzi, a duzzanathoz tapad a visszahúzóizom. A lerajzolt példány penise rendellenes módon erős, hurokszerű csavarulatot ír le, azért a rajzon a párzó¬ szerv jóval rövidebbnek látszik, mint a mekkora a valóságban. A hím ivar¬ nyílás köz vetetlenül a bal tapogató mögött van s mindjárt e mögött talál¬ ható a női nyílás.

A B. contortus ivar készülékéről Moquin TANDON-nál (1. c., p. 445, pl. XXXI., fig. 26) és IiEHMANN-nál találunk adatokat. Lehmann rajza, mint föntebb már említettem, teljesen hibás, Moquin Tandon-ö ellenben, a mely egyébként csak a készülék alsó részét tünteti fel, kis hibák leszámí¬ tásával helyes.

Idegrendszere tekintetében megegyezik a következő fajjal.

MAGYARORSZÁGI PULMONÁtÁK ANATÓMIÁJA.

49

VIII. Gyrorbis ág.

1. Gyrorbis spirorbis L.

(21 — 24. rajz).

Bélcsatorna (21. rajz). Pharynxa megnyúlt tojásdad-, vagy in¬ kább talán palaczkalakú, oldalról lapított, hátsó végéből csapalakúan nyúlik ki az aránylag nagy, hengeres radulazacskó, mely az idegrendszer felett s a nyelőcsőtől balra foglal helyet. Nyálmirigyei nagyon kicsinyek, keskeny szalagalakúak, felülről nézve hengereseknek látszanak, valójában azonban hát-hasi irányban erősen lapítottak ; rendkívül vékony és rövid vezetékeik a nyelőcső mellett jobbra és balra nyílnak s eltérően a többi vizsgált Planorbis-

félétől, teljesen szabadon, az idegrend¬ szer fölött foglalnak helyet. Nyelő¬ csöve nagyon hosszú és vékony, kezdet¬ ben szorosan a pharynx fala mentén halad ventralis irányban, azután hirtele- nül hátra hajlik ; gyorsan kitágulva megy át a nagyon kicsiny, körülbelül czitromalakú gyomorba, mely a szo¬ kásos három részből áll, a középgyomor kurta hordóalakú. A bélcsatorna a gyomor hátulsó végénél rögtön előre

18 17 16 9 8 7 3 2 1

21. rajz. A Gyrorbis spirorbis L. 22. rajz. A Gyrorbis spirorbis L.

bélcsatornája. radulája.

hajolva egyenes vonalban halad a végbélnyílásig. Pylorus-függeléke van, ennek alsó részébe nyílik be a középbélmirigy hatalmas vezetéke. Közép¬ bele rövid, de a végbelénél vastagabb s így a két rész határa eléggé élesen megállapítható. A gyomornak, továbbá a nyelőcső vele szomszédos részé¬ nek, valamint az egész középbélnek a falában nagyon sok, rendkívül finom szemecskékből álló pigment rakódott le, míg a nyelőcső többi részében, valamint a végbélben csak kevés van.

Radulája (22. rajz) megegyezik a vortex-éve 1 ; egy-egy félsorában 19—20 fog van; középsőfoga kéthegyű, a mellékfogai háromhegyűek, a jobban a perem felé eső fogakon a három főhegy mellé apró, másodlagos

4

Annales Musei Rationalis Hungarici. XV.

50

SOÓS LAJOS

hegyecskék járulnak épen úgy, mint a G. vortex esetében. Badulaképlete :

1 19 — 20

2 + 3—00 ‘

Ivarkészülék (23. rajz). Hímnősmirigye a zsigerzacskó csúcsát foglalja el s nagy, tojásdad-palaczkalakú, világos barnássárgás, egysorosán elhelyezkedő acinusokból áll. Hímnősvezetéke kezdetben nagyon vékony és egyenes lefutású, azonban egy kis darabon hirtelenül nagyon erősen megvastagszik, majd ismét megvékonyodik s egyúttal erősen kanyargóssá

válik, végül ismét kiegyenesedik

23. rajz. A Gyrorbis spirorbis L. ivarkészüléke.

s ilyen marad végig; az utóbbi rész az egész vezeték legvékonyabb része. Fehérjemirigye hatalmas nagyságú, négyszögletesbe hajló ellipsisalakú, csúcsa felé ellapul és csatornaszerűen összehajlik. Petevezetéke kezdetben nagyon vékony és lapított, alább szé¬ lesebbé és jobban hengeressé válik,

24. rajz. A Gyrorbis spirorbis L. bélcsatornájᬠnak elülső része a központi idegrendszerrel.

míg*jaz ivarnyílás felé ismét megvékonyodik. Felülete végig síma, fehér vagy kissé sárgás színű. Párzótáskája kicsiny, distalis vége felé kissé bunkósan megvastagodott szerv, mely kevéssel a női ivarnyílás mögött nyílik, tehát a hüvely nagyon rövid.

Hím ivarvezetéke kezdetben rendkívül vékony, símafalú cső, mely szorosan hozzátapad a női vezetékhez. Lefutásának körülbelül felehosszá- nái kezdődik a prostatarész. Prostatamiri gyei nagyok, hengeresek, a fésű fogai módjára helyezkednek el a vezeték mentén, határaik élesek, mert a köztük lévő szövetben eléggé sok pigment rakódott le. A prostatarész a párzótáska distalis végének a magasságáig ér. Ondócsatornája kezdetben kissé vastagabb, alább megvékonyodik s már jóval a női ivarnyílás mögött áthajlik a petevezeték fölött a penis oldalára, a test szövetei közé csak egé¬ szen jelentéktelen kis darabon hatol be. Penise jól fejlett, hengeres, bunkó¬ alakú, penishüvelye hengeres, jóval kisebb a penisnél, á kettőt tekintélyes

MAGYARORSZÁGI PULMOI^ÁtÁK ANATÓMIÁJA.

51

duzzanat választja el, e duzzanaton tapad a visszahúzóizom. A hím ivar¬ nyílás közvetetlenül a bal tapogató mögött található s kevéssel mögötte fogai helyet a női nyílás.

Idegrendszerére (24. rajz) jellemző, hogy nemcsak a garat¬ alatti dúczcsoport dúczai foglalnak helyet ventralisan, hanem agydúczai is erősen eltolódtak ebben az irányban, úgy hogy ezek mindjárt a lábdúczok fölött s a pharynx alsó széle mögött helyezkednek el, minek következtében a radulazacskó egészen a központi idegrendszer fölé jutott. Az elhelyezkedés magyarázata az, hogy a nyelőcső kezdőrésze szorosan a pharynx hátsó oldala mentén erős ívben lehajlik annak egészen a ventralis széléig s az idegpánt azon a helyen hidalja át a nyelőcsövet. Oldalról nézve az idegrend¬ szert, legnagyobb dúczai egy nagyon széles alapú, de alacsony háromszög csúcsait foglalják el, vagyis a háromszög alapjának egyik végén a lábdúcz, a másikon a baloldali perietalis, illetőleg a zsigerdúcz, a csúcsán pedig az agy- dúcz foglal helyet, míg az így bezárt területen baloldalt a bal pleuralis dúcz, jobboldalt pedig a jobb pleuralis és parietalis dúcz helyezkedik el. Az agy- dúczok megnyúlt tojásdadalakúak s rövid, vékony agy pánt köti össze őket * egymással. A lábdúczok szintén megnyúlt tojásdadalakúak, az agydúczok- nál nagyobbak, a középvonal mentén érintkeznek egymással, a cerebro- pedalis connectivumok nagyon rövidek. Mindjárt a lábdúcz mögött s az agydúcz közepe alatt foglal helyet a pleuralis dúcz és szorosan e mögött a parietalis és még hátrább a visceralis. A 24. rajz jobboldalról tünteti fel a központi idegrendszert, melyen látható, hogy a jobb pleuralis és parietalis, valamint a zsigerdúcz milyen szorosan fekszik egymás mögött, egy sorban.

2. Gyrorbis vortex L.

(25—27. rajz).

Bélcsatornája (25. rajz) általános alakja és beosztása tekinteté¬ ben a hasonlóképen rendkívül szorosan felcsavart héjú B. contortus-év al egyezik meg s jellemzi nyelőcsövének s közép- és végbelének egészen szo¬ katlan hosszúsága és vékonysága, gyomra is olyan szerkezetű, mint a con- tortus-é, ellenben lényegesen eltér tőle abban, hogy pylorus- függeléke van. A középbélmirigy vezetéke a pylorus-függelék mellett nyílik a bélbe.

Radulájának (26. rajz) félsorában 16 fog van. Középsőfoga symmetrikus, két hegyű, a melyek mellett kívül egy-egy kis hegyszerű szöglet van ; nagyság tekintetében megegyezik a szomszédos mellékfogakkal ; mellékfogai fokozatosan alakulnak át a radula széle felé haladva, azért a mellék- és peremfogak határa élesen meg nem vonható; a mellékfogak háromhegyűek, kifelé haladva a radula éle egyre keskenyebb, a hegyek pedig kisebbek lesznek, viszont újabb apró mellékhegyek jelennek meg

4*

52

SOÓS LAJOS

mellettük, minek eredménye képen a legszélsőbb fogak éle már csipkézett.

í 1 6

A radula képlete — -f- — - . LEHMANN-nak e faj radulájára vonatkozó

Ji ö - OO

adatai jórészt tévesek.

Ivarkészülék (27. rajz). Hímn ősmirigye a zsigerzacskó csúcsát foglalja el; nagy, megnyúlt toj ásdad- vagy bunkóalakú acinusokból áll, melyek két párhuzamos sorban helyezkednek el. Hímnősvezetéke kezdet¬ ben nagyon vékony és egyenes lefutású, azonban csakhamar megvastagszik és kanyargóssá válik; e kanyargós részen bibircsókszerű tágulatok ülnek oly szorosan, hogy első pillanatra úgy látszik, mintha a vezeték ilyen bibircsókok szabálytalan lánczolata volna s a valódi szerkezet csak akkor válik láthatóvá, ha a vezetéket széjjelhúzva lehetőleg kiegyenesítjük. A vezeték harmadik része ismét egyenes lefutású és rendkívül vékony. Fehérjemirigye nagy, ívesen hajlott s majdnem hengeres, nagy, de igen lazán összefüggő acinusokból áll, felülete bolyhos. Ivarvezetéke rendkívül hosszú, hím és női része egymással, valamint a nyelőcsővel szorosan össze¬ tapadva fut le az oszlopizom mentén. E szervek így együttvéve is rendkívül vékony szalagot alkotnak, egyes elemeik meg valóban csodálatosan vékonyak, melyeket csak a legnagyobb nehézséggel lehet elválasztani egymástól. A legkönnyebben sikerül az oszlopizom elválasztása, már jóval nehezebb a nyelőcsőé és szinte lehetetlen a pete- és ondóvezetéknek egymástól való elválasztása, azért a mellékelt rajzon is egységesnek vannak feltüntetve.

A petevezeték lapos, szalagalakú s ilyen marad körülbelül hosszának 2/g részében, azután kissé megvastagszik, átmetszete ellipsisalakú lesz, azonban a párzótáska distalis végének magasságában ismét meg vékonyodik és hengeressé válik s ilyen marad egészen az ivarnyílásig. Párzótáskája vékony, rövid nyélből s annak a végén ülő, tekintélyes nagyságú, tojásdad- alakú tartályból áll; kevéssel a női ivarnyílás mögött szájadzik be, azért a hüvely nagyon rövid.

Ondó vezetéke, mint az elmondottakból nyilvánvaló, egészen szo¬ katlanul vékony, mely csak azon a tájon kezd kissé megvastagodni, a hol a női vezeték is vastagabbá válik; itt kezdődik a prostatarész, melynek mirigyei nagyon vékonyak, hengeresek, nagyon szorosan, a fésű fogai mód¬ jára helyezkednek el, a mirigyek száma 80 körül jár (Buchner szerint számuk mindössze 20—80). Ondócsatornája kezdetben kissé vastagabb, azonban csakhamar meg vékonyodik, a női ivarvezeték mentén halad a női ivarnyílásig s itt a nélkül, hogy a test szövetei közé hatolna, áthajlik a penis falára s annak mentén halad tova. Penise distalis vége felé meg¬ vastagodó bunkóalakú, penishüvelye hengeres, a penisnél jóval rövidebb, a két részt duzzanat választja el egymástól. A hím ivarnyílás közvetetlenül a bal tapogató mögött van, a női nyílás kevéssel mögötte található.

MAGYARORSZÁGI PULMONATAK ANATÓMIÁJA.

58

A G. vortex ivar készülékére vonatkozó adatokat és rajzokat Lehmann és Büchner idézett műveiben találhatunk, azonban többé-kevésbbé mind az adatok, mind a rajzok hibásak. Lehmann vázlata teljesen rossz,

25. rajz. A Gyrorbis vortex L. bélcsatornája.

mert az egyes részek arányáról teljességgel hamis képet nyújt, a mi annál különösebb, mert ha szövegének adatait, melyek szokása szerint mm.-ekben fejezik ki a részek nagyságát, pontosan összevet¬ jük, a rajzon feltüntetetteknél sokkal helyesebb, bár korántsem pontos méreteket kapunk. Az aprólékos részleteket teljesen fölösleges fölsorolni, elégséges össze vetni az itt mellékelt rajzot IjEHMANN-éval, hogy ennek hi-

1 2 6 7 14 15 16

26. rajz. A Gyrorbis vortex L. radulája. 27. rajz. A Gyrorbis vortex L. ivarkészüléke.

bái és hiányai rögtön szembetűnjenek. Buchner rajza (t. I, fjg. 11) sokkal jobb, mint honfitársáé, azonban részletei ennek is véges-végig hibásak s a rajz azt a benyomást kelti, hogy szerzője az állat ivar-

54

SOÓS LAJOS

készülékét nem tudta egészben kikészíteni, hanem több hiányos készít¬ mény alapján állította össze, mert különben teljességgel érthetetlen volna, hogy a rajz viszonylagos méretei mért esnek oly távol a való¬ ságtól. Mert hogy ezek mennyire hamisak, annak jellemzéséül csak arra hivatkozom, hogy Buchner rajza szerint a párzótáska hossza 4%-szer van meg a női ivarvezeték hosszában, holott a valóságban 9-szer ! A női vezeték Buchner rajza szerint majdnem egész hosszában meglehetősen egyenletes átmérőjű, holott, mint láttuk, ebben a tekintetben tetemes eltérés van a vezeték egyes részei közt. Hibásak a hím vezetékre vonatkozó adatai, egyik ilyen hibájára már föntebb utaltam, de hibásak ezen kívül más részei is, melyeknek hosszadalmas felsorolásáról azonban lemondok, mert az én rajzom és az övé összevetéséből a hibák rögtön kitűnnek.

E faj idegrendszere egyetlen jelentősebb vonásában sem tér el a G. spirorbis-étól.

' ''Av

IX. Gyraulus Ag.

Gyraulus albus Müll.

(28 — 30. rajz).

Bélcsatorna (28. rajz). Pharynxa meglehetősen nagy, tojásdad- alakú vagy majdnem hengeres; nyelőcsöve hosszú és aránylag vastag; nyálmirigyei nagyon rövidek, hurkaalakúak, hátrafelé megvékonyodók, hátsó részüket a garatideggyűrű szorosan a nyelőcsőhöz szorítja. A nyelőcső vége kissé kitágulva megy át a zömök hordó-, majdnem gömbalakú gyo¬ morba, melyen a három részt kívülről is igen jól meg lehet különböztetni. Középgyomra korongalakú, melyhez elül és hátul a félgömbalakú elő-, illetőleg utógyomor csatlakozik. A középbél, melynek kezdőrészébe nyílik be a hengeres pylorus-függelék, az utóbbi alaprészébe pedig a középbél- mirigy hatalmas vezetéke, mindjárt eredése helye körül egy kisebb hurkot ír le, majd átmegy a második, nagyobb hurokba, a két hurok együttvéve oly S-alakot formál, melynek két szára nagyon különböző nagyságú ; végbele egyszer vastagabb a középbélnél, máskor egyenlő vastagságú vele s e szerint határuk éles vagy elmosódott.

B a d u 1 á j a (29. rajz) velejében nem tér el a Gyrorbis- fajokétól, azonban fogai jóval nagyobbak. Egy-egy félsorában 19 fog van; a középső kéthegyű, egyenlő nagyságú a szomszédos mellékfogakkal; a mellékfogak háromhegyűek, melyek a perem felé haladva fokozatosan csipkézettek lesznek, mint az idézett fajok megfelelő fogai. A radula képlete azonos azokéval.

Ivarkészülék (80. rajz). Hímnősmirigye a zsigerzacskó esúcsát

MAGYARORSZÁGI PULMONÁtÁK ANATÓMIÁJA.

55

foglalja el s kevés számú, de nagy, tojás dad vagy hengeres felé hajló, a hímnős vezeték mentén egysorosán elhelyezett, tiszta fehérszínű acinusok- ból áll. Hímnősvezetéke kezdetben vékony és egyenes, majd egy rövid darabon megvastagszik s ez a rész néhány kanyarulatot alkot, azután ismét megvékonyodik és egyenes lefutásúvá válik, ez a harmadik rész a vezeték leghosszabb része. Fehérjemirigye kicsiny, szabálytalan alakú, tömör

28. rajz. A Gyraulus albus Müll. 30. rajz. A Gyraulus albus Müll.

bélcsatornája. ivarkészùléke.

29. rajz. A Gyraulus albus Müll, radulája.

állományú, nagy acinusokból áll, melye ktől felülete mintegy bibircsókos. A fehérjemirigy beömléséről, valamint a hímnősvezeték elágazásának körülményeiről a tárgy kicsisége miatt semmi biztosat sem tudtam meg¬ állapítani. Petevezetéke majdnem egész hosszában egyenletes vastagságú, lapított szerv, mely csak az ivarnyílás táján vékonyodik meg egy kissé. Párzótáskája rövid, feltűnően vékony nyélből és hatalmas nagyságú, toj ásdad, világossárga színű tartályból áll, mely szorosan beleillik a petevezeték meg¬ felelő homorulatába ; kevéssel a női ivarnyílás mögött nyílik a petevezetékbe, azért a hüvely rendkívül rövid.

Ondóvezetéke kezdetben vékonyabb, majd kissé megvastagodó cső, mely szokatlanul rövid, mert csakhamar helyet ad a prostatának. A prostata-

56

SOOS LAJOS

mirigyek hatalmas nagyságúak, számuk azonban csekély. Meg kell jegyez¬ nem, hogy a prostatára vonatkozó adataimat s így rajzomat is csak bizo¬ nyos fentartással lehet helyesnek tekinteni, mert a mirigyek tökéletesen fehérek lévén, az alapul szolgáló, szintén fehér petevezetéktől nem ütnek el s így nehezen láthatók, lepræparâlâsuk pedig nagyfokú törékenységük miatt igen nagy nehézségbe ütközik. Mindamellett azt hiszem, hogy a leírt és ábrázolt viszonyok nem igen ütnek el a valóságtól. Ondócsatornája aránylag nagyon vastag, a petevezeték mentén halad a női ivarnyílásig s ott a nélkül, hogy a test szövetei közé behatolna, át hajlik a penisre s annak fala mentén fut tovább. Penise meglehetősen rövid, zömök, hen¬ geres, penishüvelye hasonló alakú, azonban vastagabb a penisnél, a két rész határán nincs duzzanat. A hím ivarnyílás a bal tapogató mögött talál¬ ható, a női elég nagy távolságra mögötte fekszik. A rajzon ábrázolt távolság teljesen megfelel a való viszonyoknak, mert a rajz teljesen kinyúlt példány¬ ról készült.

A G. albus ivarkészülékére vonatkozó adatokat LEHMANN-nál és Moquin TANDON-nál (1. c., p. 442, pl. XXXI, fig. 14) találunk. Az előbbi szerző rajza egészen vázlatos, Moquin Tandon-ó kisebb eltéréseket, illetőleg tévedéseket leszámítva, helyes. Az ő rajza az enyémtől főképen a penis és a párzótáska alakja tekintetében tér el, valamint abban, hogy a prostata- rész szerinte sokkal hosszabb és sokkal több mirigyből áll.

B) STYLOMMATOPHORA.

I. Papa Drap.

Pupa frumentum Drap.

(31—32. rajz).

Radula (81. rajz). Egy-egy félsorában 16 foga van; középsőfoga kisebb, karcsúbb a szomszédos mellékfogaknál, háromhegyű, mesoconusa nagy, ellenben ectoconusai nagyon aprók; mellette 7 kéthegyű mellékfog foglal helyet (ritkábban már a 7-ik fog is háromhegyű, azért a peremfogakhoz számítandó); peremfogainak száma 9—10, a belsők háromhegyűek, kijebb a hegyek száma az ectoconus többszörös hasadása következtében meg-

1 6 7 9 10

szaporodik s 6-ig emelkedhetik. A radula képlete : — -j - - - b ö — *-•

o 2 o — o

Ivarkészülék (82. rajz). Hímnősmirigye bojtokba csoportosult acinusokból áll. Hímnősvezetéke kezdetben vékonyabb és egyenes, alább vastagabbá és nagyon erősen kanyargóssá válik, felülete erősen pigmentes ;

MAGYARORSZÁGI PULMONÁtÁK ANATÓMIÁJA.

57

ondótáskája hatalmas nagyságú, hengeres, vége kissé bnnkósan megvastago¬ dott s a fehérjemirigy felületén helyezkedik el. Fehérjemirigye nagy, hen¬ geres, fehérszínű. Uterusa tágas, több öblöt alkot, lapított ; petecsatornája hosszú, hengeres, hüvelye ellenben nagyon rövid; párzótáskájának nyele kezdetben nagyon vastag, jóval vastagabb a petecsatornánál, azonban följebb megszűkül s hengeres csővé lesz ; tartálya kicsiny, tojásdadalakú, eredeti helyzetében a fehérjemirigyhez tapadt ; nyelének függeléke nincs. Prostatáját hatalmas nagyságú, hengeres, szabad acinusok alkotják; ondócsatornája nagyon vékony s na¬ gyon magasan ágazik ki. Penise hen¬ geres cső, mely benyílása helyétől kezdve fokozatosan megvastagszik, vége pedig hatalmas bunkóvá duzzad meg ; e bunkószerű duzzanat oldalán ered az ondócsatorna, mely kezdet¬ ben nagyon vastag s csak fokozato¬ san vékonyodik meg; kétséges, hogy vastagabb kezdőrésze még néma penis- hez számítandó-e? A penis említett duzzanatának egyenes folytatása a

15 12 7 2 1

31. rajz. A Pupa frumentum Drap. radulája.

32. rajz. A Pupa frumentum Drap. ivarkészuléke.

karcsú, hengeres, vége felé megvékonyodó függelék, a mely, ha az ondó¬ csatorna kezdő, vastag része valóban a petecsatornához számítandó, az ostorral bíró fajok ostorának megfelelően helyezkedik el. Makroskopikus vizsgálattal nem dönthető el biztosan, vájjon ostornak tekintendő-e, avagy egyéb rokonfajok penisfüggelékével homolog ? Terjedelme minden¬ esetre az utóbbi mellett szól. A penis visszahúzóizma a bunkóalakú duzza¬ nat előtt tapad. A jobb szemtartónyél visszahúzóizma a penis és a hüvely közt halad át.

E faj ivarkészülékét már Schmidt Adolf1 leírta és lerajzolta, azonban nagyon rövid, bár helyes és a legfontosabb vonásokat helyesen

1 Schmidt, A., Der Geschlechtsapparat der Stylommatophoren. Berlin, 1855, p. 72, t. X, fig. 81.

58

SOÓS LAJOS

kiemelő leírása, valamint vázlatos rajza nem teszi fölöslegessé a bővebb leírást és pontosabb rajzot.

,

II. Modicella Ad.

Mo dicella avenacea Brug.

(33—34. rajz).

Köpenyszervek. Lélekzőürege mély, 1% kanyarulatot foglal el. Veséje feltűnően nagy, egy teljes kanyarulatnyi hosszú, hátul vastagabb és ívesen lekerekített, előrefelé lassan megvékonyodó, világos barnássárga színű, erősen a baloldalra tolódott, a mi különösen elülső, megvékonyodott részén feltűnő ; vezetéke egyenes folytatása a vesének, mely egyenletes szélességű szalagként fut végig a köpenyűre g boltozatán s a lélekzőnyílástól balra s valamivel a mögött nyílik. Meglehetősen nagy szívburka a köpeny¬ üreg bal zugában s a vese megfelelő beöblösödésében fekszik, a vese alapjᬠhoz közelebb, mint a csúcsához, körülbelül a vese harmadával egyenlő hosszú, pitvara kicsiny, kamrája nagy, vastag falú.

Bélcsatorna. Pharynxa nagy, zömök, majdnem gömbded ; radulazacskója kicsiny, kissé fölfelé kunkorodott. Nyálmirigyei zömökek, rövidek, a nyelőcsőnek mintegy 1/5— 1/6-ával egyenlő hosszúak, meglehetősen tömör állományúak, körülbelül egyenlő hosszúak, felül érintkeznek egymás¬ sal, alul nem, elhelyezkedésükben részaránytalanság annyiban nyilvánul meg, hogy érintkezésük vonala nem a nyelőcső középvonalába esik, hanem kissé jobbra ; vezetékeik rendkívül vékonyak, de tekintélyes hosszúságúak. Nyelőcsöve feltűnően vékony és hosszú, mely lassan, egyenletesen kitágulva megy át a gyomorba ; a középbél a gyomor pylorikus vége előtt ered ; középbele a Stylommatophorákra jellemző S-alakú, kettős hurkot írja le?, a hurkok nagyon megnyúltak.

Radula (88. rajz). Fogai karcsúak, szalagalakúak, horogszerűek ; középsőfoga teljesen olyan, mint a mellékfogai, egyhegyűek, a mellékfogak száma 18; a 19-ik fognál kezdődik a mesoconus hasadása, a belső perem¬ fogak kéthegyűek, azonban kifelé a fogak három-, majd négyhegyűekké s, egyszersmind szélesekké, de alacsonyakká válnak. A peremfogak száma 17.

À radula képlete : ~ -j — — — \- - — .

F 1 1 1 T 2—4

Ivarkészülék (84. rajz). Ivarmirigye egyetlen, nagy bojtot alkotó sok acinusból áll, melynek a külsejét borító hártyába nagyon sok fekete pigment rakódott le s ugyancsak fekete pigment rakódott le, bár kisebb mennyiségben, az egyes mirigycsövek között is. Hímnősvezetéke kezdetben vékonyabb és alig kanyargós, közepe táján igen sűrűn hurkolt,

MAGYARORSZÁGI PULMONÁtÁK ANATÓMIÁJA.

59

vége ismét majdnem egyenes, végig pigmentes, de különösen sok a pigment a kanyargós részében. A hímnó's vezeték meglehetősen nagy, hengeres ondó- táskába nyílik, a mely a fehérjemirigy felületén foglal helyet. Fehérje miri gye nagy, ívesen hajlott, majdnem hengeres szerv, állománya laza, vízben részint megdnzzadó. Pete-ondóvezetéke eléggé rövid, lapított, uterusa többé-kevésbbé redőzött, kékes hyalin. Prostatája széles, felülete pigmentes ; eléggé kicsiny, szorosan egymáshoz zárkózó mirigy csövekből áll, azért felülete síma. Pete csatornája szintén lapított és nagyon rövid, hüvelye viszont nagyon hosszú, hengeres, vastagsága vagy végig egyenletes, vagy pedig felül vastagabb, vége felé kissé megvékonyodó.

Párzótáskája közepes fejlettségű, nyele hen¬ geres, vége kicsiny tartálylyá duzzadt meg.

Penise nagyon hosszú hengeres cső, vastag¬ sága végig meglehetősen egyenletes, 8-as alakúan csavarodott ; distalis része alkalmasint epiphallusként szerepel. Ez utóbbi rész hirtele- nül megvékonyodva megy át a hosszú, vékony, egyenletes átmérőjű ondócsatornába. A penis visszahúzóizma nagyon hosszú, mely benyílásá- tól nem messze tapad. A pitvar aránylag

32

29

22

21

33. rajz. A Modicella avenacea Brug. radulája.

34. rajz. A Modicella avenacea Beug, ivarkészüléke.

hosszú. A jobboldali szemtartónyél visszahúzóizma a penis és a vagina közt halad át.

Idegrendszerét jellemzi, hogy majdnem valamennyi dúcza élesen külön áll s tekintélyes hosszúságú connectivumok kötik őket a szom¬ szédos dúczokhoz ; kivétel e tekintetben a jobb parietalis és a zsigerdúcz, melyek oly szorosan fekszenek egymás mellett, hogy connectivumot nem lehet látni köztük. Agydúczai nagyok, igen rövid hengeralakúak, hátsó végük egyenesen levágott, az elülső legömbölyített ; az agy pánt rövid és nagyon vékony. Lábdúczai nagyok, tojásdadalakúak, a középvonalban érintkeznek egymással, a cerebro-pedalis connectivum tekintélyes hosszúságú. Pleuralis dúczai nagyon aprók, a cerebro-pleuralis és a ple uro- pedalis con-

60

SOÓS LAJOS

nectivumok eléggé hosszúak. A jobboldali parietalis dúcz jól fejlett, s mint már említettem, szorosan a zsigerdúcz mellett fekszik, ellenben a megfelelő pleuralis dúcztól megfelelő módon messzebb tolódott ; bal parietalis dúcza sokkal kisebb, nem nagyobb a pleuralisnál, egyenlő távolságra helyezkedik el ettől és a zsiger dúcztól. A zsigerdúcz tojásdadalakú, valamivel nagyobb a jobb parietalis dúcznál.

A M. avenacea anatómiáját illető adatokat tudtommal csak Moquin Tandon művében találunk, a ki a faj ivarkészülé kéről közölt néhány adatot (1. c., p. 358) s annak alsó részét le is rajzolta (pl. XXVI, fig. 1). Moquin Tandon szerint a penisnek közepes hosszúságú ostora van, ez azonban

tévedés.

III. Orcula Held.

1. Orcula doliolum Brug.

(35-36. rajz).

Bélcsatorna. Pharynxa nagy, csonkakúp- vagy megnyúlt gömbalakú, radulazacskója kicsiny, kúpos vagy megnyúlt félgömbalakú képződmény. Nyálmirigyei megnyúltak, karcsúak, szürke színűek, meg¬ lehetősen tömör állományúak, a nyelőcső fölött és alatt egyaránt érintkez¬ nek, a jobboldali nagyobb a baloldalinál. A bélcsatorna egyéb részei megegyeznek a megelőző fajokéival.

Badula (35. rajz). Egy-egy félsorában 17 foga van. Középsőfoga háromhegyű, a szomszédos mellékfogaknál karcsúbb, kisebb, mesoconusa nagy, ectoconusai kicsinyek; mellékfogainak száma 8, kéthegyűek, a perem¬ fogak száma 9, 3— 5 hegyűek, az utolsó fog csenevész lemez. A radula képlete :

Ivarkészülék (36. rajz). Hímnősmirigye 7, aránylag kicsiny, de sok acinus alkotta bojtból áll. Hímnős vezetéke, legelejének igen rövid darabját leszámítva, nagyon vastag és erősen hurkolt, vége felé ismét meg¬ vékonyodik s végül kicsiny, hengeres, a fehérjemirigybe félig beágyazott ondótáskába nyílik. Fehérjemirigye kicsiny, nagyjából szabálytalan négy¬ szögletű, kissé szürkés színű, laza állományú, bolyhos felületű. Pete-ondó- vezetéke nagyon erősen lapított, a fehérjemirigyhez közelebb eső része még vastagabb, azonban alsó része szinte lemezszerű. Uterusa szürkés hyalin, felülete síma. Prostatája széles, lapos s nagy, hosszú mirigycsövek alkotják. Petecsatornája nagyon hosszú és vékony s csak legalsó része tágul ki egy kissé, hüvelye viszont nagyon rövid, hengeres, a petecsatornánál sokszorosan rövidebb, azonban vastagabb annál. Párzótáskája nagyon jól fejlett, nyelé¬ nek alsó része nagyon vastag, sokkal vastagabb a pete csatornánál, följebb

MAGYARORSZÁGI PULMONÁtÁK ANATÓMIÁJA.

61

megvékonyodik, vége csak jelentéktelenül duzzad meg, függeléke nincs. Ondócsatornája nagyon hosszú, hajszálvékonyságú cső. Nagyon érdekes penisének a szerkezete, mely egyik sajátsága tekintetében a Clausilia cruciata penisével egyezik meg. Penise beömlése közelében vékonyabb, azután kissé megvastagodó s kissé lapított szerv, mely közepénél hirtelenül visszahajlik s egész hosszában szorosan ráfekszik a megelőző részre, sőt belé simul annak vályúszerű bemélyedésébe, olyan módon, mint a kés pengéje a nyél bevágásába, azonban ebből a bemélyedésből könnyen ki lehet szabadítani, mivel a vályú aránylag sekély. A penis visszahajlott része a megelőző részhez hasonlatosan szintén lapított s külső, szabad oldala szin¬ tén csatornás, melybe viszont a penis folytatását alkotó cső, áz epiphallus illik belé. Ez utóbbinak eredési helye u.i. a penis visszahajlott részének csúcsán vain s mindjárt eredési helyénél vissza¬ hajlik a penis második részére1, épen úgy, mint a penis két. része, az elhelyezkedésben mindössze az a különbség, hogy míg a penis elülső része a másodikat csak részben öleli körül, addig a penis második része teljesen, csőszerűén magába zárja az epiphallus kezdő részét. A cső szorosan be¬ záródik, sőt a szélei össze is nőnek, azonban

!

16 15 14 13 10 9 8 2 1

35. rajz. Az Orcula doliolum Brtjg. 36. rajz. Az Orcula doliolum

radulája. Brug. ivarkészüléke.

az összenövés helye, melyet egy kis barázda jelöl, igen jól látható. Tehát a penis és az epiphallus kezdőrésze kettős hurkot alkot, melynek szárai szorosan egymásra fekszenek. Az epiphallus szabad része nagyon hosszú, erősen összecsavargatott, hengeres, de nem egyenletes vastagságú, leg¬ nagyobb vastagságát az ondócsatornával szomszédos részénél éri el. A penis- nek függeléke nincs. Visszahúzóizma a penis visszahajlásának pontján tapad. A jobb szemtartónyél visszahúzóizma a penis és a vagina közt halad át.

A párzószerv részeinek értelmezése nem kis nehézséget okoz és mikro- skópi vizsgálat nélkül meg sem állapítható, hogy hol végződik a penis és hol kezdődik az epiphallus, illetőleg hogy az állatnak van-e egyáltalában epiphallusa? A föntebbi leírásban a párzószerv alsó, lapított részét penis-

62

SOÓS LAJOS

nek, a hengeres részét pedig epiphallusnak — azon kívül, hogy valószínűség szól e felosztás mellett ! — inkább csak azért neveztem, hogy a bonyolult viszonyokat érthetőbben leírhassam.

Idegrendszere általában véve a Clausiliák-év al egyezik meg, azonban még azokénál is ke.vésbbé concentrálódott, a mi connecti vumainak aránylagos hosszúságában nyilvánul meg. Agydúczai tekintélyes nagy¬ ságúak és hosszú agypánt köti össze őket egymással. Lábdúczai szabály¬ talan sokszögletűek, nagyok, a középvonalban szorosan összetapadnak; a cerebro-pedalis connectivum nagyon hosszú. Pleuralis dúczai nagyon aprók s messze a lábdúcz mögött fekszenek,, vagyis a ple uro- pedalis connec¬ tivum nagyon hosszú s tekintélyes hosszúságú a cerebro-pleuralis connec¬ tivum is. A baloldali parietalis dúcz nagyon kicsiny, de a megfelelő pleuralis dúcznál kisebb, az utóbbitól és a zsigerdúcztól körülbelül egyenlő távol¬ ságban foglal helyet, connecti vumai mindkét irányban jól megkülönböz¬ tethetők. Vele ellentétben a jobboldali parietalis dúcz jól fejlett, nagy dúcz, mely szorosan hozzásímul a nála még nagyobb, gömbded zsigerdúczhoz. Buccalis dúczai szintén tekintélyes nagyságúak.

Ennek a fajnak, valamint a következőnek is az anatómiája mindeddig teljesen ismeretlen volt.

2. Orcula dolium Drap.

(37 — 38. rajz).

B a d uláj a (37. rajz) alig tér el az 0. doliolum-é tói; középsőfoga háromhegyű, karcsúbb, kisebb a szomszédos mellékfogaknál; mellékfogai kéthegyűek, számuk 6—8, peremfogai 3—6 hegyűek, számuk 10—12; egy-egy félsorban 18 fog van, a mellék- és peremfogak száma a szerint vál¬ tozik, hogy a 3-ik hegy hányadik fogon jelenik meg. A radula képlete : 1 6—8 10-12 3 + 2 + 3—6 '

Ivarkészülék (38. rajz). Hímnősmirigyének acinusai 6 bojtba csoportosultak. Hímnős vezetéke kezdetben nagyon vékony és kevéssé kanyargós, majd megvastagszik és erősen kanyargóssá lesz. Fehérjemirigye aránylag kicsiny, nagyjából háromszögalakú. Pete-ondóvezetéke rövid, lapí¬ tott. Uterusa széles, lapos, nem redőzött, hanem síma felületű. Prostatája szintén széles és lapos, nagyon sűrűn elhelyezett, hosszú mirigycsövekből áll. Petecsatornája nagyon hosszú, az uterusnál hosszabb, kezdetben szélesebb, alább vékonyabbá válik; hüvelye nagyon rövid, a petecsatornánál sokkal vékonyabb és nála sokszorosan rövidebb, hengeres. Párzótáskája jól fejlett, nyelének alsó része nagyon széles és lapos, szélesebb a petecsatornánál, följebb vékonyabbá és hengeressé válik, vége, a tartály, csak kevéssé duz-

MAGYARORSZÁGI PULMONÁtÁK ANATÓMIÁJA.

68

zadt meg; függeléke nincsen. Ondócsatornája nagyon hosszú, vékony, egész lefutásában egyenletes átmérőjű cső. Penise hengeres, benyílása táján nagyon vékony, azonban csakhamar megvastagszik; epiphallusa hasonló¬ képen hengeres, kezdetben vékonyabb, azután jobban megvastagodó cső, mely erős kettős hurkot ír le. A penisnek jól fejlett, hengeres függeléke van. Visszahúzóizma az appendix mellett tapad. A hím és női ivarvezeték csak közvetetlenül az ivarnyílás mögött egyesül, azért a pitvar egészen szokatlanul rövid. A jobb szemtartónyél visszahúzóizma a penis és a vagina közt halad át.

A párzószerv részeinek értelmezése épen olyan bajos, mint az 0. doliolum esetében. A penis és e pi phallus ha¬ tára — a mennyiben a kanyargós rész valóban epiphallus — az appendix mö¬ gött lévő megvékonyodott rész táján keresendő.

radulája.

38. rajz. Az Orcula dolium Drap. ivarkészüléke.

Központi idegrendszere a concentrálódásnak azon a fokán van, mint a megelőző fajé. Agydúczai gömbalakúak s vékony, aránylag rövid agypánt köti össze őket egymással. Lábdúczai tojásdadalakúak, a középvonalban szorosan egymás mellé simulnak, az agydúczok előtt fek¬ szenek, azért a hosszú cerebro-pedalis connectivumok ívesen előre hajlanak. A pleuralis dúczok aprók, a lábdúcztól jó messzire esnek, a jobboldali valamivel hátrább fekszik a baloldalinál, a cerebro-pleuralis és pie uro - psdalis connectivumok hosszúak. A baloldali perietalis dúcz gömbalakú, tekintélyes nagyságú s mind a pleuralis, mind a visceralis dúczczal jól látható connectivum kapcsolja össze, azonban a ple uro- parietalis határ rozottan hosszabb a másiknál; a jobboldali perietalis dúcz közvetetlenül a pleuralis dúcz mögött fekszik, tojásdadalakú, hosszabbik tengelye a pie uro- visceralis connectivum irányába esik, a pleuralis dúczczal jól látható connec¬ tivum köti össze, ellenben a nagy visceralis dúczhoz szorosan hpzzásímul. A buccalis dúczok gömbalakúak, connectivumaik meglehetősen hosszúak-

64

SOÓS LAJOS

IV. Aspasita Westl.

Aspasita triaria Rm.

(39 — 42. rajz).

Ez a faj hazánk faunájának egyik jellemző és fölötte érdekes alakja, mely csak Erdély délnyugati részében, a Bánsági hegyekben, valamint a Magas- Tátrában fordul elő, ellenben a közbeeső területen, úgy látszik, sehol sem él. Legközelebbi rokonai a Balkán északnyugati részében és Kraj- nában fordulnak elő.1 Héja olyan, mint a typusos Helicidáké s egészen a legújabb időkig valóban azok közé, a Helicodonta- nembe sorolták be, mígnem Hesse kimutatta, hogy ivarkészülékének szerkezete alapján nem oda, hanem a Pupa- vagy a Buliminus- félék közé osztandó be. Erre vonatkozólag Hesse a következőket írja :2 «Az Acanthinula aculeatá-é hoz hasonló viszo¬ nyokat találtam Helicodonta triaria Euiv.-n is, mely csoport jelzésére Westerlund az Aspasita nevet ajánlotta. A pontos leírást későbbre hagyom, csak azt említem meg, hogy ezen is megvan a Buliminus- ra és Pupá- ra jellemző appendix hosszú flageUummal, valamint a kétágú visszahúzóizom, melynek egyik ága a penishez, a másik pedig a appendixhez tapad. Ez eléggé bizonyítja, hogy e csiga nem lehet Helicida, hanem csak a Buliminidák vagy Pupidák családjába osztható be».

Köpenyszervek. Köpeny ürege az utolsó kanyarulatnak mint¬ egy 3/5-ével egyenlő hosszú; jobb zúga mentén fut le a végbél, balra tőle, az üreg mélyén foglal helyet a háromszögalakú, hátul széles, előrefelé egyenletesen, gyorsan megvékonyodó vese. Szerkezetéről pontosabb adato¬ kat nem közölhetek, mert példányaim ebben a tekintetben nem voltak kifogástalanul conserválva, azonban annyit megjegyezhetek, hogy hosz- szanti re dókból összetettnek látszik s látszólag a köpenyüreg felehosszáig ér.3 A lélekzőüreg mélyén, a vese baloldalán foglal helyet a nagy szív¬ burok, mely körülbelül a vese 3/4 hosszával egyenlő. A szívburok a vese bal pereme lefutásának megfelelően ferdén helyezkedik el, vagyis hátsó vége egészen baloldalt, a lélekzőüreg alján van, elülső vége ellenben erősen jobbra hajlott, vagyis ferdén helyezkedik el a lélekzőüregben.

1 V. ö. Sturany, R. und Wagner, A. J., Über schalentragende Landmollus¬ ken aus Albanien und Nachbargebieten. (Denkschr. Akad. Wien, 91. Bd., 1914, p. 67 — 68).

2 Hesse, P., Kritische Pragmente. (Nachrbl. L>. Maiak, Ges., 47. Bd., 1915, p. 58).

3 Wiegmann (Jahrb. D. Malakozool. Ges., XIII. Jg., 1886, p. 90) más tárgy kapcsán azt jegyzi meg, hogy e faj veséje olyan, mint a Buliminus -, Pupa -, domila- stb. fajoké, vagyis vezetéke egyenesen előre haladó, tehát ú. n. Basommatophora-vese. Saját megfigye¬ léseim ez adat helyességét valószínűvé teszik, azonban végleges véleményt nem mondhatok addig, míg a vesét metszeteken nem lesz alkalmam tanulmányozni.

MAGYARORSZÁGI PULMONÁTÁK ANATÓMIÁJA.

65

Bélcsatorna (89. rajz). Pharynxa nagy, zömök, csonkakúpalakú ; radulazacskója kicsiny, fölfelé kunkorodó. Nyelőcsöve rövid, hengeres,

39. rajz. Az Aspasita triaria Rm. 42. rajz. Az Aspasita triaria Rm. központi

bélcsatornája. idegrendszere jobboldalról.

egyenletesen megvastagodva megy át a gyomorba. Nyálmirigyei feltűnően rövidek, kicsinyek, zömökek, a nyelőcső fölött szorosan egymáshoz simul¬ nak, az alatt ellenben csak kis darabon érintkeznek, elül szélesebbek, hátul

Annales Musei National is Hungarici. XV.

5

66

SOÓS LAJOS

kihegyesedettek, a két mirigy együtt széles alapú háromszöghöz hasonlít. A gyomor kissé ívesen hajlott s lassan megvékonyodva megy át a közép¬ bélbe. A középbél kezdőrésze párhuzamosan fnt a gyomor homorú oldalával, azután a rendes S-alakú kettős hurkot írva le átmegy a hosszú végbélbe.

Radula (40. rajz). Középsőfoga egyhegyű, némi nyomaival az ectoconusoknak ; mellékfogainak száma 6, kéthegyűek; a peremfogak száma 10— 18, a belsők háromhegyűek, kifelé azonban az ectoconus ismételt hasadása következtében egyre több hegy jelenik meg, úgy hogy a szélsők

már sokhegyűek. A radula képlete : 4- + ~

1 Zi O - o

Állkapcsa erősen, ívesen hajlott, széle éles, hosszant szabálytala¬ nul rovátkolt, szárga színű.

Ivarkészülék (41. rajz). Hímnősmirigye bojtokba rendeződött acinusokból áll. Hímnősvezetéke kezdetben nagyon vékony és egyenes vagy hullámos lefutású, később erősen kanyargóssá válik a nélkül, hogy átmérője megnövekednék, harmadik harmada azonban hirtelenül nagyon erősen kitágul s kanyargós marad, míg legvégső része ismét nagyon erősen megvékonyodik. Fehérjemirigye nyelv- vagy háromszögalakú, laza össze¬ tételű, bolyhos felületű. Pete-ondóvezetéke rövid, zömök. Uterusa tág, redőzött, több kiöblösödésre tagolódott, hyalin, vízben erősen megduzzadó szövetekből áll; prostatáját hatalmas nagyságú, hengeres, különálló miri¬ gyek alkotják. Petecsatornája kezdetben széles, lapos, alább hengeressé válik s ilyen a hüvelye is, ez utóbbi rövidebb a petecsatornánál. Párzó¬ táskája kicsiny, nyele vékony, hengeres, melynek vége csak nagyon kevéssé duzzad meg, nagyon szakádé kony, szorosan a petecsatornához simul, a melytől csak nagy ügygyel-bajjal lehet elválasztani, épen azért beömlésé- nek helyét nagyon nehéz pontosan megállapítani, azonban a rajzon fel¬ tüntetett helye minden valószínűség szerint helyes. Penise hengeres, eléggé vastag s csak az appendix eredésének helye mögött vékonyodik meg, majd ismét megduzzad egy kissé s ezen a ponton ömlik beléje a nagyon hosszú, vékony ondócsatorna ; a penis az ondócsatorna beömlésének helyén túl is folytatódik, mely részt az analogia alapján ostornak kell neveznünk, jól¬ lehet a közönségesen ezen a néven nevezett szervtől eltér, mert ahhoz képest nagyon vastag. A penisnek hatalmas appendixe van, mely két rész¬ ből áll: tőrésze vastag, hengeres, majd hirtelenül megvékonyodva átmegy a második hosszabb részbe, melyet ostornak is szoktak nevezni, ez kezdet¬ ben vékonyabb, vége felé azonban fokozatosan megvastagszik. A penis visszahúzóizma erős, vastag, közepes hosszúságú, két ágú, vastagabb ága az appendix tőrészéhez, a vékonyabb, nagyon rövid ága pedig a penishez tapad, szemben az ondócsatorna beömlésének helyével. A jobb szemtartó¬ nyél visszahúzóizma a penis és a vagina közt halad át.

MAGYARORSZÁGI PULMONÁTÁK ANATÓMIÁJA.

67

Idegrendszer (42. rajz). Agydúczai nagyok, szabálytalan sokszöglet űek, hosszú agypánt köti össze őket egymással. Lábdúczai még nagyobbak, megközelítőleg szívalakúak, előrefelé kihegyesedők. Pleuralis dúczai rendkívül kicsinyek s a jobboldalit megtalálni sem könnyű, mert a parietalis dúcz részben eltakarja. A baloldali parietalis dúcz hasonlóképen nagyon kicsiny, nem nagyobb a pleuralis dúcznál s mind ezzel, mind a zsigerdúczczal eléggé hosszú connectivum köti össze ; a jobboldali parietalis dúcz viszont nagy, gömbded s mindjárt mögötte fekszik a hasonló képen gömbalakú zsigerdúcz, mely az egész központi idegrendszer leghatal¬ masabb dúcza.

E faj rendszertani helyét, mint láttuk, Hesse a Buliminus- vagy Pupa- félék közt jelölte meg, azon a czímen, hogy penisének appendixe van, épen úgy, mint azoknak, Wagner (1. c.) pedig úgy véli, hogy természetes helyét héja alapján is a Pupa- félék közt, a Pagodina Stabile és Orcula Held nemek közelében kell megjelölni. Erre vonatkozólag csak egy meg¬ jegyzésem van, jelesen az, hogy az Aspasita triariá- nak a Helicidák közt egészen kétségtelenül nincs keresni valója, viszont azonban maga az appendix sem biztos útmutató a rendszertani hely megállapításában, mert hiszen, mint láttuk, a Pupa- félék mindegyikének sincs appendixe s a Buliminus- féléknek is csak egy részén van meg. Általában véve ennek a rendkívül érdekes és nagyon rejtélyes szervnek szerkezetét, szerepét és morphologiai értékét összehasonlító alapon, nagy anyag alapján nagyon behatóan kell tanulmányozni, hogy jelentőségét kellőképen megérteni és értékelni tudjuk.

V. Mastus Kob.

Mastus venerabilis Per.

(43—45. rajz).

Az erdélyi Mastus- formákat anatómiai tekintetben Schmidt Adolf 1 óta, a ki ivar készüléküket ismertette meg főbb vonásaiban, senki sem vizsgálta, annak ellenére, hogy a vizsgálat eleve is nem mindennapi érde¬ kességünk Ígérkezett abból az okból, hogy köztük jobbra és balra csava¬ rodott alakok fordulnak elő, melyeknek egymáshoz való viszonyát csak anatómiai vizsgálat dönthette el. Azonban, bár a vizsgálat a tárgy nagysága miatt egyrészt, s az anyag megszerezhetőségének könnyűsége miatt másrészt semmi nehézségbe sem ütközött, nem vállalkozott rá senki sem, hanem e helyett a héj sajátságai alapján igyekeztek megállapítani az egyes alakok kölcsönös viszonyát. Sőt az állatot magát annyira nem méltatták

1 L. c., p. 39, t. X, fig. 72.

5*

68

SOÓS LAJOS

figyelemre, hogy még ma sem tudunk róla többet, mint a mennyi Bielz munkájának egy és negyedsoros leírásában olvasható, pedig az már épen 50 esztendővel ezelőtt jelent meg. Ez bizonyára indokolttá teszi, hogy alább az állatnak rövid leírását is közlöm.

Vizsgálataim czéljaira egyrészt balra csavarodott példányok (= M. venerabilis Pfr.) szolgáltak, melyeket magam gyűjtöttem a Keresztény-

1 2 11 20

23 24 25 26 27 28 29

43. rajz. A Mastus venerabilis Pfr. radulája.

havas Euja nevű részén 1650 m. magasságban, másrészt pedig dr. Jekelius Erich barátom szívességének köszönök, a ki azokat a Bucsecs Buksoj nevű északi kiágazásán 1750 m. magasságban gyűjtötte. Azonban vizsgáltam jobbra csavarodott egyedeket is (= M. relictus E. Á. Blz.),

44. rajz. A Mastus relictus E. A. Blz. radulája

melyeket a Keresztényhavas csúcsán, 1800 m. magasságban, szintén magam gyűjtöttem.

Ezen a helyen mindjárt meg kell jegyeznem, hogy a balra és jobbra csavarodott egyének anatómiai tekintetben tökéletesen megegyeznek egy¬ mással s különbség azon kívül, hogy a balra csavarodottakon a baloldali szemtartónyél visszahúzóizma halad át a penis és a hüvely közt, a jobbra csavarodottakon pedig a jobboldali, nincsen köztük. Hasonlóképen tel¬ jesen megegyeznek az állatok külsőleg is. Ez a tény megadja a szóban lévő formák rendszertani megítélésének alapját, melyre biztosan lehet építeni, azonban ezzel a kérdéssel ez alkalommal nem akarok bővebben foglalkozni.

MAGYARORSZÁGI PULMONATAK ANATÓMIÁJA.

69

Az állat meglehetősen karcsú, elül le kerített, hátrafelé egyenletesen, lándzsaszerűen kihegyesedő, farka erősen tarajos, azonban a taraj annak hegye felé fokozatosan lelapul. Testének felületét sokszögletű, pikkely¬ szerű szemölcsök fedik, melyeket világos határvonalak, illetőleg bemé¬ lyedések választanak el egymástól, a szemölcsök a hátoldalon durvábbak, a láb széle és a farok felé ellenben fokozatosan kisebbekké válnak. Szem¬ tartói hosszúak, karcsúak, szemölcsösek, végük erősen bunkós, a fekete szemek a bunkó hátsó pereme felé tolódtak ; tapogatói kurták, zömökek ; színe meglehetősen egyenletes barnásszürke, a szín a láb felé fokozatosan világosabbá válik s világosabb a farok is, talpa világosszürke, erősen duzzadt gallérja majdnem fehér.

Köpenyszervek. Lélekzőürege nagyon mély, maga a köpeny fehér, csak a vese mentén pig¬ mentes ; veséje erősen megnyúlt, szalagszerű, vezetékével egye¬ temben egy teljes kanyarulatnyi hosszú, sárgás vagy fehéressár¬ gás színű, alapja szélesebb, egyenesen levágott, előrefelé egyenletesen megvékonyodó, ve¬ zetéke majdnem a lélekzőüreg nyílásáig ér. Szívburka a lélekző¬ üreg mélyén, mindjárt a vese alapjánál foglal helyet.

Bélcsatorna. Pha- rynxa nagyon zömök csonka- kúpalakú, radulazacskója nagyon kicsiny, kúpos. Nyelőcsöve hosszú, vé¬ kony, nyálmirigyei aránylag kicsinyek, a nyelőcső harmadával egyenlő hosszúak vagy még annál is rövidebbek, körülbelül lándzsaalakúak, hátul hegyesek, elül rézsutosan levágottak, a nyelőcső felett gyakran nem érint¬ keznek, ellenben alatta igen. Gyomra kicsiny, kissé ívesen hajlott. Közép¬ bele a rendes kettős hurkot írja le s azután átmegy a végbélbe.

Radula (48 —44. rajz). A radulát két rajzon mutatom be, melyek egyike (48. rajz) a balra csavarodott M. venerabilis, a másik (44. rajz) pedig a jobbra csavarodott M. relictus raduláját ábrázolja. Miként a raÿz tanúsítja, a két formának radulája közt nincs eltérés, csakhogy az előbbi¬ nek félsorában 29, az utóbbiéban pedig csak 25 fog van, a mi nyilvánvalóan az állatok eltérő nagyságának folyománya. A középsőfog valamivel kisebb a szomszédos mellékfogaknál, háromhegyű, a mellékhegyek kicsinyek. A mellékfogak kéthegyűek, a peremfogak 8— 5 hegyűek, az utóbbiak körül-

45. rajz.

A Mastus relictus E. A. Blz. ivarkészüléke.

70 SOÓS LAJOS

belül a 20-ik fog körül kezelődnek, de határuk a mellékfogak felé nagyon

elmosódott.

Ivarkészülék (45. rajz). Hímnősmirigye bojtokban csoportosult acinusokból áll. Hímnősvezetéke kezdetben nagyon vékony, majd hirtelenül kiszélesedik s egyben ellapul ; ezen a lapos részen számos függelék ül, melyek részben egyszerű vagy elágazó csőalakúak, vagy pedig tenyérszerűen ki¬ szélesedő, lapos képződmények, melyek vékony nyél közvetítésével függe¬ nek össze a hímnősvezetékkel, szabad végük pedig vagy egyszerűen lekerekí¬ tett, vagy pedig kurta, ujjszerű függelékek ülnek rajta. E függelékek ter¬ mészetéről csak mikroszkópi vizsgálat adhatna biztos felvilágosítást, azon¬ ban minden valószínűség szerint az érett sperma összegyűjtésére valók, tehát ondóhólyagok (vesiculae seminales). A vezeték eme lapos része után ismét hengeres rész következik, mely kezdetben vékonyabb, későbben vastagabb, azonban mindkét rész rendkívül sűrűn hurkolt. A hímnős - vezeték falában nagyon sok pigment halmozódott fel, A vezeték kicsiny, hengeres, kampószerűen meghajlott ondótáskába nyílik, mely azonban kívülről nem látszik, mert be van ágyazva a fehérjemirigy anyagába. Fehérjemirigye kicsiny, szürke színű, szabálytalan tojásdad vagy inkább gumóalakú, felülete az egyes mirigy csöveknek megfelelően bolyhos. Pete- ondóvezetéke félhengeralakú. Uterusa széles, lapos, síma felületű. Pros- tatáját nagyon sok, hosszú mirigy cső alkotja. Pete csatornája meglehetősen vékony, hengeres, hüvelye szintén hengeres, körülbelül a petecsatorna fele- hosszával egyenlő. Párzótáskája hatalmas fejlettségű, szára nagyon vastag, hengeres s ennek a hatalmas, a kocsány és a tartály együttes hosszánál sokkal hosszabb, kissé megduzzadt végű diverticulum egyenes folytatása, úgy hogy a vékonyabb kocsányon ülő tartály látszik első pillanatra diver¬ ti culumnak.

Ondócsatornája nagyon hosszú, hajszálvékonyságú, egész hosszában egyenletes átmérőjű. Párzószerve nagyon hosszú, benyílása közelében na¬ gyon vékony, azután hirtelenül erősen megvastagszik, majd ismét megvé¬ konyodik s innen kezdve egyenletes átmérőjű marad egészen az ondócsa¬ torna benyílásáig ; az utóbb említett hengeres, hosszabb rész alkalmasint epiphallusnak értelmezendő, míg a másik rész a tulaj dónké peni penis. Az epiphallusnak a közepénél kicsiny, félgömbalakú függeléke van s rövid, vastag ostorban végződik. A penis hosszú, erős visszahúzóizma annak vas¬ tagabb részéhez tapad. A szemtartónyél visszahúzóizma a penis és a vagina közt halad át.

E faj ivarkészülékét, mint említettem, Schmidt Adolf röviden már megismertette s leírása nagy általánosságban helyes is, de nagyon hiányos s még az a hibája is megvan, hogy az egyes részek, különösen a párzótáska, szerkezetéről megtévesztő képet ad. Az epiphallus függeléke elkerülte a

MAGYARORSZÁGI PULMONÁtÁK ANATÓMIÁJA.

7:1

figyelmét, pedig ez nagyon fontos szerv, mert ez képviseli. első nyomát — vagy utolsó maradványát? — a Buliminus- ok hatalmasan fejlett appen¬ dixének (erről már a megelőző faj ismertetése során szóltam). Tudnunk kell, hogy a Mastus- faj okát egészen a legújabb időkig a Buliminus nembe osz¬ tották be, melytől csak legújabban választotta el Sturany és Wagner (1. c.) s épen Schmidt adatai alapján közös nembe foglalta a Chondrula tridens- szel, megkülönböztető bélyegéül pedig Schmidt rajzára támaszkodva épen az appendix hiányát veszi. Az appendixnek azonban, mint láttuk, megvan a nyoma s ez mindenesetre csökkenti a két nem között lévő különb¬ séget.

Idegrendszer. Központi idegrendszerének összes dúczai külön¬ állók, azonban a garatalatti dúczcsoportnak összes dúczai szorosan egymás¬ hoz zárkóznak. Feltűnő az idegrendszer részarányosságának majdnem töké¬ letes volta, a mi azt jelenti, hogy a zsigerdúcz körülbelül a középvonalban fekszik s így az ő helyzetéhez alkalmazkodó többi dúczok is részarány osab- ban helyezkednek el. Ezt azért emelem ki, mert ama csigáknak, melyeknek dúczai töbhé-kevésbbé határozott connectivumokkal függenek össze, idegrendszere részaránytalan szokott lenni, mert a zsigerdúcz a csavarodás szerint vagy jobbra, vagy balra tolódott el a középvonalból, a mi más dúczok eltolódását s a garatalatti dúczcsoport dúczainak részaránytalan elhelyezke¬ dését vonja maga után. Agy dúczai aránylag kicsinyek, hát-hasi irányban erősen lapítottak, tojásdadalakúak s széles, lapos, közepes hosszúságú agy pánt köti össze őket egymással. Lábdúczai nagyok, tojásdadalakúak, a középvonalban érintkeznek. Pleuralis dúczai nagyon kicsinyek, közve- tetlenül a lábdúczok mögött s rézsútosan kissé azok fölött helyezkednek el, minek következtében a cerebro-pedalis és cerebro- ple uralis connec- tivumok párhuzamosan futnak. A parietalis, dúczok közül a jobb- vagy a baloldali nagyobb az illető állat csavarodottságának megfelelően; zsiger- dúcza nagy s mint említettem, körülbelül a középvonalban fekszik. A buccalis dúczok gömbalakúak, jól szembeötlők, a buccalis connectivum közepes hosszúságú.

VI. Clausilia Drap.

A Clausiliák új feldolgozása most van folyamatban a Rossmässler- féle Iconographiában, melyben Wagner1 adja a genus új, anatómiai alapon való ismertetését, az itt közölt adatok tehát annak mintegy kiegészítéséül szolgálnak, a mennyiben csak olyan fajokat ismertetek, melyeknek ana¬ tómiájáról sem ott, sem egyebütt vagy egyáltalában nem találunk adato-

1 Wagner, A. J., Die Familie der Clausiliidae. (Rossmässler’s Iconogr., N. F., 21. Bd.)

72

SOÓS LAJOS

kát, vagy legföljebb csak nagyon hiányosakat. A fősúlyt a rendszertanilag legfontosabb szervek, a radula és az ivarkészülék ismertetésére vetem, ellenben a többi szervekről, melyeknek szerkezetében sokkal nagyobb az egyöntetűség, csak helyenként emlékezem meg. Mielőtt azonban az egyes fajok ismertetésére áttérnék, egy megjegyzést kell tennem. Wagner idézett munkájában a régi ClausiliarnQmet több nemre, sőt négy alcsaládra osztja ! Ezt az eljárást azonban határozottan a legújabb rendszertani irányzat erős túlhajtásának kell tartanunk, melynek jogosságát semmiképen sem ismer¬ hetjük el. Mert kétségtelen bár, hogy a Glausiliák egyes csoportjai között tekintélyes anatómiai eltérések vannak, azonban alig hiszem, hogy sok malakologus akadna, a ki Wagneré hajlandó volna követni, mert a Clausilia- nemet annyi rendkívül jellemző, fölötte éles és határozott bélyeg tünteti ki, hogy generikus egysége jogosan meg nem bontható. Azért a Glausilia- nemet én is régi értelemben veszem, a melyen belül más malakologusokkal egyetértve kisebb egységeket, alnemeket vagy csoportokat különböztetek meg. A zárójelben lévő név ezt jelzi.

Nem tárgyalom ezen a helyen a faunánkra oly rendkívül jellemző Æopia-alnem fajait, mert azoknak ismertetését külön dolgozatban szán¬ dékozom adni.

1. Clausilia (Clausiliastra) fimbriata Rm.

(46—48. rajz).

Köpenyszervek. Köpenyürege nagyon mély, két teljes ka nyarulatnyi hosszú, köpenyében pigmentnek nyoma sincs. Veséje hegyes háromszögalakú, csúcsa ívesen jobbra hajlott, alapja egyenesen levágott s oly széles, hogy elfoglalja a köpeny üreg egész szélességét. Feltűnően nagy szívburka majdnem olyan hosszú, mint a vese.

Bélcsatorna (46. rajz). Pharynxa csonka kúpalakú, radulzacskója kicsiny, kúpszerű. Nyelőcsöve meglehetősen hosszú, mely az oszlopizom mentén fut le, azután gyorsan kitágulva megy át a hengeres gyomorba, mely az ellentétes végén ép oly gyorsan megy át a középbélbe. A középbél egyenes folytatása a gyomornak s kezdetben azzal párhuzamosan fut, azután két erős, együttvéve S-alakú hurkot alkot ; a hurok első szára közelebb esik a szájnyíláshoz, míg a második az első mögött fekszik, az utóbbi hurok egyenesen átmegy a végbélbe, mely a hosszú köpeny üregnek meg¬ felelően körülbelül két kört ír le a tengely mentén, tehát egyenes vonalban haladó nyelőcső körül. A gyomor és a középbél jórészt be van ágyazva a középbélmirigy anyagába. Nyálmirigyei igen nagyok, körülbelül a nyelőcső fele hosszával egyenlő hosszúak, asymmetrikusak, mert a> baloldali jóval nagyobb a jobboldalinál. A két mirigy a dorsalis oldalon szorosan egymás-

MAGYARORSZÁGI PULMONATAK ANATÓMIÁJA.

73

hoz tapad, úgyannyira, hogy határuk nem is látható, a hasoldalon azonban egyáltalában nein, vagy alig érintkeznek. Eészaránytalan voltuk nemcsak nagyságukban, hanem elhelyezkedésükben is megnyilvánul, a mennyiben a jobboldali oldalt tolódott s széle a nyelőcső alá hajlott, a baloldali ellen¬ ben oldalt tetemesen kiterült, úgy hogy felülről nézve majdnem egész

fimbriata Rm. bélcsatornája. ivarkészüléke.

47. rajz. A Clausilia (Clausiliastra) fimbriata Rm. radulája.

terjedelmében látható. A nyálmirigyek több lebenyre tagolódtak, hátsó részük lazább összetételű s itt 8—4 apró lebeny különült el, azon kívül a bal¬ oldali mirigy meglehetősen élesen elválik egy középső és egy oldalsó lebenyre, míg a jobboldali egységes. Az oldalsó és a hátsó lebenyek lazább összetételnek, míg a többi rész aránylag tömör.

Radula (47. rajz). Középsőfoga háromhegyű, azonban a két ectoconus eléggé kicsiny ; a mellékfogak két hegy űek, számuk 8— 9, a perem-

74

SOÓS LAJOS

fogak száma 18— 14, a belsők háromhegyűek, a külsőbbek pedig fokozatosan esi pkézettekké válnak. A radula képlete : — —•

Ivarké szülék (48. rajz). Hímnőemirigye a 2-ik és 3-ik kanyarulat¬ ban helyezkedik el s 6—7, kevés, de szokatlanul nagy acinusok alkotta bojtból áll, a bojtok szabad vége erősen pigmentes. Hímnősvezetéke kez¬ detben vékonyabb és egyenes lefutású, azután megvastagszik s egyben nagyon erősen kanyargóssá válik; az egész vezeték tiszta fehérszínű, síma, selyemfényű; a fehérjemirigygyel határos része hirtelenül nagyon megvé¬ konyodik, szinte hajszálfinomságú lesz s végül kicsiny ondótáskába nyílik, mely be van ágyazva a fehérjemirigy anyagába. Fehérjemirigye kicsiny, kissé szürkésfehér színű, laza összetételű. Pete-ondóvezetéke félhengeralakú. Uterusa gyengén redőzött, fehérszínű, a prostata vékony, kissé elütő színű, síma felületű csíkként fut rajta végig. Petecsatornája rövid, erősen lapított, kezdetben szélesebb, alább sokkal vékonyabb ; hüvelye sokkal vastagabb nála s csak alsó vége vékonyodik meg, a petecsatornánál mintegy kétszer hosszabb. Párzótáskája hatalmas fejlettségű, nyele vastag, hengeres, vége felé kissé kitáguló, azonban határozottan elkülönült tartálya nincs, a nyél függeléke ennek közepetáján éred, rövid, vastag, vége felé egyen¬ letesen megvékonyodó; a nyelet széles, lapos, hatalmas izom kapcsolja hozzá az általános visszahúzó-izomrendszerhez. Penise nagy, hengeres, be- nyílása táján kissé vékonyabb, a valamivel rövidebb és jóval vékonyabb epiphallustól duzzanat választja el, ez utóbbi szintén hengeres és egyen¬ letesen megvékonyodva megy át a nagyon hosszú, hajszálfinomságú, végig egyenletes átmérőjű ondócsatornába. A penis visszahúzóizma az epi- phallushoz tapad s feltűnően rövid és vastag. A jobboldali szemtartónyél visszahúzóizma a penis és a vagina közt halad át.

Idegrendszer. Dúczai,' mint a Clausiliák-é i általában, mind külön vannak. Agydúczai harántul megnyúlt tojásdadalakúak, hosszú agypánt köti össze őket egymással. Lábdúczai sokszögletűek, felülről nézve körülbelül derékszögű háromszögalakúak, melyek az egyik befogó mentén, a középvonalban érintkeznek. Jobboldali pleuralis és perietalis dúczai kicsinyek, egészen a hasoldalra tolódtak s egymás mellett, a megfelelő láb- dúcz mögött foglalnak helyet. A jobboldali dúczok eltolódásának megfelelően a garatalatti dúczcsoport többi dúczai is eltolódtak balra ; e dúczok közül u baloldali pleuralis dúcz nagyon kicsiny, a parietalis és visceralis ellenben igen nagy, mindegyik szabálytalan sokszögletű. Ez a két utolsó dúcz szoro¬ san egymás mellett foglal helyet.

MAGYARORSZÁGI PÜLMONÁTÁK ANATÓMIÁJA.

.75

2. Clausilia (Clausiliastra) trans sylvanica E. A. Blz.

(49 — 50. rajz).

Radula (49. rajz). E fajnak a radulája tetemesen yàltozékony, miként a mellékelt rajzok is bizonyítják, melyek közül a felső a Tömösi- szorosból, az alsó pedig Govasdiáról (Hunyad vm.) származó példány

JR)

raduláját ábrázolja. Az előbbinek a középsőfoga egyhegyű, a mi nagyon érdekes azért, mert a Clausiliastra alnem fajait háromhegyű középsőfog jellemzi, az utóbbié ellenben háromhegyű, de a mellékhegyek nagyon aprók ; a mellék¬ fogak kéthegyűek, számuk az előbbin kisebb, mint az utóbbin; a peremfogak 3—5 he- gyűek. A tömösi példányok radulaképlete :

1 10 17

T+'g'+g — g, a go vasdiaiaké ellenben

1 11-13 14—16

3 + 2 + 3—4 *

Ivarkészülék (50. rajz). Hímnős- mirigye az 5—6. kanyarulatban elhelyezett 6—7 bojtból áll, melyeknek szabad felületén az egyes mirigyes öve két összefoglaló kötő¬ szövetben pigment rakódott le. Hímnős veze¬ téke kezdetben vékonyabb s egyenes, azután megvastagszik és kanyargóssá válik. Fehérje¬ mirigye tojásdad- vagy inkább háromoldalú

hasábalakú, laza állományú, bolyhos felületű. A Clausilia^ Clausiliastra) trans- Pete-ondóvezetéke félhengeres ; uterusa na- sylvanica E. A. Blz. ivarkészüléke.

76

SOÓS LAJOS

gyón terjedelmes, egész hosszában erősen redőzött ; prostatája aránylag keskeny, nagy, szabálytalan alakú mirigy cső vek alkotják, melyektől fe¬ lülete olyan, mintha apró göröngyökkel volna telehintve. Az uterus szövetei nagyon lazák, szakadékonyak és vízben erősen megduzzadnak. Petecsator¬ nája meglehetősen vékony, hengeres, hüvelye ugyanilyen, de vastagabb, a pete csatornánál kissé rövidebb. Párzótáskája nagyon jól fejlett, nyele vastag, hengeres s vége felé kissé megduzzadt/függeléke szintén hengeres, a kocsánynál hosszabb, de vékonyabb, a nyél felehosszánál alább ágazik ki. Penise az ivarnyílás közelében vékonyabb, azonban később kissé megvastagszik; epiphallusa hengeres, a penisnél hosszabb, de vékonyabb, vége egyenletesen megvékonyodva megy át a hosszú, vékony, egyenletes átmérőjű ondócsatornába. A penis meglehetősen hosszú visszahúzóizma az epi phallus kezdőrészéhez tapad. A szemtartónyél visszahúzóizma a penis és a vagina közt halad át.

Makroszkopikus vizsgálattal nem tudom eldönteni, vájjon van-e a penisnek ostora vagy nincs? Lehetséges, hogy van.

8. Clausilia (Clausiliastra) cerata Em. ( =Parreyssi Rm.)

(51 — 52. rajz).

’

Radula (51. rajz). Középsőfoga háromhegy ű, de a mellékhegyek nagyon aprók, a mellékfogak kéthegyűek, számuk 10; a 11-ik fogtól kezdődőleg a mesoconus, majd az ectoconus is kezd hasadni, úgy hogy a szélső peremfogak már csipkézettek, számuk 18. A radula képlete:

3 T 2 ^ 3-00 * '

Ivarkészülék (52. rajz). Hímnős mirigye 5—6 bojtból áll, melyeknek vége erősen pigmentes ; hímnős vezetéke kezdetben vékony és egyenes, azután erősen megvastagszik és hurkolttá válik, legvégső része

51. rajz. A Clausilia (Clausiliastra) cerata Rm. radulája.

pedig ismét rendkívül vékonynyá, hajszálfinomságúvá lesz s aránylag ki¬ csiny, a fehérjemirigyből kiálló, pigmentes ondótáskába nyílik. Fehérje¬ mirigye kicsiny, vége kihegyesedő, felülről nézve háromszögletű, a pete-

MAGYARORSZÁGI RULMONÁtÁK ANATÓMIÁJA.

77

ondóvezeték felé egyenesen levágott, szürke színű, laza állományú, bolyhos felületű. Pete-ondóvezetéke félhengeralakú. Uterusa tágas, egész hosszᬠban erősen redőzött, vízben erősen megduzzadó szövetekből áll. Prostatája széles, lapos, a félhenger lapos oldalát egészen elfoglalja, kissé szintén redős.

Pete csatornája meglehetősen rövid és vékony, hüvelye szintén hengeres, de az előbbi résznél sokkal vastagabb, ezzel megközelítőleg egyenlő hosszúságú.Párzó- táskája nagyon jól fejlett, nyele hosszú, szára hengeres, kocsánya rövidé bb a szárnál, annál jóval öblösebb, vége felé megkeskenyedő s végül lekerekített, külön tartály nem alakult ki rajta, diverticuluma valamivel hosszabb, de vékonyabb a kocsánynál s fokozatosan megvékonyodik, vége pedig kihegyese- dik. Penise rövid, kúpos, benyílása felé vékonyabb, az ellenkező irányban vas¬ tagabb, majd hirtelenül megvékonyodva átmegy az epiphallusba, mely a penis- nél sokkal hosszabb, kezdetben hengeres, az ondócsatorna felé pedig lapított, az utóbbi részt egy mély, hosszanti csatorna két részre osztja, úgy hogy két össze- forradt csőből összetettnek látszik. Az e pi phallus egyenletesen megvékonyodva megy át a vékony, hosszú ondócsatornába. A párzószervnek ostora nincs. A penis visszahúzóizma az epi phallus közepe táján tapad. A szemtartónyél visszahúzóizma a penis és a hüvely között halad át.

4. Clausilia (Clausiliastra) orthostoma Mke.

(53—54. rajz).

Köpenyszervek. Lélekzőürege két kanyarulatnyi mélységű, köpenyében kevés, rendkívül finom szemecs kékből álló pigment van. Veséje fehér, meglehetősen karcsú, félkanyarulatnyi hosszúságú, hátul egyenesen levágott, előrefelé kihegyese dő, belsejében hatalmas hosszanti redők fut¬ nak végig, melyeket részben már kívülről is lehet látni. Szívburka nagy, egészen a lélekzőüreg bal zugában s a vese megfelelő beöblösödéeében fek¬ szik, a vese fele hosszával egyenlő.

52. rajz. A Clausilia (Clausiliastra) cerata Rm. ivarkészüléke.

78

SOÓS LAJOS

Bélcsatorna. Pharynxa erős, kúpalakú, radulazacskója kissé felkunkorodott ; nyálmirigyei tömörek, meglehetősen hosszúak, a hátoldalon gyorsan összetapadnak, ellenben a hasoldalon nem érintkeznek.

23 22 19 15 10 9 2 1

53. rajz. A Clausilia (Clausiliastra) orthostoma Mkb. radulája.

Radula (58. rajz). Középsőfoga háromhegy ű, azonban ectoconusai eléggé kicsinyek ; mellékfogainak száma 9, kéthegyűek ; peremfogainak száma 16, a belsők háromhegyűek, a kifelé lévők a hegyek hasadása követ¬ keztében többhegyűekké, illetőleg csipkésekké

válnak. A radula képlete : -5- + 5 ^ •

Ivar készülék (54. rajz). Hímnős- mirigye a 8. és 4. kanyarulatban elhelyezkedő 5—6 bojtból áll, melyeknek szabad felülete erősen pigmentes ; hímnősvezetéke kezdetben nagyon vékony s igen kicsiny darabon egye¬ nes, azonban csakhamar erősen kanyargóssá válik, közepe táján egy kis rész nagyon vas¬ tag, azután ismét megvékonyodik, a hurkokat összekötő kötőszövetben nagyon sok pigment rakódott le. A vezeték tekintélyes nagyságú, tojásdad- vagy inkább bunkóalakú ondótás¬ kába nyílik, mely a fehérjemirigy felületén helyezkedik el s így nagyon jól látható, annál is inkább, mert felülete pigmentes. Fehérje¬ mirigye nagy, megnyúlt nyelvalakú, felü¬ letét széles barázdák egyenetlenné teszik, színe szürke, nagy, meglehetősen laza összeállású acinusok alkotják, felülete bolyhos. Pete¬ ondó vezetéke lapított félhengeralakú . Uterusa redőzött, vízben megduz¬ zadó szövetekből áll. Pete csatornája kezdetben lapított, alább hengeres, hüvelye szintén hengeres, de vastagabb a petecsatorna alsó részénél, azon kívül jóval hosszabb is nála. Párzótáskája jól fejlett, nyele vastag, vége meg nem duzzadt, diverticuluma jól fejlett, oly hosszú és körülbelül oly vastag, mint a kocsány. Penise hengeres, egyenletes vastagságú, csak a benyílása közvetetlen közelében vékonyodik meg egy kissé; epiphallusa

54. rajz.

A Clausilia ( Clausiliastra ) orthostoma Mke. ivarkészüléke.

MAGYARORSZÁGI PULMONÁtÁK ANATÓMIÁJA.

79

szintén hengeres, de valamivel vékonyabb s kissé rövidebb a penisnél, las¬ san megvékonyodva megy át a nagyon hosszú és nagyon vékony, végig egyenletes vastagságú ondócsatornába. Ostora nincs. A penis rövid vissza¬ húzóizma az epiphallus utolsó harmadán tapad. A szemtartónyél vissza¬ húzóizma a penis és a hüvely közt halad át.

Idegrendszere, a Glausiliák- ra jellemző' idegrendszer, mely egészen balra tolódott. Agy dúczait nagyon hosszú és vékony agypánt köti össze egymással. A jobboldali pleuralis dúcz egészen a megfelelő lábdiíczon fekszik, míg a jobboldali parietalis dúcz, melyet a pleuralisszal aránylag hosszú connectivum köt össze, a két lábdúcz érintkezési vonalába esik; a baloldali pleuralis dúcz aránylag nagy, körülbelül félakkora, mint a meg¬ felelő parietalis s teljesen szabadon áll, mert összes connecti vumai eléggé hosszúak; a baloldali parietalis és a visceralis dúcz egymás közvetetlen közelében foglal helyet, az utóbbi jóval nagyobb az előbbinél.

5. Clausilia (Delima) ornata Km.

(55 — 56. rajz).

Radula (55. rajz). Középsőfoga egyhegyű; a mellékfogak közül a belsők szintén egyhegyűek, az 5— 6-ik fognál azonban kezd megjelenni az ectoconus s így a fogak kéthegyűekké lesznek; a mesoconus a 8. vagy

55. rajz. A Clausilia (Delima) ornata E-m. radulája.

9. fognál kezd hasadni s így a belső peremfogak háromhegvűek, a külsők ellenben négyhegyűek, mert az ectoConus is hasad. A radula képlete :

1 7—8 ” 16—17.

1 +1— 3-4

lvarkészülék (56. rajz). A hímn ősmirigyről és a hímnős vezeték¬ ről semmit sem mondhatok, mert régebbi készítményeimen nincsen meg, újabb anyagom pedig ez idő szerint nincs. Ondótáskája kicsiny, tojásdad, mely nehezen látható, egyrészt, mert be van ágyazva a fehérjemirigy anya¬ gába, másrészt meg azért, mert fala nem pigmentes. Fehérjemirigye közepes nagyságú, laza állományú, bolyhos felületű. Pete-ondóvezetéke félhenger-

80

SOOS LAJOS

alakú; uterusa sűrűn redőzött, vízben erősen megduzzadó szövetekből áll; széles, lapos prostatáját hatalmas nagyságú mirigycsövek alkotják. Petecsatornája nagyon hosszú, kez¬ detben lapított, alább hengeres, hüvelye a pete csatornánál jóval rövidebb, de viszont jóval vastagabb s csak legalsó, a penis be¬ ömlési helyével szomszédos része vékonyodik meg jobban. Párzótáskája jól fejlett, szára hosszú, kocsánya rövidebb s vége egyszer kisebb, máskor tágasabb tartálylyá duzzad meg ; függeléke hosszabb a kocsány és a tartály együttes hosszánál. Penise jól fejlett, hengeres, benyílása közelében kissé véko¬ nyabb, tovább vastagabb s éles határ nélkül megy át a szintén hengeres e pi phallus ba, mely viszont lassan megvékonyodva ad he¬ lyet a hosszú, nagyon vékony ondócsatornᬠnak. A penis nagjmn hosszú visszahúzóizma a penis és az epiphallus határa táján tapad. A szemtartónyél visszahúzó¬ izma a penis és a hüvely közt halad át.

56. rajz. A Clausilia (Delima) ornata Rm. ivarkészüléke.

6. Clausilia (Delima) gospiciensis Pfr.

(57-58. rajz).

Köpenyszervek. Lélekzőürege nagyon mély, 2 1/3 kanyarulatnyi hosszú; köpenye teljesen pigment nélkül való. Veséje karcsú, ívesen jobbra görbült, hátul egyenesen levágott, elül kihegyesedő, feltűnően rövid, mert

57. rajz. A Clausilia (Delima) gospiciensis Pfr. radulája.

még egy fél kanyarulaton sem fut végig teljesen, egészen a köpenyüreg jobb zugában foglal helyet, hátul érintkezik a végbéllel, elül ellenben hajlása következtében tetemesen eltávolodik tőle. Szívpitvara a vese felehosszánál valamivel hosszabb.

MAGYARORSZÁGI PULMONÁtÁK ANATÓMIÁJA.

81

Radula (57. rajz). Középsőfoga egyhegyű; belső mellékfogai szintén egyhegyűek, a 7-iktől kezdve apró ectoconus jelenik meg, mire a fogak kéthegyűek lesznek, a mellékfogak száma 9 ; a 10-ik fognál kezdődik a meso- conus hasadása, ezek tehát az első peremfogak, melyek kezdetben három- hegyűek, azonban az ectoconus hasadása következtében később négyhe- gyűek lesznek, az utolsó 8—4 fog nagyon csenevész, szabálytalanul csipké-

1 9 15

zett szélű lemez. A radula képlete : — + j— .

Ivarkészülék (58. rajz). Hí mnős mirigye 4—5 nagy, sok acinus alkotta bojtból áll, melyeknek szabad vége kissé pigmentes, a bojtok a 4-ik kanyarulatban helyezked¬ nek el. Hímnősvezetéke kez¬ detben nagyon vékony és alig kanyargós, majd megvastag¬ szik s egyben erősen kanyar¬ góssá válik, egyáltalában nem pigmentes, a fehérjemirigy felé eső része ismét nagyon meg¬ vékonyodik s végül karcsú, meglehetősen hosszú ondó¬ táskába nyílik, mely részben a fehérjemirigy anyagába van ugyan ágyazva, azonban egyik felülete szabad lévén, jól lát¬ ható, annál is inkább, mert fala pigmentes. Fehérjemirigye nagy általánosságban henger¬ alakú, de szabad vége felé

megvékonyodó, külső oldala gyengén domború, a belső lapított, sárgás¬ fehér színű, laza állományú, felülete bolyhos. Pete-ondóvezetéke meg¬ lehetősen vékony, félhengeralakú. Uterusa harántul igen gyengén redő¬ zött, fehér színű; prostatája széles, lapos, sárgásfehér s hosszii. mirigyek¬ ből áll. Pete csatornája feltűnően, egészen szokatlanul vékony, a vele pár¬ huzamosan futó ondócsatornánál nem, vagy alig vastagabb, hengeres, hü¬ velye ellenben nagyon tág, de a petecsatornánál sokkal rövidebb, hát¬ hasi irányban lapított cső. Párzótáskája nagyon jól fejlett, nyelének alsó része nagyon vastag, a hüvely módjára lapított, a pete csatornánál több¬ szörösen vastagabb, följebb kissé me g vékonyodik, azonban vége bunkó- szerűen, erősen megvastagodva tartálylyá formálódik, de ez a nyéltől nem határolódik el élesen ; a nyél függeléke vastag, hengeres, vége felé egyenletesen megvékonyodó, a kocsány és a tartály együttes hosszánál

Annales Musei Nationalis Hungarici. XV. 6

58. rajz. A Clausilia (Delima) gospiciensis Pfk. ivarkészüléke.

82

SOÓS LAJOS

valamivel hosszabb. Penise hengeres, illetőleg orsóalakú, mely benyílása felé lassabban, az epiphalhis felé ellenben gyorsabban vékonyodik; epiphallusa szintén orsóalakú, a penisnél rövidebb, a hosszú, vékony ondó¬ csatornába egyenletesen megvékonyodva megy át. A penis visszahúzó¬ izma nagyon hosszú és erős, az epiphallus legelején tapad; a párzótáska nyele izmok közvetítésével szintén összefügg az általános visszahúzó-izom¬ rendszerrel. A szemtartónyél visszahúzóizma a penis és a hüvely közt halad át.

7. Clausilia (Pseudalinda) fallax Rm.

(59 — 60. rajz).

Köpenyszervek. Köpeny ürege két kany arula tnyi mély. Veséje nagyon rövid, % kanyarulatnál rövidebb, hátul szélesebb, előrefelé meg¬ vékonyodó, vége ívesen lekerekített. Szívburka nagyobb a vese fele¬ hosszánál.

Bélcsatorna. Pharynxa meglehetősen megnyúlt, radulazacskója kicsiny, kissé fölfelé kunkorodott. Nyálmirigyei tömör állományúak, a nyelő¬ cső fölött egész hosszukban érintkeznek, a nyelőcső alatt azonban csak a

59. rajz. A Clausilia (Pseudalinda) fallax Rm. radulája.

közepük táján, karcsúak, eléggé hosszúak, azonban a nyelőcső fele hosszánál jóval rövidebbek.

Radula (59. rajz). Belső fogait karcsú, megnyúlt alaplemezük jellemzi. Középsőfoga egyhegyű, azonban az ectoconusok nyomai is meg¬ vannak kis szögletek alakjában; mellékfogai kéthegyűek, számuk 9; a 10-ik fognál kezdődik a mesoconus hasadása, a belső peremfogak háromhegyűek, kifelé haladva a fogak száma nő, a legszélsők már csipkés szélűek, széles

1 9 20

lemezalakúak. A radula képlete — b-^r+ö —

Ivarkészülék (60. rajz). Hímnősmirigye a 8. és 4. kanyarulat¬ ban foglal helyet s 5—6, kevés, de nagy acinus alkotta bojtból áll, a boj¬ tok szabad felülete pigmentes. Hímnős vezetéke a szokásos szerkezetű, azonban aránylag rövid és közepe tája csak mérsékelten vastagodott meg.

MAGYARORSZÁGI PU^MpNÁTAK ANATÓMIÁJA

88.

Párzótáskája kicsiny, hengeres, a fehérje mirigy felületén fekszik s miként a hímnősvezeték egy része is, pigmentes, Pehérj ^mirigye meglehetősen nagy, nyelvalakú, laza állományú, nagy mirigycsövekből áll, felülete bolyhos, kissé szürke az egyes mirigycsövek közé rakódott pigmenttől. Pete- ondóvezetéke tágas ; uterusa felül kevésbbé, alább erősebben redőzött, vízhen mérsékelten megduzzádó szövetekből áll, a falába rakódott pigmenttől szürke %zíhű, különösén a fehérjemirigytől távolabb -eső' része. Prőstatája hatalmas f è jíéttségű, felületé rendkívül finoman bolyhos, nagyon 1 finom bársonyra emlékeztető. Pete csatornája rövid, kezdetben lapított, alább henge¬ res, hüvelye viszont nagyon hosszú, henge¬ res, az ivarnyílás félé tetemesen megvasta¬ godó. Párzótáskája jól fejlett, nyele nagyon vastag, vége kissé megduzzad, függeléke nagyon kicsiny, a nyél tövéhez nagyon közel ered, benyílása helyén nagyon vé¬ kony, föntebb egyenletesen kitágul, leg¬ nagyobb része kanyargós. Párzószerve hosszú, hengéres, az ivarnyíláshoz közelebb eső része orsószer űen megvastagodott, az¬ után kissé meg vékonyodott, majd ismét tetemesen, egyenletesen megvastagodott, mely utóbbi meg vastagodás azután hirtele- nül megszűnvén, helyt ad a vastag, de a megelőző fajokéhoz képest aránytalanul rövid ondócsatornának. A penisnek külön visszahúzó- izma nincsen, hanem egy másik izom helyettesíti, mely az ivarkészülék visszahúzó-izomrendszerének nevezhető. Ez

izom egyik ága a párzótáska nyelének a tövéhez, a másik ága pedig a petecsatorna szomszédos részéhez tapad, míg az ondócsatorna megfelelő magasságban lévő részéhez erős kötőszövet kapcsolja hozzá. Ez az izom a baloldali egyetemes visszahúzóizomból ered, melyhez alább a bal szem¬ tart ónyél visszahúzóizma, a párzótáska nyeléhez való csatlakozásának helyén pedig a láb négy ágból eredő baloldali visszahúzóizma is csatla¬ kozik. A baloldali szemtartónyél visszahúzóizma szabadon fekszik az ivar¬ készülék mellett.

Idegrendszere tekintetében megegyezik a másik két Pseudalinda- fajjal (1. alább !), azonban agypántja sokkal hosszabb és vékonyabb, mint azoké.

60. rajz. A Clausiliá. ( (PsQudalinda) fallax Rm. ivarkészüléke.

6*

84

SOÓS LAJOS

8. Clausilia ( Pseudalinda ) stabilis Pfr.

(61—62. rajz).

Radula (61. rajz). Középsőfoga a megelőző fajétól eltérően határo* zottan báromhegyű, a szomszédos mellékfogaknál valamivel kisebb ; mellék¬ fogai kéthegyűek, számuk 10; belső peremfogai háromhegyűek, a kijebb

24

esők az ectoconus hasadása következtében 8—6 hegyűek, a legszélsők pedig

csenevész, csipkés szélű lemezkék. A radula képlete : ~ — b ^r+ — —

o 1 o — o

Ivarkészülék (62. rajz). Hímnősmirigye a 4. és 5. kanyarulat¬ ban elhelyezett 6—7, kevés, de nagy mirigycső alkotta bojtból áll, a mirigy- csövek közt rendesen pigment rakódott le. Hímnősvezetéke kezdetben vé¬ konyabb, alig hullámos, középső része vastagabb és erősen kanyargós, végső része pedig ismét vékonyabb. Ondótáskája kí¬ vülről alig látható, mert be van ágyazva a fehérjemirigy anyagába, mind a hímnős- vezetéket borító hártyában, mind az ondó¬ táska falában pigment van. Fehérjemirgye aránylag nagy, vége felé kihegyesedő háromoldalú hasábhoz hasonlít, laza állo¬ mányú, felülete durván bolyhos. Pete- ondóvezetéke nagyjából hengeralakú, mely azonban a prostataoldalon többé-kevésbbé lapított. Uterusa tágas, erősen redőzött, hyalin, színe a falába rakódott pigmenttől kissé szürke, vízben erősen megduzzadó szövetekből áll. Prostatája széles, sárgás¬ fehér színű, felülete nagyon finoman, a bársonyra emlékeztető módon bolyhos. Pete¬ csatornája kezdetben szélesebb és lapos, alább megvékonyodik és hengeressé válik,

62. rajz. A Clausilia (Pseudalinda) stabilis Pfr. ivarkészüléke.

MAGYARORSZÁGI PULMONATAK ANATÓMIÁJA.

85

hüvelye nagyon tág s közepe táján orsóalakúan megvastagodott, körül¬ belül oly hosszú, mint a petecsatorna. Párzótáskája hatalmas fejlettségű, nyele nagyon vastag és hosszú, vége tartálylyá duzzadt meg; függeléke benyílása közvetetlen közelében található, kezdetben fölötte vékony, majd egyenletesen megvastagszik, lekerekített vége már tekintélyes vastag¬ ságú s a végsó' részén több befűződés van. Penise és ondócsatornája egy¬ séges csövet alkot, melyeknek határa kívülről meg nem állapítható. Penise benyílásánál kissé vékonyabb, majd orsószer űen megvastagszik, azután ismét megvékonyodik s a megvékonyodott rész után lapos bemélyedés által két részre osztott duzzanat következik; valószínűleg innen számítandó az ondócsatorna, mely rövid, de nagyon vastag. Az ivarkészülék visszahúzó¬ izomrendszere olyan, mint a megelőző fajé.

Bélcsatornája és idegrendszere tekintetében a következő fajjal egye¬ zik meg.

9. Clausilia (Pseudalinda) viridana Rm. ( = montana PfbJ

(63—64. rajz).

Köpenyszervek. Köpenyürege nem egészen két kanyarulainyi hosszúságú. Veséje háromszögalakú, hátul szélesebb, előrefelé megvéko¬ nyodó, sárgás színű, % kanyarulatnál kissé hosszabb.

Bélcsatorna. Pharynxa rövid, zömök ; nyelőcsöve közepes hosszúságú, nagyon vékony. Nyálmirigyei tömörek, rövidek, a nyelőcső

1 2 10 12 17 19 20 22 23

? í; j

63. rajz. A Clausilia (Pseudalinda) viridana Rm. radula ja.

felehosszánál rövidebbek, számuk látszólag három, mert látszat szerint egy középső és két oldalsó mirigye van, hogy azonban valóban csak két mirigyről van szó, azt a mirigy vezetékek száma bizonyítja. Â mirigyek a hát- és a hasoldalon egyaránt érintkeznek, kissé jobbra csavarodtak a nyelő¬ cső körül, a mit az bizonyít, hogy a baloldali mirigy vezeték oldalt, a jobb¬ oldali ellenben a bélcsatorna alatt ered.

Radula (63. rajz). Középsőfoga háromhegy ű ; a mellékfogak két-

hegyűek, számuk 11 ; a peremfogak, melyeknek száma 13, kezdetben három- hegyűek, később a hegyek száma 6-ra szaporodhatik, a legszélsők csene-

vész lemezek. A radula képlete:—-}

1 , 11 . 13

3-6*

86

:TA:.

SÖÓS LAJOS

>tt A"

Í v á f ké s z ûl é k e (64. raj z) a CÌ. (PJ) siabilié-éval egyezik' " még’- ë azét ól csak két bélyegében tér el, az egyik az, hogy hüvelye nem orsóalakúan : megvastagodott, hanem hengeralakú,

a másik pedig az, hogy párzószeryén nincs két orsóalakú duzzanat, hanem ; benyílását ól kezdve az ohdócsatoi- náig egyenletesen vastagodó cső, a hol hirt él énül meg vékonyodik, minek következtében a pehis -ég az ondó- csátörna határa éles. :

E fáj ivarkészülékéről már Schmiot A. (1. c., p. 47, T. XII, fig. 94) közölt adatokat és rajzot, ázonban mindkettő hiányos és rész¬ ben hibás. ; ^

64. rajz. A Clausilia (Pseudalinda) IdégténdsZére altaíánOS-

víridana Rm. ivarkészüléke. Ságban a Clausiliák jellemző idegrend-

' r v szere ; bal pleuralis dúcza aránylag

nágjy, valámiiit a jobb pleutalis és parietalis is; ágy dúczái d geh nagyok, hógfezas föjásdád-, illetőleg eljipsisalakúak, melyeket íeltfín óén rövid agy¬ pánt köt össze egymással. :i :?jJ • ^ .

i'-nr^öá ovö: sá;

oeoó.’3Y:ii &

ív ír

■ "Nv -,

10. Clausilia (Vestia) turgida Rm.

r

;i ti

X:.

(65 — 66. rajz).

Vv l v\ a] ) ' j ,

Köpenyszervek. Köpeny ürege - aránylag kicsiny, mert nem

foglal el egészen 1 ^ kanyarulatot -sem ; köpenye nem pigmentes. Veséje körülbelül x/3 kanyarulatnyi hosszú^ hátul szélesebb) előrefelé gyorsan meg¬ vékonyodó, mindkét oldala ívesen behajlott ; szívpitvara nagy, hátul egészen a vese ‘ alapjáig ér, annak ü/g-ával; egyenlő hosszú. [

I B é;l csa t o r n a. Pharynxa, aránylag karcsú, hengeres; nyálmirigyei széles lemezalakúak, a nyelőcsőnek mintegy harmadával egyenlő/hosszúak, a baloldali sokkal nagyobb a jobboldalinál.

R adui ,a i (65. rajz). Középsőfoga háromhegyű, a szomszédos mellék- fogakkal egyenlő nagyságú; mellé kfogai kéthegyűek, számuk 6; a perem¬ fogak száma 14, a belsők háromhegy űek, a külsők; az ectoconus hasadása következtében négyhegyúek; az utolsó csenevész lemez. Á radula képlete :

A + ko. JL- fi 3 ■ -V i V. ' ■ ■ - . XX

3^2 ^3—4’ > t

Ivarkészülék (66. ; rajz). Hímnősmírigye à 8 -ik kanyarulatban

MAGYARORSZÁGI PULMONÁTÁK ANATÓMIÁJA.

87

elhelyezett 5 bojtból áll, melyeknek vége erősen pigmentes s pigment ra¬ kódott le a miri gyes öve két összekötő kötőszövetben is. Hímnősvezetéke kez¬ detben kis darabon vékony és csak hullámos, majd nagyon erősen kanyar¬ góssá válik a nélkül, hogy megvastagodnék, azután erősen megvastagszik

16 13 7 2 1

65. rajz. A Clausilia (Vestia) turgida Rm. radulája.

.

sa mellett kanyargós marad, vége pedig ismét megvékonyodik és fokozatosan kiegyenesedik s végül tekintélyes nagyságú, hengeres ondótáskába nyílik; a hímnősvezetéket borító hártyában, továbbá a párzótáska falában is sok a pigment s különösen bőséges a veze¬ ték kezdőrészében. Fehérjemirigye igen nagy, majdnem hengeres, vége felé meg¬ vékonyodó s végül ívesen letompított, állománya nagyon laza, vízben feltű¬ nően megduzzad, felülete bolyhos. Pete- ondóvezetéke majdnem hengeres. Ute- rusa kevéssé tágas, vízben csak jelen¬ téktelenül duzzadó szövetekből áll, felü¬ lete bársonyszerűen, nagyon finoman bolyhos, majdnem síma; a prostata keskeny szalagként fut végig az uteru- son, felülete sí ma s hogy mirigyes, kí¬ vülről^ mi sem árulja el. A pete-ondó- vezeték a falába rakódott nagyon finomszemű pigmenttől szürke. Pete¬ csatornája kezdetben széles és kissé lapított, alább hengeressé válik, de egyúttal fokozatosan meg is vékonyo¬ dik, falának hátoldalában hosszának % részén nagyon sok pigment rakódott le, melytől színe szürke ; hüvelye kezdetben hengeres és vékonyabb — de jóval vastagabb a pete csatorna alsó részénél — vége felé azonban szabálytalan, gömbszerű képződ- ménynyé duzzad meg. Párzótáskája jól fejlett, nyelének a beömlés helyével szomszédos része vékonyabb, azonban csakhamar igen erősen megvastag-

66. rajz. A Clausilia (Vestia ) turgida Rm. ivarkészüléke.

88

S00$ LAJOS

szik s ilyen marad egész hosszában, vége kissé megduzzadt ; függeléke meg¬ lehetősen kicsiny, alsó része nagyon vékony, vége felé fokozatosan megvastag¬ szik, egész hosszában erősen kanyargós, e szerve tekintetében tehát tete¬ mesen eltér a Gl. (Vestio) elatá- tói, melynek rendkívül hosszú, hengeres diver¬ ti caluma van, s a mely bélyeget Wagner (1. c.), csupán a nevezett faj ana¬ tómiáját ismerve, a Vestiák egyik jellemző sajátságaként jelölt meg. Penise és ondócsatornája e csoportra jellemző módon nem határolódik el élesen; penisének a beömléssel határos része vékony, azonban csakhamar megvastagszik s kettős duzzanattal végződik, hasonlatosan a Pseudalinda stabilis peniséhez. Ondócsatornája végig nagyon vastag, a penis felé vasta¬ gabb, följebb kissé megvékonyodó, hengeres cső. Pitvara feltűnően hosszú és vékony, hengeres. A penisnek külön visszahúzóizma nincs; az ivarké¬ szülék visszahúzóizma rendkívül eros és a párzótáska nyeléhez tapad, a diverticulum benyílása alatt, körülbelül azon a helyen, a hol a rajzon a hajlása van (a rajz világossága kedvéért elhagyva).

11. Clan siila (Idyia) rugicollis Rm.

(67 — 68. rajz).

Radula (67. rajz). Középsőfoga a szomszédos mellékfogaknál kissé kisebb, háromhegyű, azonban ectoconusai nagyon jelentéktelenek; az első három mellékfog ectoconusának csak a nyomai vannak meg, azért egyhegyűnek vehetők, a 4. és 5. mellékfog ectoconusa ellenben már jelen¬ tékeny; a mes o conus hasadása a 6-ik fognál kezdődik, a hegyek száma

1 2 4 7 12 17

67. rajz. A Clausília (Idyla) rugicollis Rm. radulája.

kifelé növekszik és 5-re emelkedhetik, a legszélső peremfogak csenevész lemezek. A radula képlete: ~ + t— q +

Ivarkészülék (68. rajz) . Hímnős mirigye a 4. és 5. kanyarulat¬ ban elhelyezett 5—6 bojtból áll, a bojtok teljesen pigment nélkül valók. Hímnős vezetéke kezdetben vékonyabb és majdnem egyenes, később vas¬ tagabbá és erősen kanyargóssá válik, vége ismét megvékonyodik és ki¬ egyenesedik. Ondótáskája tekintélyes nagyságú, szabadon fekszik a fehérjemirigy felületén s nemcsak nagyságánál és fekvésénél fogva ötlik

MAGYARORSZÁGI PULMONATAK ANATÓMIÁJA.

89

könnyen szembe, hanem azért is, mert a hímnős vezetéktől eltérően kissé pigmentes. Fehérjemirigye meglehetősen kicsiny, nagyjából háromszög¬ alakú, laza állományú, bolyhos felületű. Pete-ondóvezetékének felső része lapított csőalakú, az alsó pedig félhengeres. Uterusa tág, erősen redőzött s különösen a fehérjemirigy gyei közvetetlenül határos része alkot hatalmas redőket, a redők alább, a petecsatorna felé egyre kisebbek lesznek. Pros- tatája széles, lapos, az uterustól végig élesen elválik s különösen éles a határuk a fehérjemirigy közelében, úgyannyira, hogy ez a rész kettősen tarajos. Pete csatornájának felső része az uterushoz hasonlatosan redőzött, lapos, alsó része hengeres, síma felületű; hüvelye a petecsatornánál hosszabb, tágasabb, lapí¬ tott, két csőből összetettnek látszik, me¬ lyek egyike mintegy a párzótáskának, a másik pedig a petecsatornának a folyta¬ tása, a két részt hosszanti bemélyedés vᬠlasztja el egymástól. Párzótáskája hatal¬ masan fejlett, nyele nagyon hosszú és vastag, hengeres, vége hatalmas, öblös, tojásdadalakú tartálylyá duzzadt meg; a nyél függeléke kicsiny, a betorkolása közelé¬ ben ágazik ki, kezdetben nagyon vékony, majd fokozatosan megvastagszik; rövid szárú, de nagyon sűrűn egymás mellé sorakozó hurkokat alkot, úgy hogy olvasó- szerűnek látszik; állományát illetőleg a párzótáska többi részétől elütően sárgás hyalin. Penise és ondócsatornája a csoportra jellemző módon nem hatᬠrolódik el élesen, hanem a hengeres penis éles határ nélkül megy át a szintén vastag, hengeres, rövid ondócsatornába, a kettőnek a határa azon¬ ban nyilvánvalóan a külsőleg egységes csatorna legvékonyabb része táján keresendő, melytől kiindulva egyrészt a penis, másrészt az ondócsatorna sokkal vastagabbá válik. Az ondócsatorna a legvastagabb a párzótáska beömlésének a magasságában, a honnan kezdve a női ivarvezetékkel való egyesülése tájáig ismét vékonyodik. A penisnek külön visszahúzó¬ izma nincs ; az ivarkészülék az egyetemes visszahúzó-izomrendszerrel egy kétágú izom közvetítésével függ össze, mely ágak egyike a párzó¬ táska nyeléhez, a másika pedig az ondócsatornához tapad, körülbelül annak legvastagabb része táján. A szemtartónyél visszahúzóizma szabadon fekszik az ivarkészülék mellett.

Idegrendszerére jellemző connecti vumainak arány lagos

68. rajz.

A Clausilia (Idyla) rugicollis Rm. ivarkószüléke.

90

SOÓS BAJOS

hosszúsága, vagyis dúczai tetemes távolságra fekszenek egymástól, kivéve a bal parietalis és a zsigerdúczot, melyek szorosan egymás mellett helyez¬ kednek el.

12. Clausilia (Idyia) pagana Em.

(69—70. rajz).

Köpenyszervek. Köpenyürege nagy, 2% kanyarulatnyi mély, a köpenyben pigment nincs ; veséje megnyúlt, előrefelé egyenletesen he¬ gyesedé', % kanyarulatnyinál valamivel rövidebb; szívburka körülbelül fele a vese hosszának.

Bélcsatorna. Pharynxa meglehetősen megnyúlt, karcsú ; nyál¬ mirigyei aránylag hosszúak, meglehetősen tömör állományúak, a közép¬ vonalból eltolódtak, mert a baloldali a nyelőcső hât¬ és baloldalán, a jobboldali pedig jobb- és hasoldalán foglal helyet.

Ea'duía (69. rajz). Középsőfoga valamivel kisebb 'ég karcsúbb a szomszédos mellékfogaknál, háromhegyű, azonban ectoconusai nagyon aprók ; mellékfogainak száma 6, mind kéthegyűek, mert már az első mellékfognak jól fejlett ectoconusa van ; a belső peremfogak háromhegyűek, a hegyek száma kifelé 6-ig emelkedhetik, az utolsó peremfog már csak jelentéktelen lemez. A radula képlete :

6 13

69. rajz. A Clausilia (Idyla) 'pagana Rm. radulája.

70. rajz. A Clausilia ( Idyla ) pagana Rm. ivarkészüléke.

Ivar készülék (70. rajz). Hímnősmirigye a 6-ik kanyarulatban helyezkedik el, mindössze három, pigmentes bojtból áll s azok mindegyikét is csak kevés mirigy cső alkotja. Hímnős vezetéke a szokásos szerkezetű. Párzótáskája aránylag nagyon nagy, be van ágyazva a fehérjemirigy anya¬ gába. Fehérjemirigye eléggé nagy, laza állományú, bolyhos felületű. Pete - ondóvezetéke rövid, az egész vezeték felénél rövidebb, majdnem hengeres. Uterusa kevéssé tág, kissé redőzött, fehér színű, vízben alig duzzadó szőve-

MAGYARORSZÁGI PULMONÁTÁK ANATÓMIÁJA.

91

tékbŐÍ áll. Prostatája széléé, lapos, fehér színű, felülete kissé ránczos. Pete- csatornájának kezdőrésze széles, lapos, azonban nagyobbik része egyen¬ letesen hengeres, hüvelye szintén hengeres, a petecsatornánál rövidebb, de annak alscr részénél vastagabb, alább v kissé kitágul, de a penisszel való egyesülése előtt ismét me g vékonyodik, és pedig vékonyabbá válik, mint a milyen bármely más része. Párzótáskája jól fejlett, nyele vastag, hengeres, vége kissé megduzzadVa tartálylyá formálódik ; a nyél függeléke a csoport •többi tagjaihák megfelelő Szervéhez képest nagyon jól fejlett*, a nyél be - nyílásának helyétől eléggé messze ered, töve nagyon vékony, vége felé lassan megvastagszik, kevéssé kanyargós; Penise a benyíjása táján vékonyabb, följebb megvastagszik és éles határ nélkül megy át a vastag, hengeres öndócsatőrnába. À penisnek külön visszahúzóizmai spines ; az ivarkészülék visézahűzóizma a párzótáska nyeléhez tapad, szfembéh a diverticulummal. À szemtartónyél visszahúzóizmá szabadon -fekszik az ivarkészülék mellett.

E faj- ivarkészülékét először Schmidt A. (1. c., p. 47, t. XII, fig. 95) ismertette meg igen röviden és hiányosan: ^

Gi

18. Clausilia (Pirostomá) cruciata Stud.

(71— *12. rajz).

K ö p e n ys Z e r y e k. Köpeny ürege aránylag kicsiny, mert nincs egészen másfél kanyarulatnyi hosszúságú sem. Veséje nagyon rövid, zömök, hátul széles, gyenge ívben ferdén levágott, a lélekzőüreg egész szélességét elfoglalja, előrefelé hirtelenül megkeskenyedik ; szívburka viszont nagyon

nagy, a vesével egyenlő hosszú, hátul nem ér egészen annak az alapjáig, elül azonban túlnyúlik a csúcsán.

Bélcsatorna. Pharynxa kurta, zömök, radulazacskója kicsiny, fölfelé kunkorodó. Nyálmirigyei karcsúak, hosszúak, a nyelőcsőnek mintegy fele hosszával egyenlőek, tömör állományúak, a jobboldali kissé előbbre tolódott, azért vezetéke kissé rövidebb, mint a baloldalié, elhelyezkedésük részarány tálán, a mennyiben a jobboldali kissé a hasoldal felé tolódott.

Radula (71. rajz). Középsőfoga háromhegyű, a szomszédos mellék¬ fogakkal egyenlő nagyságú; mellékfogai kéthegyűek, számuk 8; a perem-

92

SOGS LAJOS

fogak száma 11, kezdetben háromhegyűek, a szélsők az ectoconus ismételt

hasadása következtében csipkések. Áradnia képlete:

+ í

11

3— «

Ivarkészülék (72. rajz). Hímnősmirigye a 8. és 4. kanyarulat¬ ban elhelyezkedő öt, feltűnően és egészen szokatlanul nagy acinusok alkotta bojtból áll, az acinusok közt lévő kötőszövetben sok a pigment. Hímnős- vezetéke szintén hatalmas fejlettségű, kezdetben vékony, de csakhamar erősen megvastagszik és kanyargóssá válik, vége ismét megvékonyodik;

a vezetéket borító hártyában sok a pig¬ ment. Ondótáskája nagy, be van ágyazva a fehérjemirigy anyagába. Fehérjemirigye tekintélyes nagyságú, vége felé megvéko¬ nyodó, laza állományú, kissé bolyhos felületű. Peteondó- vezetéke majdnem hen¬ geralakú. Uterusa tág, felülete kissé redő¬ zött s vízben egyszer alig, máskor ellenben erősen megduzzadó szövetekből áll. Prosta- tája nagyjából szintén hengeres és félig benne fekszik az uterus alkotta csatornᬠban. Petecsatornája nagyon rövid, kez¬ detben lapított, végső része kis darabon hengeres ; hüvelye hosszú, hengeres, a pete- csatorna hosszát többszörösen fölülmúlja. Párzótáskája jól fejlett, nyele vastag s vége terjedelmes, egyszer gömbded, más¬ kor megnyúlt tartálylyá duzzad meg; a függelék viszont nagyon fejletlen, beömlése táján vékonyabb, távolabb kissé megvastagodó s kissé hullámos szerv, beömlésének helye a párzó¬ táska tövének közelében van. Egészen sajátságos és a mennyire tudom a Clausiliák sorában egyedülálló a párzószerv szerkezete. Ondócsatornájának felső része nagyon vastag, selyemfényű, mely alább, a penis felé tetemesen megvékonyodik. A penisnek a beömléséhez közelebb eső vége hengeres, azonban távolabb tőle lapossá, lemezszerűvé válik s ez a lemezszerű rész íve¬ sen hajlott ; a lemezszerű részhez, annak a csúcsa közelében, de nem magán a csúcson csatlakozik hozzája az ondócsatorna, mely azonban nem annak az irányában folytatódik, hanem 360° szög alatt visszahajlik rá s szorosan hozzátapadva és visszafordulva annak irányával épen ellentétes irányban halad tovább. A penisnek hosszú, vékony, a diaphragmához csatlakozó visszahúzóizma van, mely másrészt a penis lemezszerű részének homorú oldalán tapad. De ezen kívül az ivarkészülék összefügg az egyetemes vissza¬ húzó-izomrendszerrel is, melynek jobboldali izma egyébként gyenge ágat

72. rajz. A Clausilia (Pirostoma) cruciata Stttd. ivarkészüléke.

MAGYARORSZÁGI PULMONÁtÁK ANATÓMIÁJA.

98

bocsát feléje s az a hüvely legfelső részén, a párzőtáska beömlésének helyével szemben tapad.

:-'ké 'ö;> '.'‘ife:. . . 1 .'V ; i a AaI-: .. •; .’.v>v>. ciS-K

14. Clausilia (Pirostoma) parvula Stud.

(73-74. rajz).

Köpenyszervek. Köpeny ürege nagyon keskeny, de nagyon mély, mert pontosan két kanyarulatnyi hosszúságú. Veséje megnyúlt haromszögalakú, hátul egyenesen levágott, előrefelé ki hegyesedé, meg¬ lehetősen rövid, % kanyarulatnyi hosszúságú. Szívburka nagy, körülbelül a vese 4/5-nyi hosszával egyenlő.

Bélcsatorna. Pharynxa csőn ka kúp- vagy inkább a szájnyílás felé megnyúlt gömbalakú, radulazacskója kicsiny, ívesen fölfelé kunkorodott. Nyelőcsöve közepes hosszúságú, hát-hasi irányban kissé lapított cső; nyál¬ mirigyei kicsinyek, a nyelőcső hosszának körülbelül %-é vei egyenlő hosszúak, eléggé tömör állományúak, mindegyik mirigy egy-egy fő- s egy-egy mellék¬ lebenyből áll, melyek a nyelőcsövet egészen körülölelik. A nyelőcső hirte- lenül kitágulva megy át a terjedelmes, hengeres gyomorba, mely egy

1 6 8 11 13

73. rajz. A Clausilia (Pirostoma) parvula Stud. radulája.

teljes kanyarulatnyi hosszúságú s annak megfelelően gyűrűalakúan haj¬ lott. A közép- és végbél szerkezete és lefutása tekintetében a rendes typus- sal egyezik meg.

Radula (78. rajz). Középsőfoga nagyobb és zömökebb a szomszédos mellékfogaknál, háromhegyű ; mellékfogai kéthegyűek, számuk 5 ; a perem¬ fogak száma 11; a belsők háromhegyűek, a hegyek száma kifelé nő

15 11

és 6-ig emelkedhetik. A radula képlete : ~ö~ + -^r + g 6*

I V a r k é s z ü 1 é k (74. rajz). Hímn ősmirigye a 4-ik kanyarulatban elhelyezett 4—6, erősen pigmentes bojtból áll. Hímnős vezetéke kezdetben vékony és kevéssé kanyargós, azután hirtelenül nagyon erősen megvas¬ tagszik s ez a része igen sűrűn hurkolt, míg végül ismét megvékonyodik. Ondótáskája tojás dadalakú, aránylag rendkívül nagy, jó mélyen be van ágyazva a fehérjemirigy anyagába, azonban egyik felülete teljesen szabad lévén, kívülről is igen jól látható. Fehérjemirigye meglehetősen kicsiny,

94

S OOS LAJOS

lapított lándzsaalakú, szürke színű. Pete-ondóvezetéke félhengeres, hím és női része egyaránt síma felületű. Uterusa felül tágabb, alább lassan meg¬ vékonyodó, a prostata sárgásfehér színével élesen elüt tőle. Pete csatornája

hosszú tölcséralakú, a párzótáska beömlésének helye felé erősen meg¬ vékonyodó; hüvelye jóval hosz- szabb a pete csatornánál s annak alsó részénél jóval vastagabb. Párzótáskája hatalmas fejlettségű, nyele vastag s vége hatalmas, bunkóalakú tartály lyá duzzad meg; a nyél függeléke a csoportra jel¬ lemző módon nagyon fejletlen, a nyél tövéhez közel ered, hyalin s azért nem egykönnyen található meg, nagyon vékony s csak a vége duzzad meg egy kissé, különösen alsó része oly szorosan össze van kanyargatva,hogy olvasó módjára szemekből összetettnek látszik, ere¬ deti helyzetében a pete-ondóvezeték falához tapadt és pedig oly szoro¬ san, hogy szöveteinek lágysága miatt attól ép állapotban alig is lehet elválasztani. Penise feltűnően kicsiny, kúpos, zömök szerv, mely fölött a csoportra jellemző erős, patkóalakú haj lás következik, ezután pedig az ondócsatorna, melynek a penishez közelebb eső része vékonyabb — néha feltűnően vékony — följebb azonban tekintélyes átmérőjű csővé vastagszik még. A penis hosszú visszahúzóizma az említett hajláshoz tapad. A szemtartónyél visszahúzóizma szabadon fekszik az ivarkészü¬ lék mellett.

VII. Vitrifia Drap.

1. Vitrina ( Semilimacella n. sbg.) velebitica n. sp.

(75-76. rajz).

Az itt ismertetendő új faj négy példányát 1916 szeptemberében Zenggből kaptam Dobiasch Emma kisasszonytól, a ki azokat a Velebit Metla nevű csúcsán, Ostaria közelében (Carlopago és Goszpics között) gyűjtötte ugyanabban a hónapban. Bizonyos körülmények következtében, a melyeket pár szóval mindjárt megemlítek, e fajnak csak kissé hiányos, illetőleg föltételesen kiegészített leírását adhatom, ebben azonban benn-

74. rajz. A Glausilia (Pirostoma) 'parvula Stud. ivarkészüléke.

MAGYARORSZÁGI PULMONATAK ANATÓMIÁJA.

95

foglaltatnak az összes jellemző bélyegek, úgy hogy a faj leírásának elhalasz¬ tását mi sem indokolná.

Mint említettem, a fajnak négy példánya került a kezembe, és pedig egy nagyobb, fejlettebb és három fiatalabb. Arra való tekintettel, hogy a Vitrina- fajok csak őszszel, október táján, a hidegebb időjárás beköszöntével válnak ivarérettekké, szeptemberben gyűjtött állataimról, még a leg- nagyobbról is, föltehettem, hogy ivarilag szintén éretlenek, azért különösebb gondot nem fordítottam rájuk, azt azonban szerencsére mégsem mulasz¬ tottam el, hogy a legnagyobb példány alapján az élő állat leírását el ne készítsem. Különösebb figyelmet annál kevés bbé fordítottam rájuk, mert futólagos vizsgálat alap¬ ján azt hittem, hogy vagy a messze elterjedt Vitrina peZZwcúM-val, vagy a Vele bitben eléggé gyakori, vagy legalább annak vélt V. Beitterir vel, avagy esetleg a V. dia'phaná-yoX van dolgom,

80 31 32

34 35 36 37

75. rajz.

A Vitrina (Semilimacella) velebitica Soós radulája.

76. rajz.

A Vitrina (Semilimacella) velebitica Soós ivarkészüléke.

tehát valamelyik ismert fajjal. Annál nagyobb volt a meglepetésem, a midőn a legnagy óbbik példányt felbonczo Iva, ivarszervei alapján rögtön nyilvánva¬ lóvá lett, hogy állatom az említett fajok egyikével sem azonos, de nem azonos egyik eddig ismert fajjal sem. Ez könnyen volt megállapítható annak el¬ lenére, hogy, mint sejtettem, az állat teljes ivarérettségét még nem érte el, mert az ivarkészülék női része még nem volt teljesen kifejlődve. A ténynek késői felismeréséből az a hátrány származott, hogy a felbonczolt legnagyobb példány héját széttörtem s mivel a többi példányok fiatalok, abban a hely¬ zetben vagyok, hogy az új faj héját nem ismertethetem meg kielégítően. Azonban a véletlen segítségemre jött. A Metla-csúcson ugyanis 1907-ben magam is jártam s ez alkalommal elég szép számban gyűjtöttem egy Vitrina- faj héját is, fiatalabbakat és idősebbeket vegyest. Ezeket a héjakat Wagner,

96

SOÓS LAJOS

a ki néhány éve egész V itrina- anyagunkat elkérte tanulmányozás végett, Vitrina diajpham-n&k határozta volt meg, de a melyek — mint gondos összehasonlítás alapján meggyőződtem róla — semmiben sem térnek el a Yelebit egyéb pontjairól származó példányokkal, a melyeket ugyancsak Wagner V. Beitteri-nek határozott meg. A Metláról való, Dobiasch kis¬ asszony gyűjtötte fiatalabb példányok megegyeznek az én ott gyűjtött példányaimmal, tehát nyilván ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, s mivel az enyéim között teljesen kifejlett héjak is vannak, a leírást ezek alapján egészíthetem ki. Közbevetőleg csak annyit jegyzek meg, hogy a V. Beitteri- ből typusos, illetőleg eredeti termőhelyéről vagy annak közeléből származó példányaim nincsenek, az itt leírt fajt tehát azzal közvetetlenül nem hason¬ líthatom össze, hanem Wagner tekintélyére hivatkozva legföljebb annyit mondhatok, hogy a Vele bitben él egy Viirina- faj, mely héja alapján alig különböztethető meg a F. Beitteri- tői, ellenben anatómiai tekintetben igen nagy különbség választja el tőle

Az új fajt a következőkben ismertetem, megjegyezve, hogy a ház leírása egyedül az általam a Metlán gyűjtött példányokon alapszik, a közölt méretek pedig az onnan való legnagyobb példányok méretei.

Háza nagyon vékony héjú, átlátszó vagy kissé zavaros, zöldessárga szárú színű, síma felületű, növekedési vonalai alig láthatók, három kanyaru¬ latból áll, tekercse nagyon tompa kúpalakú, de határozottan kiemelkedő, átmérője pontosan a fele az egész ház nagyobbik átmérőjének, nyílása ferde, megközelítőleg háromnegyed ellipsi salakú, kissé szélesebb, mint a milyen magas, alsó és felső szára egyaránt íves. Méretei a következők: Nagyobb átmérője 6—7, kisebb átmérője 5, magassága 8 mm, a nyílás szélessége 4*2, a magassága 8*8 mm.

Az állat egészen belé húzhat ja magát a házába ; karcsú, megnyúlt, elül ívesen lekerekített, hátrafelé meg vékonyodó és erősen kihegyesedő, farkrésze nagyon magas, erősen, ívesen boltozott. A bal «héjlebeny» nagyon jelentéktelen duzzanat, mely ráfekszik a héj peremére, jobb héjlebenye («balancier») hosszú nyelvalakú, a héj csúcsán is túlér, a lélekzőnyílás mögött foglal helyet ; bal «tarkólebenye» hatalmas nagyságú, mely a mászó állaton majdnem a szemtartók tövéig ér, jobb tarkólebenye nagyon kicsiny, a lélekző¬ nyílás mögött fekszik, ferde, hegyével előrefelé néző háromszögalakú, míg alapja a jobb héjlebeny alapjával egyenlő, illetőleg azzal összeesik. Szemtartói hosszúak, karcsúak, tekintélyes nagyságú bunkóban végződnek, melynek hátsó peremén foglal helyet a szem; tapogatói kurták, zömökek. Az állat színe általában véve sötétebb vagy világosabb szennyesszürke, azonban farkrészének töve, valamint oldalai majdnem fehérek; bal tarkólebenyének alapszíne világos szennyesszürke, ebben azonban több-kevesebb pigment rakódott le kisebb-nagyobb foltok alakjában, úgy hogy néha egészben

MAG Y A B OE SZAG I PULMONATAK ANATÓMIÁJA.

97

véve sötétszürke színű; a többi lebenyekben szintén van kevés pigment, de a jobboldaliakban csak azoknak a bal széle mentén ; köpenyében szintén van, néha tetemes mennyiségű, nagyon finom szemcsékből álló és egyen¬ letesen elosztott festékanyag. Talpa három, éles határú pásztára osztott, a középső pászta szélesebb a szélsőknél, az utóbbiak az élő állaton kissé kékes¬ szürkék, a középső világossárga. Lélekzőnyílása aránylag nagyon elül, jóval a héjnyílás felső zuga és a jobboldali lebenyek előtt található. Az állat meglehetősen élénk.

Köpen^szerveinek elhelyezése tekintetében a Vitrina Kotulae-n észlelhető viszonyoktól (1. a következő fajt) annyiban van eltérés, hogy azok kevésbbé fekszenek harántul, hanem jobban rézsut osan az állat főtengelyére, bal hátsó és jobb elülső irányban, továbbá abban, hogy húgyvezetéke hegyes szög alatt a végbél felé hajlik s nyílása a végbélnyílás mellett van; veséje megnyúlt ellipsisalakú, két vége tompán lekerekített; szívburka a vese háromnegyed hosszával egyenlő, szívkamrája feltűnően nagy és izmos, pitvara ellenben aránylag nagyon kicsiny.

Bélcsatorna. Pharynxa hatalmas nagyságú, csonkakúp- vagy előrefelé erősen megnyúlt gömbalakú ; radulazacskója nagyon kicsiny, félgömbalakú duzzanat. Nyelőcsöve kezdetben vékonyabb, azonban csak¬ hamar erősen kitágul s lassan, egyenletesen átmegy a terjedelmes gyomorba. A nyelőcsőnek és a gyomornak a fala nagyon vékony. Nyálmirigyei nagyon laza összetételűek, nagyon hátul fekszenek a nyelőcső falán, következés- képén vezetékeik nagyon hosszúak; a jobboldali mirigy jóval nagyobb a baloldalinál. A bélcsatorna többi része a következő fajéval egyezik meg.

Radula (75. rajz). Egy-egy félsorában 35—38 fog van. Középső¬ foga valamicskével nagyobb a szomszédos mellékfogaknál, háromhegyű, mesoconusa hosszú, ectoconusai sokkal kisebbek, de azért eléggé tekintélyes nagyságúak; mellékfogainak száma 11, szintén háromhegyűek, a belsőbbek ectoconusai nagyobbak, a kijebb esőké fokozatosan megkisebbednek, a 11-ik fogon pedig már csak a nyoma van meg; a peremfogak száma 24—27 között változik ugyanazon a radulán a szerint, hogy a legkülső, csenevész fogak közül hány van meg, sokkal karcsúbbak a mellékfogaknál, ectoco- nusuk sokkal magasabban, közelebb fekszik a mesoconus csúcsához, mint a mellékfogakon, a belsőbbek nagyobbak, a perem felé esők egyre kisebbekké válnak, a 31-ik fogtól kezdve az ectoconus és az alaplemez közt járulékos hegyek jelennek meg, s mivel a nagyságbeli különbségek a járulékos hegyek és a másik két hegy között csakhamar meglehetősen elmosódnak, a fogak

külső oldala fűrészszerűvé lesz. A radula képlete : — j- ~

o o

24—27 2-7 ’ ,

Állkapcsa nagyon vékony, félholdalak úan hajlott s hosszában szabálytalanul barázdált, homorú oldalának közepén íves kidudorodás van,

7

Annales Musei Nationalis Hungarici. XV.

98

SOÓS LAJOS

domború oldalának szegélye a legnagyobb domborodás táján visszahajlott s közepe táján ívesen bemélyedt.

Ivar készülék (76. rajz). Azt már föntebb említettem, hogy az állat gyűjtésének időpontjából már eleve azt lehetett következtetni, hogy ivarilag nem teljesen érett s a bonczolás valóban azt tanúsította, hogy a készülék női részei még nem voltak teljesen kifejlődve, ellenben teljesen fejletteknek bizonyultak a hím részei, elsősorban azok, melyek a pár¬ zásban játszanak szerepet. Ez a tény egyáltalában nem meglepő, mert a Molluscák sorában nagyon gyakori a herma phro di tismusnak az a neme, melyet váltakozó herma phroditismusnak nevezünk. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy a kétféle csirasejt nem egyidejűleg, hanem egymás után érik s annak megfelelően a vezetékek egyik vagy másik része szintén korábban fejlődik ki. Egyszer a hím elemek érnek meg előbb s azután a nőiek (proterandrikus hermaphroditismus), vagy megfordítva (proterogyn hermaphroditismus). A Viirinak herma phroditismusa proterandrikus s így természetes, hogy a készülék hím részei előbb fejlődnek ki a nőieknél, s így abban sem lehet kételkedni, hogy a leírás alapjául szolgáló példány a párzásra már érett volt. Eme nem teljesen kifejlődött készülék leírását a következők¬ ben adom :

Hímnősmirigyéről semmit sem mondhatok, mert azt nem sikerült kiszabadítanom a középbélmirigy anyagából. Hímnős vezetéke kezdetben vékonyabb, azután hirtelenül nagyon megvastagszik s egyben erősen kanyargóssá válik, majd ismét hirtelenül megvékonyodik s egyenessé lesz. Az ondótáskát nem sikerült megtalálnom. A fehérjemirigy kicsiny, fej¬ letlen, vörösesbarna színű. A pete-ondóvezeték szintén fejletlen, de így is látható, hogy a teljesen kifejlődött állatnak terjedelmes, öblös, kanyargós uterusának kell lennie. A prostata, ellenkezőleg a hím vezeték többi részével, alig észrevehető. Petecsatornája aránylag hosszú, de vékony cső, mely azután a hatalmas vastagságú, a petecsatornánál valamivel rövidebb hüvelybe megy át. Párzótáskája jól fejlett ; nyelének alaprésze, mely egyenes folytatása a hüvelynek, rendkívül vastag, azonban gyorsan megvékonyodik s egy kis rövid, hengeres résznek ad helyet, melynek végén a tojásdadalakú tartály ül. A női vezeték járulékos része az egyes Vitrina-ía jók nagyon jellemző szerve, az ú. n. nyilmirigy (appendicula); az itt leírt új faj nyilmirigye hatalmas fejlettségű, zömök henger- vagy inkább bunkóalakú szerv. Penise nagy, közepe táján orsóalakúan megvastagodó, két vége felé kissé meg¬ vékonyodó, a végén nyílik beléje az aránylag vastag, egyenletes átmérőjű ondócsatorna, mely a penis külső kötőszövetburka alatt halad egészen annak a benyílása tájáig, a hol áthajlik a női vezeték falára s annak a mentén halad a prostatáig. A fejlődésnek ebben a stádiumában a petecsatorna alig vastagabb az ondöcsatornánál. A penis rövid, de vastag visszahúzóizma a

MAGYARORSZÁGI PULMO NÁtÁK ANATÓMIÁJA.

penis végén tapad. A jobb szemtartónyél visszahúzóizina ««ibadon, fekszik az ivarkészülék mellett.

Idegrendszere tekintetében általában véve a F. Kotulae-v al egyezik meg, azonban egyes vonásaiban eltér tőle. Szintén összes dúczai igen szorosan összekapcsolódnak egymással, azonban különösen a baloldali dúczai élesebben határolódnak el, mint a F. Kotulae megfelelő dúczai s a bal parietalis